Tényleg nem a régiek már a McDonald’s burgerei, de ezen senki sem fog felháborodni

„Már a klasszikus McDonald’s hamburger se a régi”, „Ettől sokan falra másznak: fű alatt megváltozott a magyarok kedvenc mekis hamburgerének receptje”, „Olyat robbantott a McDonald's, amire évtizedek óta nem volt példa” – ilyen címekkel került be csütörtökön a hírekbe, hogy néhány apróságot variáltak pár mekis burgeren, amire valóban nem volt példa egy jó ideje, de azért sem lázadó tömegeket, sem a reggeli nyitásra váró sátorsorokat nem kell képzelnünk a legközelebbi gyorsétterem elé. Teszt.

Mi változott? A McDonald's szerint a konyhai elkészítési folyamatokon alakítottak, aminek következtében az ígéretek szerint a klasszikus marhahúsos szendvicsek „ismerős, mégis új ízélményt” nyújtanak mostantól. Az egyik legfontosabb változás a marhahús sütésében történt: az új folyamat lehetővé teszi, hogy a húspogácsa még forróbban kerülhessen a szendvicsekbe, a sajtburger és a Big Mac esetében pedig a só és bors mellett már a hagymát is a grillen szórják a húspogácsákra, így ízük a Meki szerint „karakteresebbé és zamatosabbá” válik.

A forróbb hús és a konyhatechnológiai változások együttesen azt eredményezik, hogy a marhahúsos burgerekbe kerülő sajt még olvadtabb, mint korábban. Tehát a sajt összetétele nem változott, csak a fokozottabb hőhatásra jobban megolvad, mire kézhez kapjuk a burgert. A Big Mac esetében másfélszeresre növelték szószmennyiséget, de a zsemlék is puhábbak lettek.

Vagyis ez az ígéret, de nézzük, mi valósult meg mindebből, és hogyan! Lenéztünk a Kárász utcai McDonald’sba péntek este, hogy saját magunk teszteljük, tényleg akkora-e a változás, mint azt a cég beharangozta. Budapesten ugyanis külön sajtótájékoztatót tartottak az apropóra, ha pedig belép valaki egy Mekibe, rögtön szembejön a kijelzőkön, hogy a sajt olvadósabb, több a szósz a Big Macben, és szaftosabb a marhahúspogácsa.

Egy Big Mac-menüt és egy sajtburgert szereztünk, és nagyjából öt perc telt el aközött, hogy a papírzacskót kézhezvettük, és hogy a Feketesas utcán megtörtént az első harapás utóbbi szendvicsből. Az első benyomás, hogy a sajt tényleg olvadtabb lett, egészen határozottan. Talán ezentúl kevesebb esély is van arra, hogy egy szarul (nem kellően melegen) elkészült burgernél olyan sajtot kapjunk, ami nemhogy nem olvadt, de inkább a hűvös felé gravitál. Mert ilyen elő szokott fordulni, főleg az Extra Cheesy Sajtburger esetében, amit szerintem még soha senki nem evett melegen, csak ha direkt hazavitte, és berakta a gázsütőbe kíváncsiságból, hogy milyen is lehetett ez a tervezőasztalon.

A sajtburger bucijában akkora eget verő különbséget nem véltem felfedezni, ami azért érdekes, mert később a Big Macnél ez volt az egyik legélesebb különbség a régi vonallal. Összességében elmondható azért, hogy

az újfajta buci jóval puhább, és egy kicsit közelebb került a magyar kisboltok kiflijeihez ízlésvilágában.

Ami egyáltalán nem tesz neki rosszat. Mivel puhább lett a buci, fel is merült bennem a kérdés, hogy ezzel vajon változik-e a mekis burgerek jellemzően rossz fogyaszthatósági ideje, és esetleg húsz perc után is jól esik-e majd egy burger?

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

A Big Mac első fogásra jól összenyomhatónak tűnik, mintha egy stresszlabdát tartanánk kezünkben, ami mondjuk nem éppen jó stresszoldó, ha csak nem nyugtat meg a kezünkre folyó szósz és a földre potyogó salátanyesedék. A valamivel megpimpelt majonézre hajazó Big Mac-szószból érezhetően több van (a Meki szerint másfélszer annyi, mint korábban), de itt nem az jut az ember eszébe, hogy milyen jó, hogy már ennyi van benne, hanem az, hogy eddig hogyan lehetett megenni ezt, ha annyira száraz volt? Ráadásul erre a kevésbé puha buci is rájátszott. A szósz leginkább az alsó “szinten” van, talán azért, mert ott előbb a nyelvhez ér, és így kevesebb kell belőle, ami mindenesetre némi szárazságérzetet azért hagy a szájpadlásban.

A hús és a már a grillen rászórt hagyma nem véletlenül kerül a teszt végére, itt nem igazán tudom eldönteni, hogy csak én nem érzem a változást, vagy tényleg teljesen mindegy, hogy mikor kerül a húspogácsára a hagyma. Donald Gorske biztosan többet tudna ehhez hozzátenni, én csak annyit, hogy a sajtburgerben lévő hagymáról egész gyerekkoromban azt hittem, hogy rizs, szóval talán nem én vagyok a leginkább illetékes az ügyben.

A verdikt az, hogy a mekis burgerek tényleg jobbak lettek, és hogy az ennek apropójára felhúzott marketingkampányban elhangzottak valóban visszaköszönnek a papírzacskó tartalmán.