Jogerősen tíz évet kapott Bróker Marcsi, fegyőrök kísérték el a tárgyalóteremből

Tavaly januárban mondta ki csalás és sikkasztás bűntettében bűnösnek a Szolnoki Törvényszék D. Sándornét, a Kun-Mediátor-ügy Bróker Marcsi néven elhíresült vádlottját. Az ítélet szerint a karcagi nőre tíz év börtön, 5 millió 400 ezer forint pénzbüntetés, gazdasági társaság vezetésétől való eltiltás, valamint vagyonelkobzást várt volna, de az ügyészség a szabadságvesztés időtartamának súlyosbítását, a védelem elsődlegesen a felmentését, másodlagosan a büntetés enyhítését kérte. Végül nem módosult sokban az ítélet, a nőt fegyőrök vezették el a Szegedi Ítélőtábla tárgyalóterméből csütörtökön.

A vád szerint D. Sándorné az általa képviselt gazdasági társaság vezetőjeként 1999 nyártól egészen 2015 tavaszáig több mint 760 emberrel kötött betétgyűjtésre irányuló szerződéseket, főként Karcagon és környékén, és ígért befektetéseikre a piaci kamatoknál jóval magasabb hozamot. Erre azonban engedélye nem volt, és olyan tevékenységet sem folytatott, ami garantálta volna, hogy beváltja az ígéretét. Ügyfeleinek ezáltal különböző nagyságú, néhány millió forinttól több mint egymilliárd forintig terjedő kárt okozott, a pénzt saját és családja költségeire fordította, illetve – hogy az álcája megmaradjon – az érintettek egy részének kifizetésére használta fel.

Bróker Marcsi a vádirat szerint 15 év alatt 12 milliárd forintot meghaladó kárt okozott áldozatainak.

Vele és a Kun-Mediátor Kft.-vel szemben külön-külön nagyjából 1,6 milliárd forint, két hozzátartójával szemben pedig több mint 34 millió forint erejéig rendeltek el vagyonelkobzást első fokon, valamint a vádlottat kötelezték arra is, hogy fizessen meg öt sértettnek összesen mintegy 130 millió forint kártérítést. Az elsőfokú bíróság döntése alapján a sértettek többsége a kártérítési igényét külön polgári perben követelhette volna, de a szabadságvesztés tartama mellett ezt is aránytalanul enyhének találta a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség, és azt kérte a Szegedi Ítélőtáblától, hogy a sértettek által bejelentett polgári jogi igényeket is bírálja el érdemben, kötelezze Bróker Marcsit kártérítés megfizetésére, valamint, hogy más családtagjaival szemben is rendeljenek el vagyonelkobzást.

Fellebbezésnek helye nincs

Bár a tavalyi elsőfokú ítélet kihirdetésén nem jelent meg, a mai szegedi tárgyalási napon ott volt D. Sándorné, a Kun-Mediátor-ügy vádlottja, nyomkövetővel a bokáján. Ügyvédje bizonyítási indítvánnyal is élt volna, de elmondása szerint annak mélysége az eljárás keretein túlmutató, ezért jelen esetben lemondtak róla. A sértettek közül senki sem volt jelen. Elsőként Gorzó Zita ügyész szólalt fel, aki szerint a védelem fellebbezése nem megalapozott a büntetés időtartamának mérséklése és a vagyonelkobzás eltörlésének tekintetében.

A vádlott csak a szolnoki perbeszéd után tett beismerő vallomást, és csak azt ismerte el, hogy jogosulatlan pénzügyi tevékenységet folytatott, nem vitatta, hogy a szerződéseket megkötötte, a pénzeket átvette. A vádlott arra hivatkozott, hogy volt engedélye a tevékenységére, a visszafizetésekre a cég vagyonával vállalt felelősséget, de az ügyészség szerint erre nem lett volna képes az adott gazdasági helyzet miatt.

Az ügyész elmondta, hogy a vádlott csak a későbbiekben ismerte el, hogy tevékenysége betétgyűjtés lehetett, amit a bíróság is megállapított: cégének engedélyei utazásszervezésre, közvetítésre, pénzváltásra és egyéb tevékenységekre terjedtek ki, betétgyűjtésre, befektetésre és pénzügyi szolgáltatásra nem. Ennek ellenére opciós és határidős szerződéseket kötött ügyfeleivel, havi fix hozamot ígért, befektetői tanácsokat adott. Az ügyészség vizsgálta, hogy ez megfelel-e a pénzváltással kapcsolatos engedélyében foglaltaknak, és arra jutott, hogy nem.

