Városi zöld útvonalak kellenek az egészségesebb polgárokhoz, akik így tovább is élhetnek

Az OECD-országok közül Magyarországon a legtöbben halnak meg megelőzhető okok miatt 100 ezer lakosra vetítve, évente több mint 23 ezer idő előtti halálesetet jelentve

– írja a Telexen vasárnap megjelent cikkében Filippov Gábor, az Egyensúly Intézet kutató igazgatója. Nem mellékes, hogy nálunk minden második haláleset hátterében valamilyen keringési betegség áll, ez az arány csak négy EU-tagállamban magasabb, és több mint kétszerese az uniós átlagnak.

2019-ben, az utolsó évben a koronavírus-járvány kitörése előtt, Magyarország volt az EU-ban hátulról a negyedik várható élettartam tekintetében, Litvániával holtversenyben. Mindkét országban átlagosan 76,5 évre van kilátása a lakóknak. Bár 2021-re javult a helyzet, még mindig közel hat évvel vagyunk az EU-átlag alatt.

Az Európai összehasonlításban kiemelkedően rossz egészségmutatók egyik fő oka az egészségtelen életmód mellett az inaktív életmód. A magyarok mindössze fele mozog rendszeresen hetente, amivel a harmadik helyen állunk az EU-ban, hátulról nézve. Az Egészségügyi Világszervezet szerint az, aki hetente 150 perc közepes vagy 75 perc erős intenzitású testmozgást végez, tekinthető fizikailag aktívnak. Magyarországon ez az arány még az 18 év alattiak esetében is csak 42%, az idősebb korosztályoknál pedig még kevesebb.

Fontos megérteni, hogy nem csak az egyén felelős a problémáért. A kutatások azt mutatják, hogy az életmódunkat a lakóhelyünk, a képzettségünk, a szociális helyzetünk és az épített környezetünk is döntően befolyásolja. Tehát az egyéni életmód közösségi szinten is javítható, és közösségi érdek is, hogy ezt kihasználjuk.

Az Egyensúly Intézet tavalyi népegészségügyi javaslatcsomagja számos ötletet tartalmaz arra, hogyan lehetne ösztönzők és szabályozások segítségével nemcsak az élettartamot növelni, hanem az életminőséget is javítani. Ezek között szerepel a tömeges szűrések intelligens kiterjesztése, az étkezési szokások átgondolása, valamint a fizikai aktivitás növelésének támogatása.

A tízezer lépéses mítosznak, amely szerint naponta legalább ennyi lépést kell tenni az általános egészség érdekében, valójában nincs tudományos alapja. Az optimális napi gyaloglásmennyiség 6000 és 8000 lépés között van, és már 2500 lépéstől pozitív hatásokat lehet tapasztalni. Minden további 500 méter séta 7% -kal csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát. A tízezer lépés körül a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata 77%-kal csökken.

Magyarországon az átlagos napi lépésszám magasabb, mint más országokban, de a túlsúlyos és elhízott emberek aránya is magas. A kutatások azt mutatják, hogy a "túlsúlyos országokban" nagy a szakadék a sokat mozgók és a keveset mozgók között, ez az aktivitási egyenlőtlenség. Ezért szükség van intézkedésekre.

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

A városi zöld sugárutak kialakítása a városokban egyre népszerűbb megközelítés, amely lehetővé teszi a lakóknak, hogy zöld környezetben sétáljanak és mozogjanak. Ezek a zöldfelülettel ellátott útvonalak összekötik a lakóövezeteket, munkahelyeket és rekreációs helyeket, tehát nem csupán szabadidős mozgásról van szó, hanem arról, hogy a városlakók akár munkába is nagyobb eséllyel járnak gyalog, ha azt nyugodt, zöld környezetben tehetik.

Magyarországon a városi zöld sugárutak még nem olyan elterjedtek, de nagy potenciált hordoznak a lakosság egészségi állapotának javítására. Az ilyen kezdeményezések segíthetnek csökkenteni az aktivitási egyenlőtlenségeket és elősegíthetik az egészséges életmódot. A városi zöld sugárutak nemcsak az egészségünket javíthatják, hanem a városi életminőséget.

Ráadásul az agglomeráció felduzzadása és a városi központok elnéptelenedése ellen is segíthet, amely fenntarthatósági és gazdasági szempontokat is magával hoz. Több kutatás is arra utal, hogy az emberek városokból történő tömeges kivándorlásának egyik fő oka az igény a tiszta és zöld környezet iránt. Nagyvárosaink fejlődési lehetőségeit tekintve nehéz lenne tagadni, hogy

a városoknak a zöld életminőséget és élhető környezetet kell nyújtaniuk.

Egyszerűbb megoldás lehetne a sétálóutak vonzóbbá tétele, a városi környezet tisztítása, és több zöldterület, valamint árnyékoló fa telepítése. A hosszú távú cél pedig az lenne, hogy a város életminősége vonzó maradjon és alkalmazkodjon a klímaváltozás kihívásaihoz. Ehhez ugyanakkor egy egységes városi közlekedésfejlesztési koncepcióra van szükség Filippov szerint, amely aktívan ösztönzi a gyaloglást, és hangsúlyozza azt mint egy közlekedési alternatívát.