Október 23-án Szegeden nem tartottak külön tüntetéseket, részben feltehetően azért, mert rengetegen utaztak Budapestre, a Kálvin térre, ahol délutántól kora estig tartott a megemlékezéssel egybekötött demonstráció. Fotóriporterünk jelentése.

15 óra körül Budapesten már érezni lehetett, hogy nem kis dolog készül a Kálvin téren, ugyanis rengeteg ember gyűlt össze már az esemény hivatalos kezdete előtt egy órával. A tömeg érkezésemtől egy órán át rohamtempóban duzzadt, jöttek fiatalok, idősek, tanárok és diákok, és villámgyorsan dominálták a transzparensek a Múzeum körút látképét. A felvonulást az Amnesty International pár embere a rendőrséggel karöltve próbálta kordában tartani, kisebb, de általában nagyobb sikerekkel.

Feltűnő volt, ahogy a kezdetekben többezres, majd később több tízezres tömegre alig volt egy maroknyi rendőr, és a rendőrséget segítő személy, akik a tüntetést figyelemmel kísérték, bár helyiek beszámolói alapján a Nemzeti Múzeum mögött, a Pollack Mihály tér tömve volt rendőrautókkal. Ők valószínűleg arra az esetre állomásoztak a téren, hogy ha bármilyen komolyabb rendbontás ütné fel a fejét, biztosan legyen elég rendőr a környéken. A menet szépen lassan felsorakozott a Királyi Pál utcai kereszteződésnél, majd délután négy körül nagy csinnadrattával elindult a Műegyetem rakpart irányába.

A felvonulás lassan, komótosan hömpölyögve érte el a Fővám teret, majd a Szabadság hidat, ahol még többezer ember várakozott, hogy csatlakozhassanak. Közben az Amnesty International emberei folyamatosan szólították fel az érkezőket, hogy ő utánuk és a menet elejét felügyelő rendőrök után legyenek szívesek csatlakozni, ez többnyire sikerült is, és azok vezették a felvonulást, akiknek a tervek szerint is kellett volna. Leszámítva persze az általános sajtós sorfalat.

A tömeg eleje háromnegyed öt körülre már a Műegyetem rakparton volt, ahol profi hangosítással és kivetítőkkel várták őket a szervezők a színpadon, viszont ahhoz, hogy mindenki megérkezzen, még kellett bő fél óra. Valamivel a beszédek kezdete után elhangzott egy olyan infó a rendezők felől, hogy közel 80 ezren érkeztek a tüntetésre, ami erős túlzásnak tűnt. Tagadhatatlanul sokan voltak, és az is igaz, hogy a rakpart közepétől a Szabadság hídig gyakorlatilag egy gombostűnyi hely sem volt szabadon, de a valós létszám inkább 30–40 ezer fő lehetett, ami még így is iszonyatosan sok ember egy olyan rendezvényen, aminek nem Békemenet a neve.