A százéves, árva kútház, ami egy újszegedi erdőben rejtve várja sorsát

Újszeged nem az az igazi turistacsalogató hely, hiszen nincsenek monumentális látványosságai, múzeumai és hasonlók, vannak viszont értékes természeti kincsei, mint a liget vagy a füvészkert. Utóbbi mellett azonban, egy erdő mélyén rejlik valami, amit feltétlenül érdemes egyszer meglátogatni, ha a közelben jár az ember.

A városrész már jónéhány emberöltővel korábban is a gazdagabbak terepe volt, ahogy bizonyos részei ma is azok. Csak míg ma életvitelszerűen lakják tízezrek, addig a századforduló környékén inkább csak kikapcsolódni jártak ide az emberek, hiszen a mai Erzsébet liget elődje is már az 1850-es évektől működött, néhány generációval később, 1922-ben pedig az egyetem kapott lehetőséget a füvészkert létesítésére. Van azonban egy mára már szinte teljesen feledésbe merült hely a környéken: a lőtér.

A más néven lövöldeként is ismert létesítmény, ami a füvészkert bejáratától nyolcszáz méterre volt megtalálható, első említése a (ma kutatható) helyi sajtóban 1895-ből származik, egy a Szegedi Naplóban megjelent néhány soros újságcikk szerint ekkoriban már hosszú ideje folyt a közbeszéd arról, hol legyen majd a lőtér. A cikk így szól: „A katonai lőtér ügye sok hányattatás után lassankint mégis megoldódik. A katonai és polgári kiküldöttekből álló vegyes bizottság ma délelőtt helyszíni szemlét tart Újszegeden, a hatóság ugyanis ott jelölt ki helyet a lőtér számára.”

A helyet minden bizonnyal nem (csak) a köz használta, feltehetőleg honvédségi célokat szolgált, itt gyakorlatozhattak a városban tanyázó egységet. Egy 1911-ben a makói állami főgimnázium (ma József Attila) által íródott iskolai értesítőben is említést tesznek róla: „A folyó iskolai évben is fennállott intézetünkben a céllövészeti tanfolyam, melyen az ifjúság nagy kedvvel vett részt. A szegedi 5. honvéd-gyalogezred parancsnoksága a kiképzés irányításával és figyelemmel kisérésével Hrusztek Dezső honvéd századost bízta meg, aki havonta egyszer kijárt intézetünkbe s ilyenkor részint világtörténelmi nevezetességű csatákat magyarázott, részint különböző kézifegyverekről tartott tanulságos előadásokat ábrák, képek bemutatásával. (...) Éles tölténnyel való lövészetben az újszegedi katonai elemi lőtéren gyakorolták magukat, azonban mindössze csak kétszer.”

A lőtér tehát valamikor a századforduló tájékán épülhetett fel, erről konkrétabbat nem találtam. De miből állt? Nos, egy 1960-as légifotó tanulsága alapján – túl az ezeken nem látszó kútházon – része volt egy hosszabb, körülbelül 80 méteres fő- és néhány melléképület. Az évek során kismillió, a környékbeli gazdákat tájékoztató újságcikk született arról, hogy az adott héten épp mikor fogják éles lőszerrel használni a teret, ekkor ugyanis annak közelében tartózkodni veszélyes volt. Itt egy ilyen, 1924-ből: „Az ujszegedi lőtér körüli földbérlők figyelmébe. Május havában a honvédség az ujszegedi katonai lőteret hetenkint kétszer, pénteken és szombaton nem használja. Fenti napokon a lőtér környéki földbérlők földjeiket zavartalanul művelhetik. Németh ezredes, állomás parancsnok h.” Ilyen és ehhez hasonló cikkek egészen az 1960-as évekig jelentek meg a szegedi újságokban.

Aztán megtörtént a rendszerváltás, és 1995-ben már magánkézben volt a 13,7 hektáros terület. Az akkor 60 millió forintra nyilvántartott lőtér piaci szakemberek szerint ért volna 100 milliót is, végül azonban a honvédség 12 millióért vált meg tőle az osztrák érdekeltségű Agronómia Kft. javára. A honvédelem saját szakértői 8,6 millióra becsülték fel, így szerintük áron felül ment el a terület. Egyesek szerint lakópark lett volna itt, ez azonban mostanáig sem valósult meg. Az egyébként egészen pofásnak tűnő főépület nem tudni, meddig állt pontosan, ami biztos, hogy 1995-ben még megvolt, és hogy ma már nyoma sincs.

A terület természeti értékeit a Móra Ferenc Múzeum nem sokkal később kutatta, és 2008-as évkönyvükben a következőt írták le róla: „sok szempontból sajátos, emberkéz alkotta (antropogén) képződmény, ahol a gyepet fás vegetáció öleli körül. Városunk környékén még egy ehhez hasonló terület található, az öthalmi cross-pálya. (...) Amellett, hogy a környező erdősávban és a lődombokon a 2006-tól kezdődő rendszeres kutatások számos florisztikai és faunisztikai különlegességet tárhatnak fel, a nívósabb rekreációs programok számára az összes közül ez a legideálisabb terület. Az elmondottakat figyelembe véve a lőteret hosszabb távon a tiszántúli városrész központi parkjának szánjuk. Lényeges szempont a gyepek és a fás vegetáció jelenlegi arányának a megtartása”.

És hogy mit találunk itt ma? E helyszínen sok érdekességbe nem fogunk belefutni, mi három itt található dologért mégis kifejezetten javasoljuk látogatását:

1. maga a kútház,
2. egy gyönyörű erdei földút, amin végigsétálni/bringázni/kocsizni is nagy élmény,
3. és a lőtér régi területe, ami ma egy óriási, fákkal ölelt, változóan virágos rét.

Mind a három néhány tíz méteren belül található egymáshoz viszonyítva. A kútházról egyébként nem sokat tudni, állapota aggasztó, félő, hogy a következő évtizedekben ez a szép emlék is eltűnik, hiába áll egyébként helyi védettség alatt.

A Szegeder Túrablog helyszíneit térképre is tesszük, ami ide kattintva érhető el.