Orbán Viktor, aki a tavalyihoz hasonlóan idén sem Budapesten tartott beszédet, ezúttal is válogatott közönség előtt ünnepelte 1956-ot; a veszprémi várhoz regisztrációval lehetett csak bejutni. Míg tavaly beengedték a sajtót a regisztráció után, idén már ezt sem tették lehetővé, a miniszterelnök beszédét így kizárólag a közmédiában lehetett követni.

„Magyarország minden városának és falujának megvan a maga 1956-ja, és mindegyik része a mi nagy közös ’56-os szabadságharcunknak, ezért nemcsak igazságtalan és lekezelő, de egyenesen hiba, ha valaki 1956-ot csak a rivaldafényben álló főváros forradalmának látja” – többek között erről beszélt a miniszterelnök az október 23-i ünnepségen.

A királynék városában felállított színpadon a miniszterelnök azt mondta, ezért méltó és igazságos, hogy Veszprémben hajtanak fejet az 56-os szabadságharcosok emléke előtt. Mint mondta, úgy tartják, az utcai harcokban és sortüzekben mintegy háromezren estek el és húszezren sebesülhettek meg, a kommunista megtorlás pedig több mint 200 ember küldött halálba, 13 ezret pedig börtönbe, és elmenekült az országból 200 ezer magyar.

Orbán Viktor a 1956-os forradalomra utalva hangsúlyozza, hogy Magyarország mindig is a szabadság iránti vágyát hirdette. Ugyanakkor álláspontja szerint a nyugati és a magyar értelmezésben eltér a szabadság jelentése. A nyugati világban a szabadság gyakran azt jelenti, hogy az egyénnek el kell szakadnia a saját hagyományaitól, kultúrájától és identitásától. Orbán szerint a magyarok szemében a szabadság életösztön, amelynek része a család, a hazájuk és az egyéni identitás. Az ő nézeteik szerint a szabadságharc nem azt jelenti, hogy el kell utasítani az alapjainkat, hanem éppen ellenkezőleg, azokat kell erősen magunkénak vallani.

A miniszterelnök továbbá kritikusan értékeli a nyugati társadalmi folyamatokat, amelyek szerinte gyakran arra ösztönzik az embereket, hogy lemondjanak identitásukról. Ezen álláspontjával összefüggésben Orbán megemlíti Brüsszelt, mint ahol ezek a folyamatok jelen vannak. Ugyanakkor azt hangsúlyozza, hogy Brüsszel nem ugyanaz, mint Moszkva, és a magyarok nem hajlandók lemondani azokról az alapokról, amik az ő számukra fontosak.

„A gondolat, hogy ne legyek férfi, keresztény és magyar, olyan, mintha a szívünket tépnék szét.”

Orbán a beszéd végén egy humoros megjegyzéssel zárja gondolatait, utalva arra, hogy a történelem ismétlődhet, de a korábbi tragédiák után már komédiaként is felfoghatóak az események. Ebben a kontextusban a Moszkva és Brüsszel közötti hasonlattal él, megjegyezve, hogy míg Moszkva esetében nincs más választás, mint a tánc az orosz diktátortól való félelem miatt, addig Brüsszel esetében a magyarok nem táncolnak, ha nem akarják, mivel itt a szabadság és az identitásuk védelméről van szó.

„Ha Moszkva fütyült, úgy kellett táncolni, de ha Brüsszel fütyül is, mi nem táncolunk, ha nem akarunk. Az elvtársi kioktatás azonban változatlan, csak most kondicionalitási eljárásnak hívják. Nem a tankok gurulnak be keletről, hanem a dollárok gurulnak be nyugatról, ugyanazokhoz” – tette hozzá Orbán, majd hozzátette, míg „a Szovjetunió reménytelen volt, az Európai Unió még nem az”.

„Tudjuk, hogy a hazaárulók is a mi nemzetünk részei, ők is benne vannak a történelmünkben, mint a balsors a Himnuszban. Ahol magasság van, ott mélység is van” – fogalmazott a beszéd közepén, ezzel utalva arra, hogy az 56-os kommunisták örököseinek tekinti a jelenlegi politikai ellenfeleit.

A magyar géniusz felvillanásának nevezte az 1956-os forradalmat és szabadságharcot.

Úgy fogalmazott, „a magyar ’56-os forradalom és szabadságharc nem artikulálatlan üvöltés, nem az elnyomottak dührohama, nem a bosszúért lihegők zihálása és nem is a szabadságvágy zabolátlan kitörése volt. A magyar forradalom minden lélegzetelállító hősiessége, halált megvető bátorsága mellett is józan, mértéktartó és felelősségteljes mozdulat volt. A forradalom maga volt a magyar géniusz felvillanása”.

Ezerkilencszázötvenhat végül 1990-ben győzött, „mi, akik ott voltunk, akik a politikai csatákat vívtuk a Szovjetunió és a kommunista pártvezetés ellen”, 1956 öröksége nélkül nem győzhettünk volna Orbán szerint. „Nekünk 1989-ben csak az volt a dolgunk, hogy befejezzük azt, amit az ’56-osok elkezdtek, hogy megmutassuk”, 30 év kényszerű hallgatás nem azonos a megbocsátással, és hogy a történelmi számlát előbb vagy utóbb meg kell fizetni.

A miniszterelnök úgy folytatta, „úgy szabadultunk ki a szovjetek megszállása alól, és úgy váltottuk le a kommunistákat, hogy Magyarországon nem volt polgárháború, egyetlen emberéletet sem vesztettünk, s ha kínnal és keservesen is, de elkerültük Magyarország gazdasági és politikai összeomlását”. Sőt, mint vélekedett, a mai napig Magyarország az egyetlen ország Európában, ahol 33 év alatt egyszer sem kellett előrehozott választást tartani, „s máig mi vagyunk a legbiztonságosabb és legstabilabb ország egész Európában”.