Ettől a filmtől nem leszel fideszes, csak végtelenül elunod az életed

Október 21-én került a mozikba az a film, amiről talán nyugodt szívvel elmondható, hogy látatlanul is a legtöbb kedélyt borzolta az elmúlt időkben. Ez persze köszönhető annak is, hogy az Elkúrtuk producere folyamat körbe sírta a médiát azzal, hogy a művet megtagadják a hazai mozik, hiszen Brüsszel, meg a nyugati nyomás. Ha igaz, ha nem, nekünk a premier napján a szegedi Cinema City kistermében volt szerencsénk megtekinteni az alkotást. Vajon jól tettük? Spoiler: nem tudjuk.

Első blikkre az volt a mondás, hogy majd kérünk sajtójegyeket, és kvázi potyázva, filmkritikának öltözve üljük végig a filmnek mind a 125 percét. Ez a koncepció akkor borult, amikor megláttam, hogy a film már műsoron van, és ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy én ezért fizessek. Persze a sokévnyi mismásolás miatti bűntudat is az ember vállára ül ilyenkor: ha éjszakánként üres mozipénztárak sírására riad föl az ember, vagy este a kihalt utcán letöltött filmek csoszogó zombi lépteit hallja maga mögött, talán megérett az idő a vezeklésre. Szóval felbuzdult a szerkesztőség jelentős része, és öten beültünk a műsor délután fél hatos vetítésére. Mellettünk egy maréknyi fiatal, sok nyugdíjas műkedvelő, és a szegedi Fidesz vezérkara olyan nevekkel, mint Bartók Csaba, Mihálffy Béla, Német Ferenc vagy Chovanecz Kata.

Ettől a filmtől nem leszel fideszes

Nagyon nem értettem egyet azokkal a hangokkal, amik már a premier előtt temetni készültek a filmet. Kálomista Gábor kampánya is túlzó volt, bár kétségtelenül jól ült a Fidesz „jajj, minket mindenki bánt”-jellegű retorikájába, de az, hogy valaki vagy félelemből, vagy fölényeskedésből kijelenti, hogy „én ezt nem nézem meg”, szerintem nem túl király hozzáállás. Nem akarok moralizálni, de szerintem minden alkotásnak meg kell hagyni a lehetőséget, hogy saját jogán bukjon el, vagy szárnyaljon az égig,

és ha kurzusfilm, ha nem, feleljen önmagáért.

Ahogy egy könyvtől sem lesz senki meleg, úgy egy filmtől sem lesz senki fideszes, max csak két órával rövidebb, és a szokásosnál is életuntabb. Mint én most.

„Na, de mondjad már, milyen volt?”

Az Elkúrtuk ugye a 2006-os őszödi beszéd kiszivárgásának körülményeit, és az azt követő eseményeket dolgozza fel a maga fiktív, spekulatív módján. A középpontban Réka és Nándi van, egy szerelmes pár, annak minden előnyével és hátrányával. Réka valami marketinges, egyetemen tanít, mellette (Hann) Endre közvélemény-kutató cégénél van félállásban, míg Nándi a Magyar Televíziónál segédszerkesztő, vagy helyettes, de a lényeg, hogy a TV-nél dolgozik. Réka a főnöke, Endre nyomán csöppen a beszéd kiszivárogtatásának közepébe, míg Nándi a nagy sztori reményében élősködik Rékán, és a sztorit hajtva folyik vele; nyomukban a titkosszolgálat, illetve (Szilvásy) György meg (Dobrev) Klára.

Kár lenne több karaktert a sírba lökni a sztori ecsetelésével, aki már életében legalább két menekülős akciófilmet látott, az bőven össze tudja rakni, hogy mikbe fordulhat át a cselekmény: összeesküvés, futás, korrupció, a romlott elit, a nagy leleplezés, alvilági kapcsolatok, egyedül a rendszer ellen, árulás.

Hiába a brit rendező meg a spanyol operatőr, ebben a filmben is előjön a magyar filmek azon betegsége, hogy a készítők nem tudnak karaktereket írni. Réka és Nándi karrieristák, és ezen kívül nem tudunk meg róluk semmit. Hogy miért szeretik egymást, vagy azt, amit csinálnak, az teljesen a ködbe vész. Párbeszédeikben nem is találkoznak egymással. Ilyen szinten sztereotip karakterek, csak Rékára hat jó zsaru apja, amikor a film háromnegyedénél egy giccses szentbeszéd után le akarja buktatni a bűnös elitet. Apropó bűnös elit. A film szempontjából nagyon rossz húzás, hogy mindenki csak a keresztnevén van említve, és mivel a castingolt színészek kinézete hírből sem közelíti meg a megformálni kívánt személyeket, a film nézése után is csak hosszas viták derítettek fényt arra, hogy ki, ki volt, vagy ki, ki akart lenni. Ez nagyon téves megközelítés akkor, ha a filmet a fiatalabb korosztályoknak is szánták, és egyáltalán nem segíti azt a célt, amit a film, esetleges kurzusfilm jellegénél fogva esetlegesen maga elé tűzött.

