Csillagnézés jazzre, veretés Analog Balatonra, kommersz-goa ájulásig: ilyen volt a Művészetek Völgye a fesztiválozók szerint

„Nagyon sokféle közegből jönnek ide emberek. Ez a hely szinte mindenkit megszólít és összehozza őket” – mondta a Szegedernek egy árus a Művészetek Völgyében. Sokan osztják a véleményét: az általános tapasztalat az, hogy az összművészeti fesztivál tele van barátságos emberekkel, akár Kapolcson, akár Vigántpetenden, akár Taliándörögdön járunk. Bojti Erzsébettel Kapolcson találkoztunk, a Paper Planet (Papírbolygó) standnál, ahol egyedi pólókat árult és workshopokat is tartott. Idén települt ki először, de már sokszor járt a Völgyben, és mindig azt tapasztalta, hogy itt „kedvesek lesznek” az emberek, amire szerinte nagy szükség van Magyarországon.

„A művészies világ, a kézműveskedés, a zene, ahogy az emberek kapcsolódnak” – ezt válaszolta a Nóri nevű önkéntes egy petendi udvarban, amikor arról kérdeztük, mi tetszik neki a fesztiválban. „Egyébként az önkéntesek országszerte mindenhonnan jöttek. Van egy barátom, ő eddig Olaszországban lakott, és mondtam neki, hogy jöhetne. Mindenhonnan jövünk” – mondta. És igaza van: pár nap alatt meglepően sok szegedivel futottunk össze véletlenül, de voltak bőven budapestiek és egyéb vidéki városokból érkezett résztvevők is. Sőt, valaki egyenesen Amszterdamból jött a dörögdi Analóg Udvarba, ahol a szokásos fotós lehetőségek mellett kötetlen, éjszakába nyúló zenés-festős impró-workshopokat is tartottak. 

„Izgalmas, vidám, sokszínű, bárki megtalálja a számítását. Itt vannak olyan érdeklődési körű emberek és olyan tematikájú rendezvények, amelyek a mai világban felüdülést jelentenek a hétköznapok unalma mellett” – ezért döntött a Völgy mellett az amúgy színészként dolgozó Flóris, aki öt év kihagyás után, nagyon határozott elképzeléssel indult útnak Budapestről: minél több embert megismerni, minél több programon részt venni, de legalább négyen. A több ezer koncert és egyéb lehetőség közül a népzenei előadásokat emelte ki, mivel szerinte „fontos visszamenni értékeinkhez és nem teljesen elfelejteni őket, hanem beültetni a mindennapokba”. 

Fehérvári barátja, Erik, akit stílusinfluenszer tevékenységéről ismerhetnek az olvasók, formális és az időjáráshoz kevésbé illő megjelenésével ellentétesen sokkal lazábban állt hozzá a programokhoz. „Mindig oda kell érni, vissza kell érni… Tavaly így csináltuk, nem volt rossz, de feszültséget okozott”, ezért eldöntötte, idén inkább nem ragaszkodik görcsösen a programfüzethez, hanem egy-két „kötelező” koncertet leszámítva inkább csak sodródik az árral. 

Ez a Völgyben általában be is jön: rengeteg a véletlen találkozás, aminek aztán gyakran kontaktcsere és közös iszogatás lesz a vége. Anna is így került a társaságba, aki egyszer csak felismerte az utcán Eriket, és pár perccel később már arról beszélgettek egy kapolcsi udvarban, hogy milyen a fesztivál hangulata, közege. 

„Itt megvalósul az egyenlőség: akik tehetősebbek, figyelnek azokra, akik nem. Nem félnek adni” – tette hozzá Anna. „És nem ítélkeznek az emberek, bármit írsz fel oda” – mutatott a kihelyezett táblára, amelyen dalszövegekkel ellátott cetlik fityegtek. Nyelvben, stílusban, témában, hangulatban is sokféle idézet elevenedett meg itt, volt, aki ezt a platformot használta arra, hogy megemlékezzen a Black Sabbath éppen előző este elhunyt frontemberéről, a legendává vált Ozzy Osbourne-ról is. 

Bár ez az akár szubkultúrákon is átívelő közvetlenség adott, Erik szerint a Völgy nem annyira családias, mint a kisebb fesztiválok. De számára valahogy éppen ez a vonzó benne: nem határol be. Meg lehet tenni azt, hogy egy program vége után benézünk a közelben egy másik udvarba, és az is előfordul, hogy sokáig ott ragadunk. „Bemegyek, nem is nézem meg, hogy itt mi van, csak hallgatom. Tavaly, amikor egy koncert után visszaértünk Dörögdről, csak bementünk a Jazz Udvarba, elfeküdtünk a fűben, hallgattuk a jazzt, és néztük a csillagokat” – idézte fel, hozzátéve, hogy megvan a varázsa ennek a három falunak, bánja is, hogy Sukorón van telkük és nem a Völgyben.

A nyugis beszélgetések, chilles jazz, megható népzene mellett természetesen teret ad a rendezvény az önfeledt bulizásnak is, amire azoknak is van ideje, akik csak egy napra érkeztek. „Először vagyunk itt. Celldömölkről jöttünk, egy okból, Analog Balaton koncertre megyünk. Hogy lehet ezt másképp mondani? Veretni szeretnénk” – adta elő a napijegyért sorban álló Zoltán. 

A barátja és zenésztársa, Bence hozzátette, ő azért a nyitottság, kreativitás, kísérletezés, a sokszínűség és a befogadó közeg miatt is kíváncsi volt a Völgyre. Meg hát a helyszín miatt is. „Ilyen kis Woodstock-feelingje van” – összegezte. 

„Elég szorongós vagyok fesztiválokon, de itt nem fog el az a kényelmetlen érzés. Ahogy megláttuk az embereket, amikor beléptünk, egyből pozitív érzések voltak bennünk” – mondta, felidézve, hogy szinte rögtön összefutottak Arató Andrással, akit a Hide The Pain Harold mémnek köszönhetően az egész világ ismer. 

Érdekes sztorikat a Petendi Pajtában is lehet találni, ami nappal – a workshopok előtt és után – kicsit kihalt, éjjel nyüzsgő bulihely, és 0–24-ben „safe space”, ahol nincs ítélkezés és klikkesedés se nagyon. Baleset viszont előfordult már, de az sem volt komoly. 

„Az volt nekem egy tipikus fesztiválélmény, több évvel ezelőtt, amikor még kellett játszani azt a rohadék Free Tibetet, ami egy ilyen nagyon olcsó lakossági goa szám, és akkor nagy sláger volt. Mikor vége lett, jött egy lány, mondta, »hallottuk, hogy megy a Free Tibet, úgyhogy bemásztunk a kerítésen. És a barátom leesett a kerítés tetejéről, beverte a fejét, elájult. Mire magához tért, vége lett a Free Tibetnek. Tedd már be megint!«” – mesélte Bazsi, az Önismereti Diszkó egyik szervezője. És hogy jobban lett-e a srác utána, arra csak azt mondta, „nem raktuk be megint a számot, úgyhogy nem hiszem.”

Az évek alatt sokat változott a Völgy a visszatérő fesztiválozók tapasztalatai szerint. Egyre több a helyszín, az árus, a program, és Free Tibet már nincs – de a szabadság megmaradt. 

Ez a cikk a Művészetek Völgye és a Szegeder közti együttműködés keretében jelent meg. A cikk megjelenését a Művészetek Völgye fesztivál támogatta. Részletek a 2026-os fesztiválról itt érhetők el.