Ha adsz egy személyit, megnézheted a követ

Azt nem tudom, hogy pontosan mikor, de mire odaértem hozzá, hirtelenjében Romániában találtam magamat. Meg kell mondjam, kellemes élmény volt, itt már tényleg érződik a Kárpátok szele, kicsit talán hidegebb is volt. Viccet félretéve, feltételeztem, hogy az ötvenes éveiben járó, „Poliția de Frontieră” feliratú egyenruhában feszítő férfi beszél majd magyarul, de ez nem így volt. Kérdeztem hát angolul, hogy merre találom az emlékművet, amire

mindig a megfelelő irányba mutatva kedvesen elsorolta: Romania, Serbia, Hungary,

majd azzal a lendülettel igazoltatott is, néhány perccel a magyar és a szerb kontroll után.

Azt mondta, ne menjek tovább, maradjak, ahol vagyok, majd elment telefonálnni a kocsijához. Amikor néhány rövid perc után visszajött, vártam, hogy mond majd valamit, hogy akkor mehetek-e felfedezni országát, de nem szólalt meg, csak pásztázta tovább a végtelen erdélyi tájat, én meg közben úgy döntöttem, hogy igazából a határkomplexum tövében található fehér emlékmű valóban a Triplex Confinium, úgyhogy visszasétáltam hozzá.

És nagyjából ennyi is az egész. Egy fehérre meszelt, háromcímeres kőgúla, ami legfeljebb fejben érdekes, mert ott a tudat, hogy az ember egyszer Magyarországon, egyszer Szerbiában, aztán már Romániában van. Mondjuk azt nem tudni, épp mikor, meg talán nem is számít. Olyan ez, mint az ország legmélyebb pontja, mintha lenne ott valami, ami miatt megéri felkeresni, de igazából leírhatatlanul unalmas az egész.

A Szegeder Túrablog helyszíneit térképre is tesszük, ami ide kattintva érhető el.

Toroczkaiék egy közleményt is kiadtak, amiben azt írták, „az obeliszk a trianoni békediktátum időpontját hirdeti nagy büszkén a senki földjén”, és értetlenkedve álltak azelőtt, „hogy egy határjel-rongálási ügyben miért kell a násznéphez tartozókat levetkőztetni, és a tetoválásukat lefényképezni”, amire a rendőrség annyit reagált, ez kellett a személyleírások és az azonosítás miatt.

Ennyi az egész

Amikor egy vasárnap délután elindultam Szegedről a Triplex Confiniumot felkutatni, azt hittem, jobban el lesz dugva, és emberi érintkezés nélkül is meg tudom azt tekinteni, körbefotózni, de amikor a Google Maps által jelölt helyre értem, a kübekháza–rábéi határátkelő állt előttem. Itt van egy kis parkoló még az ellenőrzőpont előtt, innen sétáltam oda az egyébként igencsak segítőkész és kedves magyar határőrhöz, hogy merre találom az emlékművet, és hogy hogyan tudok oda eljutni.

Azt mondta, a harmadik konténer után balra, amire visszakérdeztem, hogy és csak úgy odasétálhatok mindenféle ellenőrzés nélkül? „Ha adsz egy személyit, megnézheted” – jött a válasz, majd egy rövid magyar és szerb ellenőrzést követően már Szerbiában is voltam. Őszinte leszek, először el sem hittem, hogy ez lenne az egész, úgyhogy elkezdtem nézelődni, és odasétáltam egy nagyjából száz méterre álló autóhoz, ami mellett egy román határőr állt.

Magyarországon hét hármashatár van összesen, az egyik mindössze 12 kilométerre Szeged legutolsó házaitól. A fehérre meszelt kőgúláért, azaz a Triplex Confiniumért nem feltétlenül éri meg három határellenőrzésen is átmenni néhány percen belül, de akit egy kicsit is megmozgat a földrajz, biztosan talál itt érdekességet. Akit meg nem, annak itt van ez a cikk.

