Morajlásra, repedező házakra és járhatatlan utakra panaszkodnak a sarkadiak a gázkitermelés miatt

„Fúrás idején többször hallatszik a föld fájdalmas nyögése. Éjszaka feljebb viszik a lángot, morajlás. Az ásott, fúrt kutakból eltűnt a víz. Megnövekedett a kamionforgalom, tönkrement az út, járhatatlan már több hónapja. Egyre több földrengésről lehet hallani. Repedeznek a házak. Ősszel, télen erős, szúrós szag érződik, ha tovább vagy kint, fejfájás követi” – ilyen és ehhez hasonló megfigyelések olvashatók azon a papíron, amit egy sarkadi lakos nyújtott át nekünk, teljes névtelenséget kérve.

A Gyulához és a román határhoz közeli településen földgázkitermelés zajlik, ami az ott élő lakosság egy részében aggodalmat kelt, és több kellemetlen jelenséget a közelükben működő üzem számlájára írnak. A környéken környezetvédő csoportok is méréseket végeznek és a kockázatokra figyelmeztetnek. A projektben érintett földgázkereskedő, az MVM CEEnergy Zrt. a Szegeder kérdéseire azt írta: a kitermelésnél betartják a törvényi és szakhatósági előírásokat, az általuk használt repesztőfolyadék nem jut a természetes vizekbe, házak alatt nem fúrnak kutakat, a helyszínen telepített szeizmográfok pedig eddig egyetlen alkalommal sem mértek földrengést.

Rétegrepesztés

Az itt található gázmezőn idén kezdte el fúrni ötödik kútját az Aspect Energy nevű amerikai olaj- és gázvállalat. A magyar kormány Corvinus projektje, amelynek célja az energiafüggetlenség növelése, két éve indult, a kitermelést tavaly kezdték el. A kormány szerint az itt kitermelt gázzal kívánják csökkenteni Magyarország importfüggőségét. Az MVM vegyesvállalati konstrukcióban Kelet-Magyarországon már a tizedik földgázkutat fúrja.

A gázkitermelés ezen a területen nem hagyományos, mivel az itt található palagázt más földgáztípusokkal ellentétben úgynevezett fracking, azaz rétegrepesztéses technológiával kell kinyerni. A kutakat először függőlegesen lefelé, majd kissé oldalirányban fúrják és mélyítik úgy, hogy nagy nyomás alatt repesztőfolyadékot juttatnak a föld mélyére, amely általában vízből és valamilyen vegyi anyagból áll. A folyadék a kőzeteket megrepesztve szabadítja fel és juttatja a felszínre a gázt. A módszert több országban már vagy betiltottak, vagy erősen korlátozták a földrengésveszély és az eljáráshoz felhasznált vegyi anyagok használata miatt.

A rétegrepesztés rendkívül vízigényes folyamat, az pedig változó, hogy milyen egyéb anyagokat használnak hozzá, jelen esetben nem tudni erről semmit. A beruházással kapcsolatban nemcsak a lakosságban merültek fel aggályok, hanem a környezetvédőkben is. „A repesztőfolyadék jelentős része lent marad a kőzetben, és ott különböző anyagokat kioldhat”, ezek előbb-utóbb a vizekbe is bejuthatnak – hívta fel a figyelmet Botár Alexandra, a Magyar Természetvédők Szövetségének (MTVSZ) tagja.

„Azt gondoljuk, egy kicsit nagyobb transzparenciát el lehetne várni ilyen potenciálisan veszélyes technológia mellett. Ha van transzparencia, akkor sokkal kevesebb a kérdés” – fogalmazott Perger András, a Greenpeace klíma- és energia kampányosa a Szegedernek. A környezetvédő szervezetnek korábban a hatóságok azt mondták: minimális a vízfelhasználás, nem alkalmaznak veszélyes anyagokat, és ha mégis azt tennék, azok akkor sem tudnának elszivárogni, mert olyan biztonságos a technológia.