Szintén érdekes az, hogy a film Gyurcsányról szól, viszont a csávó egy sort sem kapott, az archív felvételeken kívül nem is látszik, csak mint elsuhanó árny, gomolygó sötét felleg, vagy a rendszer fölé magasodó gonosz sziluett jelenik meg. Ahogy sokat tanult kollégám és barátom fogalmazott:

mint természeti erő, uralja a filmet.

Azt a filmet, ami azért egészen szépre sikerült. Az operatőri munka, a fényképezés, a vágás, a fényelés mind-mind tényleg azt sugallja, hogy azért voltak itt olyanok, akik értették a dolgukat. Az autós üldözéstől és a CGI robbanásoktól eltekintve szinte minden a helyén volt. A színészi alakításokra sem lehet panasz magyar viszonylatban, az ember csak szegény Kőszegi Ákost sajnálja, aki a Gyurcsány-show videók után ehhez már nem csak a hangját, de az arcát is adta.

Nem érdemelt 125 percet

Az Elkúrtuk nem érdemelt 125 perces játékidőt, nagyon nem. A film több tetőpontot is körvonalaz, melyekhez egyenként is nagyon hosszú út viszi a nézőt, de a túra végén a kis katarzisok, felismerések elmaradnak, hiszen a készítők nem bízták a véletlenre: a tetőpontokat hosszú szájbarágásokkal törték le, nem maradtak titkok, nem maradtak kérdések. Ha nem is tudtuk, hogy ki kicsoda, azt tudtuk, hogy ki kivel van és mit csinál, emiatt nem bonyolódik a cselekmény, és az üres végpontokra érve hamar érdektelenné válik az adott szál, a film összessége meg rendkívül unalmassá.

A szájbarágás volt, ahol már komikum forrását is képezte. Volt egy jelenet, amikor a közvéleménykutató Endre két cigisdobozzal magyarázta el a marketinges, egyetemi tanár, és az ő cégénél közvéleménykutató Rékának a populista politika lényegét, mintha a csaj fogyatékos lenne. Remélem erre nőjogi aktivisták vagy szervezetek is felfigyelnek. 

„Mér, a Gyurcsány jobb volt?!"

Az Elkúrtuk a 2006-os eseményekkel kapcsolatos azon teóriákat fogalmazza meg, melyek szerint az őszödi beszéd kiszivárogtatása, és a 2006-os zavargások szítása, az emberek hergelése is Gyurcsány Ferencnek és holdudvarának az irányítása alatt ment végbe. Az akkori ellenzéket, a Fideszt szinte meg sem említi, mintha a Gyurcsány-kormány a saját lábában elesve tanyált volna egyet, és mint hátára fordult bogár, kapálózva önmagát ásta volna el kétharmad láb mélyre 2006 végén. Az ilyen szintű felelősség áthárítás még fiktív történet esetén is abszurd, ha valamiben, akkor kurzusfilm jellege ebben áll az Elkúrtuknak.

A legjobban arra voltam kíváncsi, hogyan lesz képes a film feloldani azt a tényt, hogy a Fidesz 2010-ben elszámoltatással kampányolt, ám mikor a bolygók úgy álltak, hogy lehetett volna, már nem élt az ajánlattal. Nos, a film a végén adatokat közöl a rendőrattakról, hogy hány ártatlan embert vertek meg, hányan szenvedtek súlyos sérülést, és hogy mi lett a felelősökkel. Megemlítik, hogy Gergényi Péter, a fővárosi rendőrség akkori vezetője, kitüntetést kapott a 2006-os tevékenységei miatt még 2010 előtt, majd az utolsó képkockákon közlik, hogy ezt a kitüntetést a Fidesz 2011-ben visszavette. Na, ez az igazi plot twist, erre nem számítottam. Hmm… ezek után már gondolom mindenkinek a lelkiismerete tiszta, mert ezek szerint akkor mégis volt elszámoltatás.