Szajbély: Ha Karikó Katalin eredménye itthon profitált volna, nem futnánk kínai akkumulátorgyárak után

Szajbély Mihály, az SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának egykori dékánja, a Magyar Tudományos Akadémia doktora beszélt arról a Válasz Online-nak, hogy a modellváltáson átesett intézmények nem lettek valódi alapítványi egyetemek, hiszen a Corvinuson kívül nem kaptak alapítványi vagyont, csak épületeket, amiket pedig nem lehet pénzzé tenni. És bár az állami támogatás magasabb valamivel, az csupán fizetésemelésre volt jó, amit azóta elvitt az infláció.

Úgy véli, neki volt igaza korábbról, amikor a negatív hatásokra figyelmeztetett a modellváltásról való szavazáson, hiszen a Horizont Program és az Erasmus megszűnésével éppen az egyetemek alapfeladatai sérülnek súlyosan: az oktatás és a kutatás. „Az, hogy Szegeden a dolgok normális mederben folynak, annak köszönhető, hogy itt az elnök kellő tekintéllyel és bölcsességgel tudja irányítani a munkát. Máshol vagy olyanok kerültek ebbe a pozícióba, akik jóindulatúak, de nem értenek hozzá, vagy értenek hozzá, de nem jóindulatúak, vagy nem is értenek hozzá és nem is jóindulatúak.” Vagyis a normális működés személyfüggő, nincsenek intézményes garanciái, világított rá. 

A „modellváltás” mellett pont az volt a legfontosabb érv, hogy „hihetetlen nagyságrendű pénzekhez” fognak hozzájutni az egyetemek, melyeket infrastrukturális fejlesztésekre és kutatásokra lehet majd használni. „Amikor kiderült, hogy az EU-s támogatás nem érkezik meg, arról volt szó, hogy majd magyar kormányzati pénzekből pótolják őket. Aztán szépen csendesen ez a lehetőség is elhalt, szó sincs róla ma már.”

„Azokból a fejlesztési pénzekből, amelyekkel annak idején etettek minket, nem jutott ide lényegében semmi.”

A professzor úgy érzi, egyelőre kivárnak az emberek, mindenki reménykedik abban, hogy ez valahogy rendeződni fog.

Addig viszont fennáll a veszélye annak, hogy azok a középiskolás diákok is így tesznek-e, akik most választanak egyetemet. „Míg eddig abban gondolkodhattak, hogy itthon elvégzik az alapképzést, közben kimennek Erasmusszal egy-két helyre, körülnéznek, aztán majd eldöntik, hogyan tovább, mostantól erre nem lesz lehetőségük, így az a dilemma, hogy rögtön külföldön kezdjék-e a tanulmányaikat, vagy Magyarországon, innentől kezdve eldőlt.”

„Most reális perspektíva minden érettségiző diák számára, hogy fogja magát és elmegy.”

A professzor ezután megemlítette, nem elég, hogy már „így is a béka feneke alá vitték” a hazai egyetemekre a belépési feltételeket, ezzel az itthoni hallgatók átlagtudásának a színvonala tovább fog csökkenni.

A kutatókat érintő negatív hatások is előkerültek, Karikó Katalin kapcsán a lap riportere megjegyezte, hogy bár otthagyta hazáját a biokémikus, munkájának eredményéből a magyarok is profitálnak. Szajbély erre úgy felelt, hogy „amennyiben a BioNTech profitja egy magyarországi gyógyszergyártó céghez futott volna be, akkor most szerintem nem futnánk a kínai akkumulátorgyárak után”.

A professzor ezután arról mesélt a lapnak, hogy nem csupán a mostani diáktüntetéseken szólalt fel, de a rendszerváltás előtt is küzdött a változásért, ám magát a rendszerváltást már a bécsi egyetemen követte. „A mai helyzet nyilván sok tekintetben más, de bizonyos értelemben kezdünk visszatérni a kézi irányításhoz, még ha nem is ugyanazok a módszerek” – hasonlította össze azt az időszakot a mostanival. A teljes interjú a Válasz Online oldalán olvasható.