„Ha szerintük ennyire biztonságos, akkor miért nem árulják el, hogy szódavizet használnak vagy kénsavat? Még a végén azt fogom gondolni, hogy kénsavat” – jegyezte meg Perger. Szerinte ráadásul a kormány szalámitaktikát folytat, nem tárja egyből a nyilvánosság elé a teljes beruházást, hanem egyesével jelenti be a kutakat, megtévesztve így a lakosságot. Hivatalos tájékoztatás erről nincs, de a helyiek úgy tudják, újabb kutakat terveznek fúrni a környéken.

Olyan port csinálnak, hogy szinte nem lehet látni

A helyzetet bonyolítja, hogy bár a gázmező közigazgatásilag Sarkadhoz tartozik, valójában a közeli falu, Sarkadkeresztúr mellett található. Így a leginkább érintettek nem is a városiak, hanem a község és a tanyavilág lakói. A helyiek arra gyanakszanak, hogy az egyik kút pont egy keresztúri lakóház alatt lehet, azért repedeznek egyes épületek falai, de a kitermelőcég azt állítja: lakóház alatt egyáltalán nem fúrnak.

Nem mindenhol érzik veszélyben magukat a lakók, vannak, akik inkább apró kellemetlenségeket észlelnek a gázkitermelés miatt. „Egyrészt örülünk neki, másrészt meg szomorúság” – mondta a környéken élő Bálint házaspár férfi tagja a kútfúrásokról. „Az örömünk az, hogy ez a magyar államnak egy haszon.

A negatívum az az, hogy mivel itt elég sok autó jár – nagyon sok, tette hozzá a felesége –, olyan port csinálnak, hogy szinte nem lehet látni.

A növényeken, napraforgón, méheken, mindenen olyan vastagon van a por, mint a köves út szélén.” Hozzátették azt is, hogy az utak minőségére is hatással van a nagy forgalom, „alig foltozzák ki, már megint kijárja” a kamion.

„Amikor egymás után jön két-három nagy autó, az nagyon tud dübörögni” – mondta a nő. A férje szerint mást is lehet hallani, „úgy hangzik, mintha kalapálnának”, de éjszaka vagy reggel hét előtt azt sem, így nem zavarja őket. Az üzem nagy teljesítményű lámpáinak fényét meg lehet szokni – korábban városban éltek, ahol bevilágított a lakásba az utcalámpa. „Itt is bevilágít a szobánkba meg a fürdőszobába, nekünk nem kell a villanyt éjszaka felkapcsolni.”

„Azt hittem, hogy valaki cigarettázik” – mesélte Magdi, egy idősebb nő, aki egészen közel lakik a kutakhoz. A húga mondta neki, hogy nem a ház előtt cigiznek, hanem a közeli gázkitermelő felől jön enyhe füstszag.

Fáklyázással égetik el a metánt

Ha mi a helyszínhez közeledve szúrós szagot éppen nem éreztünk is, a rossz minőségű utakon járó kamionok és egy messziről is látható, nagy lánggal – állítólag éjszaka még nagyobbal – égő fáklya egyértelműen mutatta az utat Nyékpusztára. A fáklyázás lényege, hogy a kitermelés közben felszabaduló felesleges vagy nem kívánt gázokat, például a metánt elégetik.

Ugyanakkor egy ekkora láng általában nem tökéletesen ég el, a szén-dioxid mellett más gázok is távoznak

– magyarázta Théophile Humann-Guilleminot, a levegőtisztasággal foglalkozó Clean Air Task Force szakembere. Emellett a tartályok is bocsáthatnak ki gázokat, az egyik esetében a szakember mérőeszközei érzékeltek is metánszivárgást.

A metán nyolcvanszor erősebb üvegházgáz, mint a szén-dioxid, ugyanakkor rövidebb az élettartama. Az MTVSZ-es Botár Alexandra szerint ezért sokkal gyorsabb eredményt hozhat a felmelegedés lassításában a metánkibocsátás csökkentése. További probléma a fáklyázással a szervezet álláspontja szerint, hogy az égetéssel gyakorlatilag „elvesztegetik” a gázt.

