Éjjel városnézni, hát megőrültek ezek?!

mde

A világ legnagyobb turistaparadicsomaiban, gondolunk itt első sorban a nagyobb, zsúfoltabb városokra, egyre nagyobb divatnak örvend az éjszakai városnézés, hiszen ebben az időszakban lényegesen kevesebb az ember az utcákon, és bár a múzeumokat nem kifejezetten legális és ajánlott éjszaka meglátogatni, a szépen kivilágított épületeket talán jobb is ilyenkor, mint nappal.

Már Budapesten is vannak szervezett túrák éjjel, melyekre egyre többen jelentkeznek. Egy Szeged látnivalóit összekötő túra során gondoljuk hát át, miért is érdemes napnyugta után nekivágni egy városnak.

 

1. Nincs tömeg

 

Bár alapvetően látogatószámban távol áll Szeged a turizmus fellegváraitól, egy-egy kiemelt nyári napon ember legyen a talpán, aki élvezni tudja a Dóm látványát a mellette szelfiző kínai csoportokkal és segwayező gyerekekkel.

Ha persze éjjel látunk neki a város bejárásának, ezt biztosan elkerülhetjük. Egy szeptember eleji péntek éjszaka, jóval éjfél után, amikor ez a cikk is fogalmazódott, a Dómnál öten, az egyetem rektori hivatala előtt négyen, a Mátyás téri templomnál pedig mindössze két turista ténfergett, az összes többi helyszínen pedig visszhangzott az üresség.

 

oznor
A gyönyörűen megvilágított épületeken ilyenkor a legapróbb részleteket is élvezhetjük. Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

2. Időjárás

 

Arra sem lehet fogni egy éjjeli túra lemondását, hogy az ember fáradt volna, hiszen a nappali melegek utáni kellemes hűvös éjszaka biztosan felébreszti a látogatót.

Ja igen, és a legfontosabb: nincs izzadság.

 

oznor
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

3. Kivilágítás

 

Nehéz eldönteni, hogy egy város ékes építményei nappal vagy éjjel megvilágítva a szebbek, de az vitathatatlan, hogy mindkét állapotában megéri őket megnézni.

Bár Szegeden valamiért sajátos a rendszer: a legfőbb látnivalók felváltva vannak kivilágítva, így például

a Móra Ferenc Múzeum és a Szent István téri víztorony megvilágítás nélkül, vak sötéten állt egy főszezoni péntek este.

Ráadásul előbbi úgy, hogy a rakpartról ezrek vonultak el az épület előtt az éppen folyó halászléfesztivál okán.

Ennek ellenére is meghitt hangulatú túrát ejthetünk az üresen kongó, csendes utcákon. Mindenkinek javaslom is, amíg nem áll be a rossz idő!

 

oznor
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

oznor
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

Continue reading “Éjjel városnézni, hát megőrültek ezek?!”

135 éve tették le a városháza alapkövét

1882. augusztus 28-án helyezték a földbe a városháza alapkövét. Legalábbis az egyiket, volt ugyanis egy pár.

A szegedi városháza, vagyis akkoriban még tanácsháza eredetileg Alsóvároson állt, aztán 1728-ban került az akkor újonnan épített épületbe a mai Széchenyi térre, a várral szembe. Egészen 1799-ig nem nagyon nyúltak hozzá, aztán Vedres István, aki egyébként a Rókusi templom helyén álló kápolnát és még sok mást is tervezett Szegeden, tervei alapján újjáépítették. Ennek alapkövét egyébként holnapután lesz 218 éve, hogy letették.

 

20157189_1913437155571206_6249540535479655158_o.jpg
A második változat a háromból, 1882. március 14-e reggel. Fotó: Letzter Lázár

 

Az új, ma is ismert városházát a Nagyárvíz után építették fel, ugyanis a régi a város feltöltése miatt az új utcaszint alá került. Az épület visszabontását május 22-én hajnalban kezdték meg, a nagyharangot júniusban eresztették le csigák segítségével.

 

6
Az új, 1883-ban elkészült, harmadik változat egy háborús életképen. A városháza sarkán óvóhelyre irányító felfestés 1939-ben. Fotó: Magyar Bálint / Fortepan

 

Continue reading “135 éve tették le a városháza alapkövét”

Az utolsó tégláig minden ugyanaz, csak közben megnőttek a fák

Szeged leghíresebb látványosságai többnyire a Nagyárvíz utáni fél évszázadban épültek, és legtöbbjük az átadása óta szinte semmit sem változott. Ami persze egy óriási pozitívum.

Hiába múltak el javarészt mind száz évesek is, az épületek szerencsére eredeti állapotukban maradtak fent, még háborús kár is csak kevés esetben keletkezett bennük. Ilyen például

| a Dóm, amit a II. világháborúban bombatalálat ért, és éveken át hiányoztak darabok az egyik toronyból.

 

Az épületek környezete azonban rengeteget változott az elmúlt évtizedekben. Megnőttek a fák, kicserélték a lámpaoszlopokat, padokat, vagy épp leaszfaltozták a régi kockaköves utcácskákat.

Képes összefoglalónkban bemutatjuk, hogyan néztek ki a város legmonumentálisabb ékkövei a múlt század első felében, amikor még korhű volt minden, nemcsak maguk az épületek.

1
Hihetetlenül átalakult a Kultúrpalota környéke ez az 1940-es fotó óta. A hídéval harmonizáló kis korlát eltűnt, a fák egy részét kivágták, a többi pedig olyannyira megnőtt, hogy lassan már csak közvetlenül elölről látható az épület maga, pedig a fénykép készültekor még akár a hídról is meg lehetett csodálni az épületet. Fotó: Somlai Tibor / Fortepan

 

2
Ezen az 1908-as képen látható, hogy a Zsinagóga környéke is jócskán átalakult mára: kockakő helyett aszfaltot koptatnak az autók, lecserélték a lámpaoszlopokat és az azóta megnőtt hatalmas fákat is kivágták, hogy végre az épület is látszódhasson, ami a kerítéssel együtt érintetlen maradt. Fotó: Schmidt Albin / Fortepan

 

Continue reading “Az utolsó tégláig minden ugyanaz, csak közben megnőttek a fák”