A vád szerint a nő célja a bizalmi kapcsolat kiépítése volt, az árfolyamveszteséget át is vállalta, de a kifizetésekre a 2015-ös év gazdasági történései miatt amúgy sem volt reális esélye. Az ügyész szerint a védelem fellebbezésének helye nincs, hiszen D. Sándorné amellett, hogy tévedésbe ejtette az ügyfeleit, tévedésben is tartotta őket, hogy jogtalanul tegyen szert haszonra. A két tevékenység közötti különbséget az ügyész úgy magyarázta, hogy míg a tévedésbe ejtés független lehet a vádlott tevékenységétől, mondván az a sértett felelőssége, hogy mit hisz el, a tévedésben tartás már tudatos manipuláció, a vádlott részéről történő cselekmény volt.

Gorzó Zita azt kérte a bíróságtól, hogy a bűncselekmények tárgyi súlyára és a vádlott társadalomra való veszélyessége miatt a büntetés hosszát az ilyenkor szokásos értéknek ne a közepén, hanem a tetején határozza meg, ami a 10 helyett 15 év börtönt is jelenthet. Álláspontjuk szerint a vádlott folyamatosan utalt át pénzt a gyerekei és más rokonai számlájára oly módon, hogy az nem különíthető el a bűncselekményektől, és kölcsönöknek és hiteleknek próbálta ezeket álcázni. Szerinte így a gyerekeire elrendelt vagyonelkobzást több rokonra is több mint egymilliárd forint értékben kell kiterjeszteni, valamint az ügyfelek kárigényét is törvényes útra kell irányítani.

Bróker Marcsi naplója

A védelem álláspontja ezzel szemben más. Úgy látják, hogy nincsen tisztázva, hogy az elkobzott pénz bűncselekményből származik, így az törvényes eredetű vagyonnak minősül. A nő ügyvédje részletezte, hogy a vádlott családjától elkobozni kívánt javak a cégből járó jogos osztalékok, valamint munkáért járó jogos kifizetések voltak, és hogy a család már a Kun-Mediátor előtt is jól élt, a gyerekek később sem szorultak szüleik támogatására, így különösebb gazdagodás nem jellemezte őket. Azt kérték, hogy a bíróság helyezze hatályon kívül az első ítéletét, szerintük a vádlott magatartása csak tévedésbe ejtés volt, hiszen ő kifejtette, tevékenysége hogyan biztosítja ígéretei teljesíthetőségét.

Úgy vélik ezt nem is vizsgálta kellő alapossággal a bíróság, a felkért szakértő arra sem adhatott valós választ, hogy végzett-e tényleges gazdasági tevékenységet a vádlott, mert ez nem képezte a szakértése tárgyát, illetve kompetenciájá sem volt rá.

Bróker Marcsi naplója is szóba került, melyben az ügyfelekről és arról írt korábban, hogy miután külföldre utazott, nem kívánt visszatérni az országba. Ez az iromány a védelem álláspontja alapján csak a 10 éves tapasztalatait összegzi, és hogy hogyan változott a pénzpiac ez idő alatt, bizonyítéknak nem alkalmas. Szerintük a vádlott valós gazdasági tevékenységet folytatott, és ezt a tanúvallomások is alátámasztják, valamint nem toborzott ügyfeleket, többen már a találkozás előtt eldöntötték, hogy befektetnek nála. Végül azt kérték, hogy helyezzék hatályon kívül az elsőfokú ítéletet, és rendeljenek ki egy olyan szakértőt, akinek a kompetenciája megfelel az ügyhöz. Szerintük sem a sikkasztás, sem a csalás nem állapítható meg.

Ki van már velem mindenük

D. Sándorné az utolsó szó jogán hangsúlyozta, hogy a sikkasztást és a csalást nem követte el, és az eddig tett vallomásait fenntartja. Jelezte az észrevételeit az eljárás során történt hiányosságokkal, torzító helyzetekkel, a média okozta meghurcoltatásokkal kapcsolatban, és hosszasan beszélt a pénzváltás folyamatáról, hogy utazási irodaként mire volt jogosultságuk. Kiemelte, hogy kárt nem kívánt okozni senkinek, hogy nem fordította magára és családjára az átvett pénzeket, majd hosszasan vezette le, hogy kinek mikor mennyit utalt, ennek alapján kívánta igazolni, hogy végzett tényleges gazdasági tevékenységet. Szerinte a sértettek többségének nem keletkezett kára, pozitívan szálltak ki az ügyletekből.

