Másfél órát késnek a pesti vonatok

Egy biztosítóberendezés meghibásodása miatt 60-90 perces késéssel kell számolni a Szeged és Budapest között közlekedő InterCity vonatoknál.

A Budapest-Cegléd vonalon meghibásodott a biztosítóberendezés a pestszentlőrinci állomáson. Emiatt feltorlódtak a vonatok, nemcsak az elővárosiak, hanem a Budapest-Szeged, illetve a Budapest-Debrecen-Nyíregyháza-Záhony vonalon közlekedő távosági és InterCity vonatok is. A hiba kijavítását elkezdték a vasúttársaság műszaki szakemberei – tájékoztat a MÁV-Start.

 

Az érintett szakasz. A piros pöttyök a 60 perc felett késő vonatokat jelzik. Fotó: MÁV-Start

Continue reading “Másfél órát késnek a pesti vonatok”

Alig maradt fénykép a vasúti hídról, de ami mégis, az zseninális

74 éve bombázták le szövetséges Liberatorok a város egyetlen vasúti hídját, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy december másodikán volt 160 éve, hogy az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság átvette a francia mérnökök kezét dicsérő hatalmas, kétvágányos acélhidat. 1944-ig sok ezer fénykép készült Szegeden, mégis, ha a vasúti hídról keresünk, aligha találunk pár szakadt képeslapnál többet. Ennek egyszerű az oka: egyrészt ennek a sok ezer képnek a jelentős része már elveszett, elégett vagy kidobódott, esetleg még egy fiók mélyén lapul, másrészt a vasúti híd nem volt akkora szám, mint manapság. Akkoriban egy szép, átlagos átkelő volt a város szélén, amin pár óránként átdöcög egy rozsdás vasúti szerelvény.

Így épült fel a világ egyik legkülönlegesebb hídja, a szegedi vashíd

Sokkal inkább dicsekedtek az emberek az 1883-ra felépült közúti híddal, amely a legtöbb képeslapra valahogy belopta magát. De ha belegondolunk, ma is hasonló a helyzet: van két hasonlóan attraktív hidunk, és mégis, a Bertalan hídról valahogy nem látni képeslapokat az ajándékboltban, de Instagrammon is huszonötször annyi kép van a Belvárosi hídról, mint északi társáról.

Maradtak azonban egészen jó felvételek a vasúti hídról, csak nagyon kevés. A most következő öt fényképen egy nem meglepő hasonlóságot vélünk felfedezni: egyiknek sem a vasúti híd a fő témája, mégis mindegyiken jól látható, sőt már azt is tudjuk, hogy egy félresikerült családi képből még lehet az egyik legjobb fennmaradt fénykép egy lassan száz éve nem létező építményről.

 

1929-ben a híd már több, mint hetven éves volt, régen beépült a városképbe. Nem úgy, mint a Klinikák városrész vadonatúj kórházépületei, melyeket még át sem adtak a városnak. Fotó: Kozma János / Fortepan

Continue reading “Alig maradt fénykép a vasúti hídról, de ami mégis, az zseninális”

Hogyan építsünk vasúti hidat a 19. század közepén?

A napokban lenne 160 éves a szegedi vasúti híd, melyet a kor legmodernebbjének mondtak. Az, hogy tényleg az volt-e, sosem fog kiderülni, de valószínűleg ugyanakkora az igazságtartalma, mint annak, hogy a magyarok találták fel a csuklós buszt.

Tegnap szó volt a híd megépítésének körülményeiről: arról, milyen elképzelések álltak egymással szemben, hogy ki építette meg a hidat, és hogy ehhez milyen érdekes, valóban újnak számító módszereket vetettek be. Most nem is a hídról magáról fog szó esni, hanem egy dokumentumról, melyben a híd tervező főmérnöke, Ernest Cézanne rengeteg oldalon keresztül fejtegeti, hogyan is fogja felépíteni ezt a csodás műtárgyat. Ebben a mappában tárolta a hídról készített 42 rajzot is. Mi most ezekből válogatunk.

Így épült fel a világ egyik legkülönlegesebb hídja, a szegedi vashíd

 

A híd oldal- és felülnézete 1855-ben. A híd és a meder közötti vonal jelöli az évi vízszintet, melyhez képest közel 8 méterrel feljebbre szabta meg a hidat az építtető Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság.

 

A tervezés egyik első fázisa a különböző felmérések elkészítése volt: itt a Tisza vízállása látható 1845-ben, illetve 1851. és 1858. között, havi bontásban. Vizsgálták továbbá a vízhozamot, folyási sebességet és a víz szélét a partokon különböző vízszintek esetén.

Continue reading “Hogyan építsünk vasúti hidat a 19. század közepén?”

