Karikó Katalin otthagyja a BioNTech-et, a tudományos kutatásaira koncentrálna ezentúl

A világhírű magyar biokémikus nemrég egy nagyinterjút adott a Nők Lapjának, amelyben az életéről, az mRNS vakcináról és az új feladatairól is mesélt, illetve arról, miként vélekednek a magyar tudósokról nyugaton.

A nyomtatott sajtóbaan megjelent interjút a Blikk szemlézte. Mint írják, a magyar biokémikus, az mRNS-vakcina egyik feltalálója már több mint 70 elismerést, kitüntetést kapott. Karikó Katalin szerint Amerikában is tudják, hogy a magyarok dolgos, szorgalmas emberek, vagyis nem csak mi hisszük, hogy a magyar tudomány világhírű, bár Karikó Katalin szerint egy kis összefogással még többre tudnánk jutni.

„És ha összefognánk és segítenénk egymást, még többre jutnánk. Ha sok kutatónak nem lenne akkora az egója, jóval előrébb tarthatna a világ. Csak sokan nem akarják az eredményeiket másokkal megosztani, mert maguknak kívánják a dicsőséget. Utóbbiért én nagyon ritkán küzdöttem, talán egyszer vagy kétszer: az egyik alkalommal akkor, amikor Drew Weissmannal szabadalmaztattuk az mRNS-eljárásunkat. A beadáskor az én nevem szerepelt elöl, de amikor a hivatalból visszajött az egyetemhez a szabadalom, kiderült, hogy megcserélték a nevünket, biztos azt gondolták, ő az okosabb. Na, akkor az asztalra csaptam! Igaz, hogy a korrigálásért az egyetemnek fizetnie kellett, de ezt akkor sem hagytam” – nyilatkozta Karikó a Nők Lapjának.

A kutató egy nagy bejelentést is tett az interjúban: szeptember végétől már nem dolgozik a BioNTechnél.

„Szeptember végén befejezem a munkám a BioNTechnél. Új feladatok várnak rám, elsősorban szeretnék végre a tudományos munkában újra elmélyülni, mert az elmúlt másfél évben kevesebb idő jutott erre” – árulta el a Szegedi Tudományegyetem kutatóprofesszora. Annyit mondott csak, hogy szeptember végén befejezi, de arról nem beszélt, hogy hol folytatja.

A Forbes szerint azt mondta a Nők Lapjának, hogy egyébként nem örül az ismertségnek: „Örülök, hogy az mRNS-technológiában rejlő lehetőségeket az utóbbi időben sokan felismerték, de nem könnyű dolog ennyire az érdeklődés középpontjában lenni. Jobban szeretnék a tudománnyal foglalkozni, a kutatási eredmények olvasásában elmélyülni” – hangsúlyozta.

Szerinte ilyen a kutatószakma, az ember állandóan agyal valamin, és alig várja, hogy reggel legyen, és bemehessen a laborba kipróbálni: „Ötvennyolc éves koromig a saját kezemmel végeztem minden kísérletet.”