Márki-Zay Péterrel szemben nincsen karaktergyilkosság, mert elég, hogyha szerepel

„Egy új hidegháború kellős közepén, amikor a kardcsörtetők már egy harmadik világháborúval fenyegetnek, a szélén egy válságzónának, veszélyhelyzetben, egy országban egy viccpárt bekerül a Parlamentbe. Azt gondolom, hogy ennél erőteljesebb kritikát az egész politikai elittel szemben az állampolgárok nem tudnak megfogalmazni” – mondta a Szegedernek Schiffer András ügyvéd, az LMP alapítója. A volt országgyűlési képviselőt az Egyetem TV Politika és Lélek sorozatának forgatása után kérdeztük a járványkezelésről, és ezzel összefüggésben a 2022-es országgyűlési választásokról.

Gyakran megfogalmazott vád önnel szemben az ellenzéki oldalon, hogy mivel nem utasítja el a kormánypárti média felkéréseit, legitimálja őket, és a puszta jelenlétével kvázi “bomlasztja” az ellenzéket. Mit gondol erről?

Ez egy tőrölmetszett bolsevik logika. A médiát nem az abban szereplő személyek legitimálják, hanem az olvasók. Amikor önöktől kaptam a megkeresést, megmondom őszintén, én nem néztem utána, hogy a szegeder.hu az most kormánypárti vagy ellenzéki, mert alapból, mióta bármilyen közéleti szerepvállalásom van, jó húsz éve, azt tartom dolgomnak, hogy ha kapok egy megkeresést, néhány szélsőséges kivételt leszámítva, annak eleget tegyek. Ezt tettem akkor is, amikor képviselő voltam, ezt tettem annak előtte is. Ugyanúgy eleget tettem ellenzéki megkereséseknek is az elmúlt három–négy évben, elég sokat szerepeltem a Parizánban, adtam interjút a 24.hu-nak.

Jegyzem meg, amit aztán végképp én döntök el, hogy hova írok, azok nyolcvan százalékban ellenzéki felületeken jelennek meg. Nem is értem ezt a felvetést, ez tőrőlmetszett bolsevik logika, hogy „aki nincs velünk, az ellenünk van”, ráadásul a sajtót is úgy képzelik el, ahogy a Karmelitában is, hogy kézből etetik. Nem, a sajtót nem a sajtónak nyilatkozó személyek legitimálják, ezt tessék elfelejteni. Hiába adok önöknek interjút, ha önöknek nincsenek olvasóik, akkor én most fölöslegesen töltöttem itt az időt, nincsenek legitimálva. Ez ilyen rettenetesen egyszerű.

Mik azok a szélsőséges megkeresések, amikre nemet mond?

Ez részben személyes, de hogyha olyan médiamunkásról van szó, aki a mércéim szerint a minimális etikai sztenderdeket nem tartotta meg, azzal én nem kívánok diskurálni. Függetlenül attól, hogy milyen oldali. Hogy konkrétabb legyek, tavaly október óta például a Mediaworks-szel nem állok szóba. Tudja miért? Nem azért, mert kormánypárti, engem nem érdekel milyen oldali, de ott, ahol nem a szerkesztőség dönt, hanem a tulajdonos, az onnantól kezdve az én szememben megszűnt sajtóterméknek lenni. A Magyar Nemzet kért tőlem egy interjút az előválasztás után, vállaltam.

Elkészült az interjú, majd utána közölték, hogy nem jelenhet meg, mert a Mediaworks letiltotta.

Mondom ez kitűnő, nem leszek ettől bánatos, viszont akkor én innentől kezdve Mediaworks-termékekkel nem kívánok szóba állni. Ez például egy ilyen vörös vonal.

Az embernek van egy olyan alapélménye – akár most a pedagógussztrájkokat is tekintve –, hogy társadalmi szolidaritás itthon szinte alig tapasztalható, és nem csak a különböző osztályok vagy csoportok között, de még azokon belül sem. Ön szerint mikor és hol tört ez meg? Volt valaha látványos szolidaritás egyáltalán?

A szolidaritás kultúrája Magyarországon – sajnálatos módon – mindig is rettenetesen alacsony volt, ez így volt 1945 előtt is. Ami munkásmozgalom volt Magyarországon, azt paradox módon pont a kommunista rendszer, és azon belül is elsősorban a Kádár-rendszer törte derékba. Most lehet, hogy furcsán hangzik, de én azt gondolom, hogy egy nyílt represszió kevésbé öli meg a szolidaritást, mint az a szívességi kárpótlási program, amivel a Kádár-rendszer infantilizálta a társadalmat, és amivel kivásárolta az embereket a közügyekből. Ez végső csapást jelentett a bármilyen néven nevezendő vagy tetten érhető szolidaritásra Magyarországon.

