Ismét jár a villamos Újszegedre!

A napokban hetven éve, hogy átadták a Rákosi Mátyás hidat, melyet ma csak régi hídként emlegetünk. 1948. november 21-én azonban nemcsak a hidat adták át a városnak, hanem az újjáépült újszegedi villamost is.

A hidat 1944-ben robbantották fel, majd csak négy évvel későbbre épült újjá, a villamos azonban már jóval korábban megszűnt. A sínek felszedését 1919-ben meglepő módon nem a város, és nem is a Közlekedés- és postaügyi Minisztérium rendelte el, hanem a Szegedet éppen megszálló francia csapatok parancsnoka, bár a forgalom már Újszeged 1917-es szerb megszállása óta akadozott.

A nap, amikor Szerbia elfoglalta Újszegedet

A vonal újbóli megépítését az ipar fellendülése miatti utasforgalom-növekedés tette indokolttá. A vonalat teljesen újra kellett építeni, az eredetiből semmi sem maradt meg. A munkát szeptember 15-ével kezdték meg és egészen gyorsan, mindössze két hónap alatt megépült a mindössze 1 kilométeres pálya a Széchenyi tér és a liget híd felőli vége között.

Később, 1949-ben a vonalat továbbépítették a Temesvári körúton egészen az újszegedi vasútállomásig.

Continue reading “Ismét jár a villamos Újszegedre!”

Múzeumba kerül egy szegedi Bengáli villamos

Fotó: Közlekedési Múzeum

Az épp felújítás alatt álló Közlekedési Múzeum még az építkezés ideje alatt is folyamatosan bővíti gyűjteményét: most épp egy szegedi Bengálit vettek.

A szóban forgó villamos a szegedi 818-as számú, ami az egyik utolsóként elkészült darab a típusból, és 1978. és 2011. között szolgált a szegedi flottában. A múzeum két éve kezdett a magyar közlekedés elmúlt évtizedeit meghatározó járművek összegyűjtésébe.

 

„A Közlekedési Múzeum küldetésének tartja, hogy beszerezzen egy-egy példányt azokból a járműtípusokból, amelyek meghatározó szerepet játszottak az elmúlt évtizedekben a közösségi közlekedésben, és hozzátartoztak a magyar városok arculatához.”

 

A tervek szerint a kocsit szegedi fényezéssel fogják kiállítani a várhatóan leghamarabb 2022-ben megnyíló Közlekedési Múzeumban.

 

Elképesztő képekkel bővült a Fortepan

1

 

Egy kicsit talán félrevezető a cím, hiszen bárhányszor frissül a Fortepan, mindig elképesztő képek kerülnek fel, ahogy most is: ismét fantasztikus fotókkal lett gazdagabb az archívum, ezúttal Szalay Zoltán hivatásos fényképész 1900 felvételét digitalizálták, mely gyűjteményben megtalálható jó pár szegedi kincs is, ezekből szemezgetünk most.

Szalay a Rádió Újság és a Tükör magazin munkatársaként vált ismertté hazai körökben, és többször készített Szegeden is fotókat tudósításokhoz, például az 1970-es árvízi mentésről.

 

2
Az előző képen háttérként, itt témaként megjelenő PICK gyár a Felső Tisza-parton, szintén 1964-ben. Több változás történt azóta a PICK háza táján: egyrészt 1972. és 1975. között felépül a Szabadkai úti komplexum, másrészről külsőleg teljesen megújul, és sárga lemezborítást kap a képen látható torony. Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan

 

3
Árvízi készültség a Kiskörút déli végénél, kilenc évvel az Árvízi emlékmű megépülte előtt, és kilencveneggyel a nagyárvíz után, tehát 1970-et írunk. Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan

 

4
A villanyoszlopok a mai napig állnak a körúton, hiába, a vassal nehezen bánik el az idő. Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan

 

5
Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan

 

Continue reading “Elképesztő képekkel bővült a Fortepan”

Elég király központot terveztek az SZKV-nak 1975-ben

Pár napja startolt el a Lechner Tudásközpont új projektje, a Lechner Fotótár, ahol 1945. utáni meg- és meg nem valósult építkezések digitalizált anyaga található meg.

Gyűjteményükben összesen 300.000 felvétel található, ennek még csak egy részét tették fel, de folyamatosan bővítenek.

Szegedről egyelőre csak két képet találni, mindkettő az un. „A szegedi Közlekedési Vállalat Komplex forgalmi telepének makettje” címmel. A tervet, vagyis a felvételeken látható makettet az UVATERV készítette, több minden azonban nem derült ki róla. A sajtóban sincs említése, így aki tud valamit, ne tartsa magában! Sajnos még az sem derült ki, hogy hová tervezték a 12 emeletes toronnyal spékelt telephelyet, ahol egyszerre vannak trolik és villamosok.