Az Európai Tanács májusban rendelte el a metánszivárgás mérését, jelentését és csökkentését, valamint a fáklyázás betiltását 2025-től. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint egyes országok jelentősen, három-négyszeresen alábecsülik a metánkibocsátásuk mértékét, és ebbe Magyarország is beletartozik – idézte fel Botár Alexandra. A szervezet számításai szerint emellett a gázkitermelés eléri a napi 500 ezer köbmétert, amely felett már környezeti hatásvizsgálatra van szükség, ez mégsem történt meg.

A környezetvédelmi aggályok ellenére nem tapasztalható nagy lakossági tiltakozás Sarkadkeresztúron. Vannak, akiket nem zavar a gázkitermelés, egyesek még örülnek is neki. És vannak jó páran, akik egyszerűen csak nem mernek szembeszállni a hatalommal, nehogy valamiféle hátrány érje őket emiatt. Az egyik sarkadi lakos szavaival élve „itt mindenki félti a jövőjét, főleg a mezőgazdaságban dolgozók”.

Földgázkereskedő: A repesztőfolyadék nem kerül a természetes vizekbe

Levélben kérdeztük a Békés Vármegyei Kormányhivatalt a lakossági panaszokról, a környezetvédelmi aggályokról, valamint arról, hány további kutat terveznek, és hol. Válaszul telefonon közölték velünk, hogy nem ők az illetékesek, keressük inkább az Energiaügyi Minisztériumot.

Megkeresésünkre a minisztérium helyett a projektben érintett földgázkereskedő, a MVM CEEnergy Zrt. küldte meg a választ. Ebben azt írták, hogy 330 ezer köbméter a napi kitermelés. Az MTVSZ számításaival ellentétben nem éri el tehát a napi 500 ezer köbmétert, amely felett már környezeti hatásvizsgálatot kell tartani. A válaszuk szerint az egyes kutakat azért nem jelentik be előre, mert azok számát és helyét a beruházás előrehaladtával, az újabb kutakból szerzett információk alapján döntik el. Ennek során betartják a törvényi és szakhatósági előírásokat, a fúrások helyét az egészségügyi és környezetvédelmi szempontoknak megfelelően jelölik ki. Házak alatt fúrandó kút nincs és nem is lesz – ígérték.

Azt, hogy a repesztőfolyadék milyen anyagokból áll, pontosan a Szegedernek sem árulták el. Annyit írtak, hogy a 98 százalék édesvíz mellett „fennmaradó kis hányad pedig kizárólag a mindennapos élelmiszeripari, kozmetikai, háztartási termékekben is megtalálható anyagokat tartalmaz”. Ezeket zárt rendszerben alkalmazzák, így a cég szerint nem juthatnak a természetes vizekbe.

„A szénhidrogén rétegek vízzáró rétegek alatt, több kilométerrel mélyebben helyezkednek el a földalatti ivóvízbázisnál, a rétegeket több száz bar nyomáskülönbséget tartani képes, cementezéssel rögzített béléscsövek is elkülönítik egymástól” – részletezték.

A földrengésveszélyről azt írták, hogy a helyszínen szeizmográfokat telepítenek az esetleges hullámok észlelésére, ilyeneket azonban mostanáig egyetlen alkalommal sem mértek. Arra, hogy lesz-e hatásvizsgálat, nem tértek ki, a cég szerint a beruházás minden szükséges engedélyt megkapott, így a hatályos környezetvédelmi engedélyeket is.

Kerestük a sarkadi és a sarkadkeresztúri önkormányzatot, valamint a kormányhivatal zöldhatóságát és az Aspect Energyt a kitermeléssel kapcsolatban, de cikkünk megjelenéséig nem reagáltak levelünkre.

A Szegeder együttműködik a Telexszel, hogy Magyarország minden tájára eljussanak a legfontosabb és legérdekesebb szegedi történések. Ez a cikk ezen együttműködés keretében a Telexen is olvasható.