Például amikor a 70-es, 80-as évek fordulóján Szolidaritás néven Lengyelországban pont a kommunista rendszerrel szemben újjászerveződött a munkásmozgalom, a kommunista állambiztonság által átszőtt kabaréműsorok és suttogó propaganda azt a viccet terjesztette, hogy „milyen a lengyel szendvics? két kenyér között egy húsjegy”. Ez mindent elmond a magyar közállapotokról, hogy amíg a lengyel munkások szemben a kommunista diktatúrával kiálltak egymásért és Szolidaritás néven mozgalmat szerveztek, ami az addigi legnagyobb kihívás volt az egész szovjet világrenddel szemben, addig itt Magyarországon viccet csináltak a lengyelek kiállásából, viccet csináltak a lengyel sztrájkokból. Ez volt a Kádár-rendszer, ennek az örökségét nyögjük a mai napig.

Úgy tűnik, az elmúlt hónapokban nem igazán alakult ki egységes mondás a vírussal és az oltással kapcsolatban az ellenzéki oldalon. Ön szerint mi annak az oka, hogy nem jött létre közös ellenzéki álláspont?

Könnyen elrendezhetném ezt azzal, hogy mit tudom én, és tényleg mit tudom én, hála Istennek semmi közöm ehhez, fogalmam sincs, hogy ők miről vitatkoztak és miről nem. Egyébként meg így kívülről megkockáztatom, hogy egyik oldalról azért, mert ha van valamilyen közös magja az Orbán-gyűlöleten kívül az O1G-koalíciónak, az egy kontúrtalan, de mégiscsak nagyon erős nyugati mintakövetés és modernitásvallás. Az ellenzék a referenciaszemélyeik vak és kritikátlan modernitásimádata miatt, mert sok önálló gondolatot az ellenzéki szereplőkről nem feltételezek, egy olyan álláspontot, amit nem csak a magyar Mi Hazánk, de mondjuk a francia radikális baloldal vagy a német radikális baloldal is megfogalmazott, nem fogalmazhatott meg. Amit az említett szereplők elmondtak, azt a magyar parlamenti ellenzék nem mondhatja, mert ők egyet tudnak, ami a 93 ezer négyzetkilométeren túl van: ott vigyázó szemünket nyugatra kell vetni, és azon belül is a modernitás apostolait kell követni.

Másik oldalról meg be vannak szorulva abba, hogy azért Orbán sem fordított hátat ezeknek az elvárásoknak, és onnantól kezdve, hogy még ha nagyon csalafintán is, egy ilyen „húzd meg, ereszd meg” politikát folytatva is, de mégiscsak korlátozásokat vezet be. Burkoltan, de bevezeti a kötelező oltást, és egy ponton túl az ellenzék már abba az utcába sem mehet be, hogy elkezd ráerősíteni. Jól lehet azért ilyen hangok voltak, mert például az ellenzék egészségügyi miniszterjelöltje, Komáromi Zoltán Orbánnál még elkötelezettebb híve a kötelező oltásnak, és azért arra is emlékezzünk, hogy

amikor tavaly áprilisban a kormány kinyitotta a teraszokat, akkor Szabó Tímea arról ordítozott, hogy Orbán Viktor megöli a magyarokat.

Nem csodálom, hogy ebből az jön ki, hogy igazából nem mondanak semmit. Jegyzem meg, miután az elmúlt két év legerősebb élménye az egész emberiségben a Great Lockdown, viszonylag nehéz dolga van annak egy választáson, aki pont a leghúsbavágóbb kérdésekről, tehát a járványkezelésről, vakcinapolitikáról semmi kézzelfogható, azonosítható mondással nem rendelkezik. De majd meglátjuk április 3-án éjszaka.

Feljött a Mi Hazánk, ugye ők most a mérések szerint a Parlamentbe jutás küszöbén állnak. Felmerül a kérdés, hogy milyen társadalmi folyamatokat mutat ez a jelenre és a jövőre nézve.