Kübekháza ezernégyszáz lelkes község Románia és Szerbia közé ékelve, de még Magyarországon. A falutól délre van most a Triplex Confinium, Trianon előtt azonban nem volt itt semmi különös, az egész vidék hozzánk tartozott, ez volt Torontál vármegye. Később aztán, főleg az 1929-es határkiigazítást követően, végleg elszakadt a három itt található falu egymástól: Kübekháza maradt nálunk, Óbébe azonban Romániához, Rábé pedig Szerbia-Montenegróhoz került. Erre az eseményre, és úgy általában Trianonra emlékeztet a régóta itt álló emlékmű.

Ahol a kerítés végetér

Azt hinné az ember, hogy egy ilyen helyen nem nagyon változnak a dolgok. Persze mindig más terem a környék földjein, meg egyszer nyúl szalad ott, ahol a múlt héten még őz, mégis minden állandó. A távolban szól a templomharang, valamelyik országban a háromból, a Triplex Confinium pedig mint egy napóra mutatja az idő múlását, amit itt másként nem vennénk észre. De ez itt nem így van, ugyanis ahol addig csak az emlékmű áll, nyolcadik éve már a határkerítés is, azóta pedig egy határátkelőt is nyitottak.

2015 augusztusára itt készült el a kinek híres, kinek hírhedt kerítést megelőző gyorstelepítésű drótakadály egyik első szakasza, ami egészen Ásotthalomig tartott. Ezt követően épült meg vele párhuzamosan maga a kerítés is, ami hivatalosan is ezen a ponton, a Triplex Confiniumtól méterekre ér véget, és elsősorban ez teszi kellően abszurddá a helyszínt – a tény, hogy a határkerítés egy ponton megszakad, és utána semmilyen fizikai akadály nincs a magyar határon.

Négy évvel később kissé át kellett szabni a tájat, ugyanis az obeliszk és a határkerítés között vezették el azt az országutat, ami Rábét köti össze Kübekházával, és amelyen 2019 októberében egy teljesen új határátkelőt nyitottak meg. A meglehetősen ideiglenes hatást keltő, konténerekből álló komplexum átadásán Szijjártó Péter magyar és Ivica Dacic szerb külügyminiszter is ott voltak, és nem meglepő módon elsősorban a két ország kapcsolatáról és a migrációról beszéltek.

A tetovált násznép

De volt itt más is: tíz évvel a határátkelő átadását megelőzően azért került a hírekbe a kőgúla, mert annak három országcímeréből kettőt, a románt és a szerbet valakik eltávolították, és egy panzió halastavába dobták. Ilyen esetekben általában meg is áll a történet ennyiben, de nem itt, ugyanis ismert lett, hogy Toroczkai László, a későbbi Mi Hazánk Mozgalom elnökének esküvöi násznépe állhatott a „csíny” hátterében, egyikük beismerő vallomást is tett.

A Délmagyarország arról írt a történtek kapcsán, hogy a rendőrség előállított személyeket, sőt, olyan is volt, akit már Szegeden, hazafelé tartva kaptak el és vettek őrizetbe. Márton István rendőr ezredes számolt be arról, hogy „a vasárnap hajnali obeliszklátogatásnak” a román határrendészek szemtanúi voltak, és ők adtak a társaságról személyleírást magyar kollégáiknak.

A lap munkatársai ellátogattak a helyszínre, ahol igazoltatták is őket mint „határban közlekedő személyeket”. Ők a Triplex Confinium egyik oldalán, az érintetlenül hagyott magyar címer alatt egy koszorút láttak, amelynek szalagjain a „Jobbik” és a „Nem, nem, soha!” felirat volt olvasható. A 2009-es eset során elveszett címereket végül egy együttműködödő gyanúsított segítségével találták meg egy kübekházi panzió halastavában, ahonnan azokat a rendőrök ki is halászták, és előbb utóbb visszakerültek helyükre.