Hárommilliárdba került az Alföld legszebb kastélyának felújítása, de egy év után vizesednek a falak, mállik a vakolat. Mi történt?

A távolabbi jövőre való tekintettel, azaz hogy hogyan lehetséges a kastély további nedvesedésének a kizárása, Balogh Csaba azt írta lapunknak, hogy „a talajnedvességet jó eséllyel hosszú időre kizártuk, ezek jellemzően karbantartásmentes szerkezetek”. Egy dologra azonban mindenképpen érdemes figyelni: a csapadékvíz távoltartása a szerkezetektől, illetve a folyamatos karbantartás.

Az egy évvel átadása után néhol már csúnyán festő Wenckheim-kastéllyal – ha hihetünk a projekt vezető tervezőjének – csak látszatproblémák akadnak tehát, amiket a jövőben még garanciálisan kijavítanak, a felújítással pedig jó eséllyel sok időre mentették meg az Alföld egyik ékkövét.

A Szegeder együttműködik a Telexszel, hogy az olvasók Budapesten és egész Magyarországon értesüljenek a legfontosabb és legérdekesebb szegedi és környékbeli témákról és történésekről. Ez a cikk ezen együttműködés keretén belül jelenik meg a Telexen is. Ha szeretnéd, hogy még több sztorit tudjunk feldolgozni és az ország elé tárni, támogasd a Szegedert! Az eddig a Telexen megjelent cikkeink ide kattintva érhetők el.

Számos helyen nedves, pergő vakolattal, sérült falakkal fogadja a 3,2 milliárd forintból tavalyra felújított Wenckheim-kastély a látogatókat. Egyből gondolhatnánk, hogy hanyag munkavégzésről és örökségül elherdálásáról van szó, de a történet nem ilyen egyszerű. Szabadkígyóson jártunk.

Távolról csodaszép, grandiózus rezidencia áll egy békési falu határában, negyed óra autóútnyira Békéscsabától és másfél órányira Szegedtől. A Wenckheim-kastély nem magától nőtt ki szinte a semmi közepén az alföldi pusztából, azt az osztrák polgári származású, az elnevezést is adó család emeltette a mai Szabadkígyós mellett Ybl Miklós tervei alapján, és bár már a szegedi árvíz évében, 1879-ben elkészült, csak 1882-ben adták át beköltözésre.

Annyi ablak, ahány nap egy évben

Wenckheim Krisztina és Wenckheim Frigyes számára építtetett, akik ebben a korban még nem meglepő módon nemcsak unokatestvérek voltak, de egy házaspár is. Krisztina állítólag azt kérte Ybltől a tervek készítésekor, hogy egyrészt semmi ne legyen egyforma, de mégis harmonikusnak hasson a végeredmény, másrészt, hogy a kastélyba annyi ablakot építsenek, ahány nap van egy évben, legyen annyi szobája, ahány hét, és annyi bejárata, ahány évszak.

Kápolna, télikert, könyvtár, női zeneszalon, férfiszalon pipázóval, nappali dolgozó, hálószobák – a Wenckheim család egészen a II. világháború végéig élt a hatalmas kastély falai közt, ekkor kellett elmenniük. Ekkortól kezdve 2011-ig a helyi iskola működött itt, s részben ennek is köszönhető, hogy a helyiek – ellenben számos magyarországi kastéllyal – nem hordták szét az épületet a kert aljában baromfiólat építendő az "ingyen" alapanyagokból.

Annak idején csatlakozott az épülethez – ez látható a lenti archív fotó jobbszélén is – egy vas- és üvegszerkezetű télikert, amit még a család bonttatott le, mivel az üvegkupola és a kastélyfal közötti részen télen megmaradt hó gyakran okozott beázásokat.

Az évtizedek alatt, amíg minden bizonnyal ez volt Magyarország egyik legmenőbb iskolája, igyekeztek több mindent is megóvni. Például hiába lett az egykori ebédlőhelyiségből az Ókígyósi Magyar Állami Mezőgazdasági Középiskola tornaterme, annak eredeti, kazettás, fából készült fal- és mennyezetburkolata megmaradt végig. A XX. században folyt átalakításokat az iskola igazgatója és mezőgazdasági szaktanára irányították.

„A kastély a második otthonunk volt, nagyon rossz érzés most elköszönni innen” – hangzott egy végzős lány búcsúja 2011-ben, amikor a diákokat Gyulára költöztették. A helyiek ekkor bíztak benne, hogy nem leépülni fog az épületegyüttes és parkja, hanem felújítják majd. A falu önkormányzata az egészségturizmust célozta meg, de szállodai szobákat és a főúri életet bemutató tárlatot is terveztek.

Talajvíz és felső beázások

Forrás helyben azonban végül nem volt, és nem is lett a hatalmas terület és az épületek méltó rendbehozatalához. Végül a Nemzeti Kastélyprogram kellett ahhoz, hogy a Wenckheim család egykori otthona újra a régihez hasonló képet adjon: 2014-ben vonták be az állami fejlesztési programba, aminek keretein belül több mint hárommilliárd forintból felújították a központi kastélyépületet 2022-re.

Ekkor a projektet elvállaló tervezőcsapat, a Konkrét Stúdió szakemberei is szembesültek vele, hogy a beázás problémája nem csak a XX. század első felében okozott gondokat, hanem napjainkban is: a csapatot az éveken át elhagyatva álló kastély  fogadta az ilyenkor felmerülő nehézségekkel. Nemcsak a sokszor problémás talajvízzel néztek szembe, nagyobb gondot jelentett a tetőn át történő felső beázások okozta károk.