Azt gondolom, hogy nem csak a Mi Hazánk, hanem a Kétfarkú Kutyapárt is gyakorlatilag már bent érezheti magát a Parlamentben. Én szinte biztosra veszem, hogy mindkettő parlamenti párt lesz, bár kétségtelen, hatvan nap még hátra van, hosszú még az út nekik is. De a Mi Hazánk felívelése arra mutat rá, hogy a modernitás kritikájára igencsak ki van éhezve a közönség Magyarországon, sokkal többen hallanának felelős politikai tényezőktől modernitáskritikát, mint ahányan a Mi Hazánkra szavazni fognak. Ezért legkevésbé a Mi Hazánknak van szégyenkezni valója. 2010-ben két olyan parlamenti frakció is volt, amelyik két különböző megközelítésből, de próbált modernitáskritikai hangot hallatni. Ez a nemzeti radikális Jobbik és az ökopolitikai LMP volt. Azóta mind a kettő praktikusan megszűnt létezni, illetve egzisztenciákat tartanak fent Jobbik és LMP logó alatt.

Kitől vehet el szavazatot a Mi Hazánk? Nagyobbra fújhatja magát az elitellenességgel, mint Márki-Zay?

Tévedésekbe azért ne essünk, nyilvánvaló, hogy az első két hely elkelt április 3-ra, ott legfeljebb a sorrend a kérdés, hogy a Fidesz vagy az O1G-koalíció az első. Én olyan gondolatfutamokat nem engednék meg magamnak, hogy a Mi Hazánkat, a Kutyapártot vagy az ISZOMM-ot a választások titkos esélyesévé léptessem elő.

Nem így értettem, hanem hogy az elitellenességgel szalámizhat le nagyobb darabokat, mondjuk az ellenzékről.

Nem elitellenességről, hanem modernitáskritikáról beszélnék inkább, de miután a modernitáskritikát a Fidesz konzekvensen soha nem képviselte, az ellenzéken belül meg azok, akik képviselték, a Jobbik és az LMP, elárulta azokat a választókat, akik a modernitáskritikára fogékonyak lennének,

azt gondolom, hogy mindkét nagy tömbből lehetnek hívei a Mi Hazánknak.

Úgy hiszem, hogy az utóbbi pár hónapnak az erősödése az talán elsősorban az ellenzék számára érzékeny veszteség. De majd ezt is meglátjuk április 3-án.

És a Kutyapárt? Ők mennyire jelentenek veszélyt az ellenzékre?

A Kutyapártnak a sikere, a bejutása egy görbe tükör a politikai establishment számára. Gondolkodjunk már el, itt, egy új hidegháború kellős közepén, amikor a kardcsörtetők már egy harmadik világháborúval fenyegetnek, a szélén egy válságzónának, veszélyhelyzetben, egy országban egy viccpárt bekerül a Parlamentbe. Ennél erőteljesebb kritikát az egész politikai elittel szemben az állampolgárok nem tudnak megfogalmazni.

És arról mit gondol, hogy míg szinte alig mérhető törpepártok 3–4 helyet kaptak a listán, addig a kutyáknak összesen 1 lett felajánlva?

Megmondom őszintén, én ezen nem gondolkodtam, mert ez engem nem érdekel.

Akkor csak még egy kérdést a választásokról. Tele van az ország Mini Feivel és láthattuk, ahogy Márki-Zay Péter a maszkjába köp. Mit gondol, eredményes ez a fajta lejáratás, ki tud jutni a Fidesz a buborékjából, vagy csak a tábort tartja össze?

Ahogyan a Fidesz-propaganda, a Karmelita lebutítja a valóságot, az hosszútávon nagyon káros az egész közgondolkodásra, és egy felelős kormánynak talán nem csak a következő választás megnyeréséig kellene ellátnia. Egyébként pedig nézze, ahhoz képest, hogy Gyurcsánnyal szemben volt karaktergyilkosság, Karácsonnyal szemben is volt karaktergyilkosság, Márki-Zay Péterrel szemben szerintem nincsen karaktergyilkosság, mert elég, hogyha szerepel.

Összességében mit jósol április 3-ra?

Hogy jó esélye van a Mi Hazánknak és a Kétfarkú Kutyapártnak bekerülni a Parlamentbe, és hogy talán a Szanyi-féle ISZOMM is a láthatóság fölé fog kerülni. Ezen kívül, hogy pontosan ki lesz a győztes, azért nem merem megtippelni, mert az elmúlt két év szerte a világon olyan mértékben frusztrálta az embereket, hogy a hagyományos politikaelemzői, közvéleménykutatói igazságokkal nem sokra megyünk. Miután az emberek olyat éltek át, amit nemhogy ők, de emberemlékezet óta senki a világon, hogy az egész világot, a világgazdaságot leállítják, hirtelen stabil egzisztenciák kerülnek végveszélybe, stb., sehol, ahol választásokat rendeznek a világon nem lehet biztosra menni.