Így épült fel a világ egyik legkülönlegesebb hídja, a szegedi vashíd

Két okból is vashídnak hívták: egyrészt vasúti híd volt, másrészt zömében vasból készült, vagyis acélból. 160 évvel ezelőtt ezen a napon indult meg a forgalom Európa legmodernebb vasúti hídján, a szegedin. A híd 86 éven át szolgálta a kontinens legendás vasútját, öt éven keresztül még az Orient expressz is átkelt rajta a Párizs és Várna közti több ezer kilométeres útján. Mára azonban a legtöbb szegedi nem is tudja, hogy valaha létezett, hiszen már több, mint 74 éve, hogy beledőlt a Tiszába, majd sosem épült újjá.

Magyarország első vasútvonalát 1846 nyarán adták át Pest és Vác között. Ekkortól kezdve fokozatosan kezdett virágzani a vasútépítés: egy évre rá elérte Szolnokot,  majd nemsokkal később, 1854. március 4-én már Szegedet is.

A tervek azonban nemcsak Szegedig irányultak, hiszen ekkor még az ország közepének számított a város, végállomás csak Trianon után lett. Alapból nem Szegedig, hanem Temesvárig tervezték meg már 1852-ben. Egy nagy kérdés merült fel rögtön az építkezéssel kapcsolatban. Hol és hogyan keresztezze a Tiszát a vasút? Ekkoriban ugyanis nem igen voltak még nagy teherbírású és hosszú távon is stabil hidak a világon. Magyarországon is ekkor még épp három éve, hogy átadták az első állandó hidat, a Lánchidat Pest és Buda között. A másik probléma az volt, hogy Szeged sokáig hezitált a híd helyén. A városvezetés elképzelései szerint ugyanis

| a vasút egyenesen átment volna a városon, ahelyett, hogy megkerülné azt.

Ez azt jelentette volna, hogy a vonatok nagyjából a mai Kossuth Lajos sugárút vonalán közlekedtek volna és a Belvárosi híd helyén épülő vegyes forgalmú hídon szelték volna át a Tiszát. Ennek a tervnek egyetlen praktikus oka volt: a város úgy szeretett volna állandó átkelőt létesíteni a folyón, hogy az nekik egy fillérjükbe sem kerül. A tervet végül a lakosság érthető felháborodása végett vetették el, és a vasútvonal építtetője, az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság sürgetésére megállapodtak, hogy a híd a vasútállomás után, közel a városközponthoz épül meg. Az építésről szóló szerződést 1856. június 18-án írták alá. A vasúti híd kivitelezést a francia batignollesi székhelyű Ernest Gouin és Tsa. Vállalat vállalta, 1859. júliusi határidővel.

A híd építése ekkorra már igencsak sürgető volt, ugyanis vészesen közeledett elkészültéhez a vasútvonal többi része, és hamarosan járhattak a vonatok Temesvár és Pest között.

1857. november 15-én aztán meg is történt az a mai szemmel furcsának tűnő esemény, hogy

| átadták a vasútvonalat, mielőtt elkészült volna a híd, amin átmegy.

Ehhez nem varázslatot használtak, csupán építettek egy ideiglenes fahidat, melyet később elbontottak. E hídnak két érdekessége volt: egyrészt volt rajta egy 25 méter széles, fémből készült rész, amely kinyitásával engedték át a hajókat, másrészt a minél kisebb terhelés végett a vonatok és azok utazóközönsége külön kelt át rajta. Ez a híd az építkezés során egyébként un. munkahídként is funkcionált, segítve a cölöpözéshez, pillérépítéshez való alapanyagok, illetve maguk a hídelemek szállítását.

1857 júliusa: a keszonozás előkészítése zajlik, a faszerkezet tetején a nyomáskiegyenlítő légkamra, a mellette levő csónakban pedig a kompresszort meghajtó gőzgép.

Continue reading “Így épült fel a világ egyik legkülönlegesebb hídja, a szegedi vashíd”

Holokauszt kiállítás a vágányon, ami nem is létezik

cof

 

Az Élet Menete Alapítvány és a MÁV közösen elhozta Szegedre mozgó vagonkiállítását.

A tárlat egy marhavagonban mutatja be a magyar holokauszt részleteit, és mesél egy kicsit emberek és családok történetéről, valamint a városokról külön, honnan kiket és hogyan.

A kiállítás témájából adódóan elég nyomasztó lehet, főleg az őszi szürkeségben, de mindenféleképp tanulságos ellátogatni, és beszélgetni egy jót a kiállítókkal.

 

cof
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

A vagon a 9. vágányon áll, ami csak azért is érdekes, mert ilyen számú vágány nem igazán létezik. Tulajdonképpen a kilencedik vágány a nulladik, hiszen rögtön mellette van az első, amit a második követ, valamiért azonban mégis a kilences számot kapta, de ez egy másik téma.

Continue reading “Holokauszt kiállítás a vágányon, ami nem is létezik”