A híd békés és boldog várossá egyesíti Szeged és Újszeged lakosságát

1948. november 21.: hatalmas ünnepség keretein belül felavatták a Rákosi Mátyás hidat, melyet ma csak régi hídként ismerünk.

 

Elődjeként már 1883-tól állt egy híd ugyanazon a helyen, ahol hetven éve a mai elkészült. Ez a híd 1944-ben két részben semmisült meg: előbb szeptember 3-án egy légitámadás során kapott találatot, majd október 9-én a visszavonuló náci csapatok robbantották fel. Míg Budapesten 1946 januárjáig felépült egy ideiglenes híd, a Kossuth, addig a szegedi új hídra több, mint négy évet kellett várni. 1944. és 1948. között pontonhídon közlekedtek az emberek Újszeged és a város többi része között. Még jobban szemlélteti talán az újjáépítés lassan haladását, hogy

| a felrobbantott híd maradványai másfél éven át roskadoztak a folyóban,

mire 1946. tavaszán megkezdődött a roncsok eltakarítása. Az új hidat csak egy évvel később kezdték építeni, a híd felszerkezete a győri Magyar Waggon- és Gépgyárban készült. A többi részt (amelyek Újszegeden, nem a Tisza, hanem az ártér felett húzódnak) a szintén megsemmisített berettyóújfalui, szeghalmi, ráckevei és marcaltői hidak maradványaiból eszkábálták össze helyben.

A híd összeszereléséhez kellett egy úszódaru is, ami a Tiszán nem volt, ezért Budapestről úsztatták le Szerbián keresztül az Ady Endrét.

 

Az Ady Endre úszódaru 1951-ben Budapesten. A daru 1946-ban épült az újpesti hajógyárban és a mai napig üzemel. Fotó: UVATERV / Fortepan

 

Időközben – pontosabban még 1944-ben – épült egy ideiglenes fahíd a szintén lerombolt vasúti hídtól délre, attól pár tíz méterre, ahol közösen folyt a gyalogos és autós forgalom. Az ideiglenes híd viszonylag jól bírta egy ideig, azonban 1946 decemberére le kellett zárni. Ezt követően megnehezült a város két része közti közlekedés: létezett ugyan egy másik ponton híd is a Belvároshoz közelebb, de azon nehézkes volt autóval közlekedni, és a teherbírása sem volt a kiemelkedően nagy. Aki autóval akart biztonságosan átkelni a Tiszán, az vagy kompot használt, vagy ha rendes hídon akart menni, számolnia kellett azzal, hogy

| 86 kilométeres kerülővel lehetett csak eljutni Újszegedről a Belvárosba.

1948. október 15-ére aztán elkészült a hídszerkezet, a próbaterhelést november 18-án tartották meg.

 

Pillanatkép a híd próbaterheléséről. A híd közepén egy vágányon ugyan, de továbbra is járt az 5-ös villamos.

Continue reading “A híd békés és boldog várossá egyesíti Szeged és Újszeged lakosságát”

Így vonultunk május elsején

Május elsejét régóta ünnepeljük, van ilyenkor dobozos sör, virsli meg szétesős vidámpark a ligetben Felsővárosban, az Etelka soron. Most azonban nem ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy a rendszerváltás előtt milyen volt nem dolgozni egy napra.

 

18192988_1874768406081481_5485971365381290260_o.jpg
Vonulás a Rákosi Mátyás hídon 1952-ben, amikor még a villamos is összekötötte a két városrészt. Fotó: Régi Szeged / Facebook

 

31431334_1944002995634466_1067046661475270656_o.jpg
Munkások vonulnak a Vár utcában korhű, Amerika-ellenes szlogennel valamikor a vietnámi háború idején (1955-1975). Fotó: Régi Szeged / Facebook

 

17200961_1353936461316782_2540843699989429763_n.jpg
A kendergyár nagykörúti és Bakay utcai homlokzata a 70-es évek egyik majálisán. Fotó: Régi Szeged / Facebook

 

Continue reading “Így vonultunk május elsején”