94215
Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

Continue reading “Elég király központot terveztek az SZKV-nak 1975-ben”

A legjobb videoklip, amit valaha forgattak, a szegedi villamosokról szól

Ki ne ismerné a Fonográf együttes slágerét, az Első villamost, ami 1974-től minden városi ember fülében megfordul olykor? Ehhez a dalhoz készült egy unofficial klip is, amiben a 60-as évek sokak által elfeledni kívánt csodái, a Bengáli villamosok kapták a főszerepet.

A cikk címe persze erősen szubjektív, de mégis ki ne akarna az alábbi videó megtekintése után felpattanni egy ilyen szépségre és végigdöcögni vele a Kálvária sugárúton a naplemente felé?

 

 

55 éve álltak forgalomba a történelem legrosszabb villamosai Szegeden

23757196160_194d41bf62_o

 

Nincs olyan igaz szegedi, aki ne ismerné a Bengáli villamosokat. Bár már több, mint öt évtizede debütáltak, egészen 2011-ig a mindennapok részei voltak a szegedi síneken, és a mai napig teljesítenek nosztalgiajáratokat.

Az első kocsi, a 601-es számú 1962. november 2-án állt forgalomba az 1-es vonalon. A korszakra jellemző volt Szegeden, hogy még többnyire kisebb villamosok (általában kettő kocsi összecsatolva, un. ikerkocsik), vagy az ezekből később összetákolt és házilag csuklósított tuják közlekedtek.

A Bengálikat a fővárosi Füzesi Árpád főműhelyben fejlesztették ki, és először ott is álltak forgalomba, aztán hamar megjelentek mind a három nagy vidéki villamosüzemnél (Szeged (47 kocsi), Debrecen (33 kocsi), Miskolc (56 kocsi)), és egészen 1979 márciusáig gyártották őket, amikor is típus utolsó példánya, a szegedi 818-as elkészült.

Az igaz, hogy baromi hangosak voltak, hogy télen hideg, nyáron pedig meleg volt rajtuk, de az is, hogy bármit meg lehetett javítani rajtuk egy kalapáccsal, és ha véletlenül ütköztek, nem került egy kisebb vagyonba új lökhárítóelemet szerezni rájuk.
Otrombák voltak, lassúak, hihetetlenül hangosak, de az üzemeltetési költségeik is egy lovaskocsiéval vetekedtek.

Utoljára 2011-ben voltak hivatalosan forgalomban Szegeden, a 4-es vonal felújításakor, az 50 évük alatt pedig rengeteg mindent megéltek, majd különböző módokon selejtezték őket, volt, amit csak simán szétvágtak, de olyan is, ami előtte még háborús filmszerepet kapott.

És bár cikkünk címe arra utalhat, hogy keserű szájízzel nosztalgiázunk, ez korántsem igaz. A Bengálik valóban a hazai járműtörténelem legrosszabb sorozatgyártott villamosai voltak, többek között azért is, mert bár a 60-as években tervezték őket, a 30-as évek technológiáját alkalmazták. Ennek ellenére igazi gyöngyszemek, formaviláguk egyszerre ötvözte a jövő nagy, átjárható villamosait a 20. század első felének világával, a szimpla lámpával és a szárnyas kerékkel, ami a vasút örök emblémája.

 

23944716312_1c7e346fc4_o
Fotó: Stefan Höltge

 

1
Fotó: UVATERV / Fortepan

 

Continue reading “55 éve álltak forgalomba a történelem legrosszabb villamosai Szegeden”

20 éve járnak a szegedi Tátrák

8413_63

 

1997. május 8-án álltak forgalomba az ország akkor legmodernebb villamosai, a Tatra T6A2-esek Szegeden.

A 20. században nem nagyon jutott új villamos sem Szegedre, sem a többi villamost üzemeltető magyar városba, még Budapestre sem.
Szegeden 1908-ban az SZKV 25 új, magyar gyártmányú motor- és 6 pótkocsit vásárolt a forgalom beindításához, majd 1913-ban újabb 8 motorkocsit szereztek be. Ezek mind a kornak megfelelően viszonylag lassú, favázas kocsik voltak, melyek után évtizedekig nem érkezett új jármű. Sorra törtek ki ugyanis a világháborúk, majd az azt követő jóvátételek sem kedveztek a közlekedés fejlődésének. Szeged és a többi vidéki város örült, ha a fővárosból kapott pár használt villamost, melyekből házilag tudott összetákolni valami használhatót. Nyersanyag és ipar híján a város óriási járműhiánnyal küzdködött egészen a 60-as évekig, amikor is egyrészt elkezdték felszámolni a vonalak egy részét, így kevesebb járműre volt szükség, másrészt pedig megjelentek a mai napig ismert Bengáli villamosok. Az első Bengáli 1962 októberében állt forgalomba, majd egészen 1979-ig 43, majd 1984-85-ben újabb két példány követte. Ezek túlnyomó része újonnan készült eleinte Budapesten, majd Debrecenben, azonban akadt pár, a fővárosból használtan érkezett jármű is. A lényeg, hogy bár lomhák és felfoghatatlanul elavultak voltak (szakemberek szerint technikailag a 30-as évek színvonalát képviselték úgy, hogy sorozatgyártásuk csak a 60-as években indult meg), a város végre új és legalább nagy befogadóképességű villamosokkal gazdagodott, hiszen egy Bengáli 210 fő elszállítására volt képes, amely több, mint bármely korábbi villamos vagy akkori busz kapacitása. Na meg azt is meg kell említenem, hogy baromi jól mutattak, elég csak ezt a képet megnézni.