Tovább nehezítette a felújítási munkákat, hogy a kastélyhoz nem maradtak fenn az eredeti, 1870-es évekbeli tervrajzok, ezért a pesti Operaház – aminek építése egy évvel később indult meg – terveit vették elő, hogy azok mentén induljon meg a rekonstrukció.

Hogy meggátoljták a falak további vizesedését, a pinceszint alapzatáig körbeásták a kastélyt, melynek külső felületén teljesértékű habarcsszigetelés készült, a faltesteket pedig vízszigetelő injektálással kezelték. Az Építészfórum a munkálatok során járt a helyszínen, a lap írt arról még 2020 decemberében, hogy a pinceszinti padló szigetelésével sikerült nemcsak teljesértékű tereket létrehozni, de meggátolni a további tartószerkezeti károsodásokat.

Pergő vakolat, vizesedő pince

Legalábbis ez volt a cél, 2023 tavaszán azonban, egy évvel a felújítás átadóját követően az Átlátszó írt arról olvasói fotók alapján, hogy a félig hazai, félig európai uniós forrásból felújított Wenckheim-kastély falairól több helyen is pereg már a vakolat. A főbejáratnál, ahol tavaly március végén, kereken két héttel az országgyűlési választások előtt még Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszer is ollót ragatodtt, mostanra már több helyen sérült a homlokzat.

A terasz mennyezetének vakolása több négyzetméteren látványosan sérült már, de több helyen – a kastély túlsó oldalán is, például a látogatói bejárat fölött – a külső falakról is pereg itt-ott a festék. A gyönyörű torony kilátószintjén is sérültek az oszlopok, itt néhol a felújítás során bekerült, a műemléki összképbe egyáltalán nem illő kék színű műanyag vakolóháló is elő-előbukkan. Ha pedig a pinceszintbe ereszkedünk – ahonnan a toronyfeljáró is elérhető, és ahol a mosdók és a ruhatár található –, átvizesedett mennyezettel találkozunk.

Ezekkel az esztétikai problémákkal (az iménti felsorolásba linkeltünk több képet is) a helyszínen mi is szembesültünk, amikor egy hétköznapon meglátogattuk az egyébként valóban impresszív és az Alföldön egyedülálló kastélyt.

Az Átlátszó szerint az egyébként három hónapot csúszó felújítás is ezért tartott ennyi ideig: a közbeszerzési dokumentumban az áll, hogy „a Műemléki Kastélyépület földszinti falfelületei túlzott mértékben nedvesek, így a szerkezetre nem vihetők fel a felújított műemléki szerkezetek, azaz a helyiségekben nem építhetők be többek között falburkolatok, tapéták, restaurátori festések, beépítendő restaurált és új bútorok, felújított és új parketta, illetve az installáció, mert azok károsodását okozhatja a magas páratartalom.”

A rendelkezésre álló épületfizikai vizsgálatok alapján a kivitelező szerint bizonyítható volt, hogy előre nem látható mennyiségben szorult a szerkezetekbe víz, mely a földszinti falakból és szerkezetekből csak lassabban tudott távozni, mesterséges szárítás mellett.

Oda kell figyelni ezentúl is

A kérdés persze felmerül, hogy egy évvel az átadás után miért néz ki így egy több mint hárommillárd forintból rendbehozott kastélyépület? Megkerestük többek között a fenntartó Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.-t (NÖF), hogy arról érdeklődjünk, miért alakult ki ez a helyzet, és mi várható a jövőben, tervezik-e javítani a falakat, és ha igen, mikor. A NÖF azonban cikkünk megjelenéséig, több hét alatt sem válaszolt.

Elértük azonban a Konkrét Stúdió nevében Balogh Csaba ügyvezetőt, aki vezető tervezőként tevékenyedett a Wenckheim-kastélynál. Balogh is arról mesélt lapunknak, hogy „a falak erősen átnedvesedett, vízzel telített állapotban voltak, míg a pinceszinten a tégla mállott, erősen sóterhelt volt”. A fölülről ázás miatt a egyes pinceszakaszok falaiból csöpögött a víz.

Említette a hibás tetőlefolyókat, amik mentén a földszinti és emeleti falak is átáztak, egy helyen könnyező házigomba-fertőzés is megállapítható volt. Az egyébként, hogy éveken át nem fűtötték az épületet, Balogh szerint nem okozott plusz károkat, önmagában a karbantartás elmaradása okozza szerinte a legnagyobb gondokat az ilyen jellegű és korú épületeknél.

Kérdeztük a vezető tervezőt arról is, miért vannak most ilyen állapotok. Szerinte a körbeásás és szigetelés kivitelezésével nincs gond, maga a pince jelenleg száraz. A falakban lévő nedvesség kipárolgásához kell még éveknek eltelnie, mely folyamatot párafaló gépek üzemeltetésével igyekeznek elősegíteni. „A pinceterekben helyenként látható vakolatkárosodások a falakban lévő nedvesség távozása miatt keletkeztek, melyeket a garanciális idő lejárta előtt javítunk” – tette hozzá Balogh.

A talajból érkező nedvességgel tehát nincs probléma jelenleg szerinte, ha valahol később mégis átjut a nedvesség, ott utólagos helyi injektálással ez könnyen korrigálható, javítható lenne.

„Mindez teljesen szokásos eljárás.”

Örökségvédelmi szempontból sincs ok aggodalomra a vezető tervező véleménye szerint, ugyanis ezek olyan hibák, amelyek kis beavatkozással javíthatók. A garanciális feladatok keretében a teraszok Balogh szerint is problémás szigetelésének javítása pedig már folyamatban van, a feltárásokat elvégezték, jelenleg a javítások módszertanát dolgozzák ki.