Saját táblázatokkal, kimutatásokkal, számításokkal készült a tárgyalásra, melyekkel azt is megkísérelte bemutatni, hogy a be- illetve kifizetések terén szerinte hol tévedett az ügyészség. Maratoni beszédét kissé csapongva adta elő, mikor egy korábban már tárgyalt részhez akart visszatérni, megjegyezte: „Még egy alternatívát mondok, úgyis ki van már velem mindenük.” A bíró ekkor szakította félbe és kérte meg, hogy az ilyen megjegyzésektől tartózkodjon, valamint üljön vissza a helyére, így beszédét nem mondhatta végig.

A Szegedi Ítélőtábla végül nagyjából helybenhagyta a Szolnoki Törvényszék ítéletét, mivel az a bizonyítékokat megfelelően mérlegelte, csalás bűntettében és más bűncselekményekben találták bűnösnek a nőt. Többnyire csak az összegszerűségeket pontosították, D. Sándorné és a felszámolás alatt lévő Kun-Mediátor Kft. ellen 2 milliárd 79 millió forint értékben rendeltek el vagyonelkobzást, de két lánya esetében csökkentették ennek összegét. Emellett 5,4 millió forint pénzbüntetést is kiszabott vele szemben a bíróság és végleges hatállyal eltiltotta a gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól.

Az Ítélőtábla úgy találta, hogy a Szolnoki Törvényszék által kiszabott 10 év börtön sem nem enyhe, sem nem túlzó büntetés, így a 10 évről szóló döntést oly módon szabta át, hogy a tavaly januárban született ítélet óta eltelt házi őrizetet is beleszámolja, ezzel csökkenti azt. Ennek alapján 4 házi őrizetben töltött nap 1 börtönben töltött napnak felel meg. Emellett több ügyfelének esetében is kárpótlást kell fizetnie, fejenként több tízmillió forint értékben.

Más családtagjaival szemben nem rendeltek el vagyonelkobzást, a többi sértett kártérítési igényét továbbra is külön polgári perben követelheti. A bíró az ítélethirdetés után elmondta, hogy D. Sándorné nem a Kun-Mediátor Kft. legális tevékenységből tartotta fenn az általa kiépített rendszert, hanem az ügyfelek pénzéből, így tárgytalan, hogy a cég milyen legális tevékenységeket végzett. Az idő múlás, a vádlott idős kora és az, hogy több mint 6 milliárd forintnyi kárt megtérített, nem igénylte súlyosabb büntetés kiszabását. A tárgyalás végén a bíróság elrendelte a vádlott szabadságvesztésének azonnali megkezdését, így a karcagi nőt fegyőrök kísérték el a tárgyalóteremből.

Belize-i nyaralásból az előzetesbe

A nő még 1999-ben kezdett el dolgozni az egyik karcagi utazási irodában, aminek a hátsó szobájában illegális bankot működtetett. Itt a Kun-Mediátor Kft. nevében vállalta, hogy a befektetők pénzét havi 1–1,75 százalékos hozammal köti le pénzintézeteknél, de erre sem engedélye, sem reális esélye nem volt. Volt olyan ügyfele, aki 1 milliárd forintot fektetett be nála.

A közép-amerikai Belize szigetén történő nyaralása alatt érte a hír, hogy a magyar rendőrség nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene. Egy ideig ott maradt, és a 444 beszámolója szerint újra piramisjátékot kezdett szervezni, ezért másfél évvel később letartóztatták, és 2016-ban Magyarországra toloncolták. Itt először előzetes, majd három év után házi őrizet várta. Egy általa írt naplóban korábban részletesen írt az átvert ügyfelekről, valamint szökéséről és belize-i bujkálásáról. Ebből az is kiderül, hogy nem állt szándékában visszatérni Magyarországra, végleg el akarta hagyni az országot.

Az ügy során keletkezett nyomozati iratok több mint 60 ezer, a vádirat 1700 oldalt tett ki. Összesen 161 tanút hallgattak meg és 309 tanúvallomást olvastak fel azon a 74 tárgyaláson, melyek majdnem mindegyike teljes napokat tett ki, de a rendőrség szerint Bróker Marcsi több mint nyolcszáz embert vert át Karcagon és környékén.

A Szegeder együttműködik a Telexszel, hogy az olvasók Budapesten és egész Magyarországon értesüljenek a legfontosabb és legérdekesebb szegedi és környékbeli témákról és történésekről. Ez a cikk ezen együttműködés keretén belül jelenik meg a Telexen is. Ha szeretnéd, hogy még több sztorit tudjunk feldolgozni és az ország elé tárni, támogasd a Szegedert! Az eddig a Telexen megjelent cikkeink ide kattintva érhetők el.