A Bengálik már érkezésükkor sem voltak korszerűek, így a 90-es évekre egyre égetőbb volt cseréjük. A városvezetés és az SZKT szerint két gyártó jöhetett szóba: a magyar Ganz-Hunslet és a csehszlovák ČKD. A Ganz Hunslet ekkoriban tárgyalt Debrecennel is, ahová később 11 KCSV-6 típusú villamost gyártottak a város igényeinek megfelelően. Nagy gyártási múltja miatt azonban utóbbira esett a választás, így a ČKD 1992-ben egy próbavillamost küldött Szegedre bemutatóba.
A következő években megszületett a szerződés, melynek keretein belül Szeged 1,1 milliárd forintért 13, a városra szabott, Tatra T6A2H típusú villamost rendelt. Az első darab 1997. február 7-én érkezett meg Rókus pályaudvarra, ahol átvették.

 

foto Gyenes Kálmán.jpg
Az első Tatra átvétele. Fotó: Gyenes Kálmán

 

Continue reading “20 éve járnak a szegedi Tátrák”

A te utcádban is járt villamos régen?

A szegedi villamoshálózat rengeteget változott az elmúlt 109 évben. 1908-as megnyílásakor a mára megmaradt vonalakon kívül még járt villamos Újszegedre és Petőfitelep felé is a Felső Tisza-parton például, de később épült vonal Dorozsmára és a mai Tisza teherpályaudvarra is. A hálózat legnagyobb nettó kiterjedését (azaz csak a vonalakat, nem pedig a különböző járatokat számolva) a hatvanas évekre érte. Ekkorra ugyanis már kiépültek a késői vonalak, mint az 1950-ben átadott 7-es, de még nem kezdték el felszámolni a ma már nem létezőket.
Most nem a vonalhálózat történetével foglalkozunk, csupán azzal, hogy

| hol járt villamos egykor, ahol ma már nem.

 

13063118_863530937107835_1411369587003381146_o.jpg
A központi megálló a Széchenyi téren, ahonnan egykor két, mára megszűnt járat is indult.

 

Nézzük hát át vonalszám szerint sorban, milyen szakaszok merültek feledésbe mostanra. Az egyszerűség kedvéért az 1963-as állapotot vizsgáljuk, ekkor volt ugyanis a legkiterjedtebb a hálózat, ebben az évben a következőképp festett:

1: Szeged pu. – Rókus pu.
2: Petőfitelep – Ságvári telep
3: Somogyi u. – Textilművek
4: Széchenyi tér – Fodor telep
5: Széchenyi tér – Újszeged
6: Dugonics tér – Átrakó pu.
7: I. Kórház – Kiskundorozsma

 

Felső Tisza-part, 2-es vonal

 

2es
A 2-es vonal mára elbontott szakasza narancssárgával jelölve.

 

A Felső Tisza-parti vonalrészt egészen 1927-ig csak teherforgalom lebonyolítására használták. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1926. július 20-i bejárásának utasítását követően villamosították, ill. a személyforgalomra alkalmassá tették. Több rakodóvágányt és régi lóvasúti vágányt átépítettek és kitérőket alakítottak ki, hogy a menetrend szerinti villamoskocsik egymást, valamint a megmaradó teherforgalom szerelvényeit megkerülni tudják. A forgalom 1927. május 4-én indult meg a 2,3 km hosszú Ártézi kút (ma Anna-kút) – Somogyi telep (ma Petőfitelep) vonalon. A villamosok sebessége a korhoz mérten a 15-20 km/h volt.
Megállóhelyek a Felső Tisza-parton: Sóház kitérő – Római körút – Molnár utca – Lippai-féle görpálya – Somogyi telep.

 

szkv4&kallay
A 4-es pályaszámú kocsi és a Kállay névre keresztelt tehermozdony a Sóház kitérőben valamikor a 20-as vagy 30-as években.

Continue reading “A te utcádban is járt villamos régen?”