A frusztráció mellett arról is szó van, hogy a járványhelyzetnek nincs vége, és az továbbra is rejt olyan bizonytalanságokat, amiket az Orbán-kormány is csak korlátosan képes uralni, mint amilyen az infláció, a kórházak helyzete, az egészségügyi helyzet, stb. Illetve a jogkorlátozások következményei.

A járványkezeléssel kapcsolatban is többször említette, hogy a termékfelelősség, a transzparencia, és így a bizalom kiépítése növelné az oltási kedvet. De érne ez bármit egy ilyen ezer soron széttöredezett országban? A törésvonalakat a sajtó és a közösségi média felnagyítja, ezrek jutnak a különböző konteókra.

Nézze, konteók addig vannak – és megint nem pusztán Magyarországról beszélek –, amíg nincsen tisztességes kommunikáció járvány-, illetve vakcinaügyben. Amíg a főáramú média szerte a világon gyakorlatilag megszünteti a párbeszédet járványkezelésről és vakcinapolitikáról, addig nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt a világon a konteók fognak virágozni. Egyebekben meg azt látom, hogy a 2020 márciusi helyzetben, majd utána, mikor volt a csodavárás vakcinaügyben 2020 végén, úgy nézett ki, hogy van egy nagyon széles konszenzus a teendőket illetően.

Viszont amíg veszélyhelyzeti vakcinákról beszélünk, az Európai Unió sem tud felelősséget vállalni egyes vakcináknak egy adott szervezetre gyakorolt hosszútávú hatásait illetően. Nem a jól ismert, begyakorlott, kitapasztalt vakcinákról beszélünk, így nem lehet kötelező vakcináltatást előírni. Ha a kormányok is abban hisznek, hogy így vagy úgy a vakcina miatti immunizáció lassítja vagy meg tudja szüntetni a járványt, és elkerülhetővé válnak a további korlátozások, akkor ehhez transzparencia kell, nyilvános párbeszéd a vakcina- és a korlátozáspolitikáról.

Például transzparencia kell abban a tekintetben, hogy a kórházban levők közül pontosan kik, milyen arányban oltottak és oltatlanok, és aki oltott, az milyen vakcinával oltottan van mondjuk lélegeztetőgépen. Ha erről transzparens beszéd lenne, transzparens beszéd lenne Magyarországon és szerte Európában az egyes vakcinák esetleges mellékhatásairól, a velük kapcsolatos tapasztalatokról, a másik oldalon meg elsősorban a cégek, egyebekben pedig a kormányok és az Európai Unió vállalnának kártalanítási felelősséget a vakcinák esetleges szövődményeiért, akkor jóval nagyobb lenne az oltakozási kedv úgy Nyugat-, mint Kelet-Európában. Mindenféle állami nyomásgyakorlás nélkül. Ha az emberek világos, bátor, transzparens beszédet látnának egyik oldalon, a másik oldalon pedig a cégek és a kormányok, a gazdasági és politikai hatalom felelősségvállalását, akkor a ma vakcinaszkeptikusok közül sokkal többen lennének, akik fölvennék a vakcinát.

Ön szerint milyen jövőhöz vezethet ez a fajta magatartás, melyet a kormány és az európai országok többsége is képvisel, akár az oltással kapcsolatos szabad mérlegelés lehetőségének ignorálásával, akár az oltatlanok különböző jogainak korlátozásával?

Ez oda fog vezetni – és ez egy tragédia –, hogy alapvetően megrendül az emberek a tudományba vetett bizalma. Nekem az a tippem, hogy magán a covid-19-es pandémián hónapokon belül túl leszünk, legalábbis itt Közép-Európában, de globálisan a tudomány iránti bizalom végzetes sebeket kaphatott. Jórészt azért, mert az egyszerű ember számára is átélhetővé lett az a tapasztalat, hogy a tudomány, a természettudományok nagyon sokszor ma már a globális óriásvállalatok zsebében vannak. A profitérdek előzi az emberiség érdekét. És ez egy nagyon nagy baj. A covidnak vége lesz rövid időn belül, de hogy hogyan sikerül visszaállítani a tudomány iránti és a tudományos diskurzusba vetett bizalmat, ez egy nagy kérdés.