Ilyen nem lesz a Széchenyi tér

A következő években faltól-falig megújul a város főtere, létrejön egy új, arculatilag a jelenbe tartozó terület. Sokan szeretnék, ha egy békebeli, 30-as éveket idéző környezet alakulna ki a Kárász utca folytatásaként, erre azonban egyre kevesebb az esély. Egyáltalán milyen lenne a békebeli Széchenyi tér?

Continue reading “Ilyen nem lesz a Széchenyi tér”

Megmutatjuk, milyen lesz a felújított Széchenyi tér

Image may contain: plant, tree and outdoor

  • Régóta tervezi rendbe tenni a Széchenyi teret a város.
  • 2017 januárjában a kormány ígéretet tett arra, hogy oszt erre is pár milliárd forintot, nagyjából hármat.
  • Egy évvel később, idén januárban kiírták a tervpályázatot.
  • Ma eredményt hirdettek.
  • A győztes terveket pedig a Fontos Mérnök Stúdió hozta el.

Continue reading “Megmutatjuk, milyen lesz a felújított Széchenyi tér”

Tényleg épül egy óriáskerék Szegedre?

Tényleg! Egy ismerős hívta fel tegnap a figyelmemet, hogy állítólag épülni fog a Széchenyi térre egy óráskerék az adventi időszakra. Erről igazából nem lehet sokat írni, már azért sem, mert lénygében még semmit sem tudni az egészről, egyedül a szeged.hu írt róla összesen kb. egy mondatot.

 

De úgy tűnik egyre jobban beigazolódik az az észlelésem, hogy a vidéki városok közti versengés legújabb eszköze az óriáskerék. Eddig volt ugye a város nevének kiírása a főtérre, most meg ez. Na de mit tudunk a szegediről?

  • Soha nem volt még Szegeden óriáskerék,
  • 40 méter magas lesz,
  • 144 férőhelyes,
  • és november 23-án nyit.

És ha már városok közti versengés (aminek amúgy a világon semmi értelme nincs, mindenki legyen büszke arra ami van, nem kell menőzni, hogy most épp kinek van új villamosa meg szebb petúniái az amúgy kiváló minősítésű egyeteme előtt), nézzük, mely városok építettek eddig óriáskereket, és mekkorát!

 

Amint lesz bővebb infó az óriáskerékről, megírom.

 

A nyitókép illusztráció. Fotó: Szűcs Dániel

 

Érdekel mi történik Szegeden, mik épülnek, vagy épp milyen kincsek tűnnek el az utcákról? Kövesd a Szegedert Facebookon és Instagramon.

Itt egy hatalmas, 135 éves panorámakép Szegedről, és őrült jól mutat

Találtam hét fotót, melyeket összeillesztve a fenti panoráma jön létre. Ez önmagában még talán nem olyan érdekes, ez a kép már fel-felbukkant a régi Szegeddel foglalkozó oldalak némelyikén, de azok mind elég gyenge minőségűek voltak, kivéve ezt.

A hozzáértőknek: közel 8000 pixel széles, ami nagy, úgyhogy vizsgáljuk is meg egy kicsit, megéri!

 

panorama_1882
Kattintva elérhető nagyban is. Fotó: Fényírók és fényirdák Szegeden / Hungaricana

 

1
Az első felvételen látható a Stefánia 1. szám alatti épület, mögötte pedig a Milkó palota, melyeket épp építenek. A háttérben továbbá kivehető a vasúti híd, a Szerb templom és a Dóm építése miatt később lebontott Szent Demeter templom.

 

2
A második felvételen a Vár utca folytatása és a Postapalota látható. A távolban lévő torony a kép baloldalán az alsóvárosi templom.

 

 

3
Harmadik kép: a Széchenyi tér vásárkor, baloldalt a Kiss Dávid palota.

 

4
A negyedik felvételen baloldalt a városháza. Előtérben a bíróság épülete.

 

Continue reading “Itt egy hatalmas, 135 éves panorámakép Szegedről, és őrült jól mutat”

Zseniális térhatású képek a 120 éves Szegedről

Egészen elképesztő dolgokra bukkan néha az ember a Fortepanon. Legutóbb a szegedi vendéglátóiparról került fel pár remek fotó, jelenleg pedig Facebook oldalunkon posztolunk minden nap egy képet Az 50 legjobb fénykép Szeged múltjából c. virtuális tárlatunk keretében. Ezúttal azonban valami egészen lehengerlőt találtunk a múlt-múlt századból.

Dabasi-Fromm Géza 1871-ben született Nagyváradon, ahol ügyvédnek tanult, időközben azonban elkezdett érdeklődni a fényképészet iránt is. 1894-ben nekiindult, hogy óriási országának különböző szegleteit megörökítse különleges fényképezőgépével, amivel sztereófotókat tudott készíteni. Ellátogatott több erdélyi faluba, majd Magyarország magja felé vette az irányt, ahol három gyönyörű városról maradtak fent képei. Az ország két legnagyobbjáról, Budapestről és Szegedről, valamint Veszprémről. Minket persze most a középső érdekel, úgyhogy nézzük csak, milyen volt városunk a 19. század végén 3D-s képeken!

 

 

1
A sztereókópia segítségével két, egymástól kicsit eltolt felvétel készül egy időben, melyeket az agyunk egymásba illeszt, és így térhatást kelt. A képen a közúti híd látható, háttérben a Tóth Péter palotával. Bár mai szemmel gyenge hatást nyújtanak a képek, mégis óriási értéket képviselnek, hiszen ezek segítségével tudjuk igazán elképzelni, milyen is volt az az időszak, amikor még az eredeti, 1883-ban épült hídon akár az út közepén is sétálhatott az ember. De a távolban az is megfigyelhető, hogy ekkor még baloldali közlekedés volt életben, amit csak 47 évvel később, Németország nyomására szüntettünk meg. Fotó: Dabasy Fromm Géza / Fortepan

 

 

 

2
Az ekkor még csak 8 éve újjáépített színház. Minden részletében érdemes elmerülni ezeknek a képeknek. Megfigyelhető a gyönyörű macskaköves út, az úr kezében tartott pálca, de a szemfülesek még azt is kiszúrhatják, hogy a színházról hiányzik még egy később ráépített emelet is. Fotó: Dabasy Fromm Géza / Fortepan

 

 

 

3
A korban valamennyi fényképész feljutott a városháza tornyába, hogy onnan örökítse meg a város messzebbi területeit, hiszen ekkoriban még ez volt a legmagasabb épület egészen Dorozsmáig. Látható, hogy piackor készült, de a távolban az 1905-ben lebontott Szent György templom is feltűnik. Fotó: Dabasy Fromm Géza / Fortepan

 

 

 

Continue reading “Zseniális térhatású képek a 120 éves Szegedről”

Ma is előttem van, ahogy a hatalmas vörös csillag zuhan lefelé

20045435_1500604803316613_1197550213007030361_o61 éve, 1956. október 23-án nőtt fegyveres felkeléssé a Szegedről indult ’56-os forradalom, melynek mindnyájan tudjuk mi lett a vége. Emlékezésül összegyűjtöttünk pár ritkán látott és halott részletet, melyek a helyi eseményekhez köthetők.

Szegeden viszonylag nyugodtan teltek a forradalom napjai. Bár volt halálos áldozattal járó közelharc, és maga a felkelés is az október 16-án a városban megalakult Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége által megfogalmazott követelések közzététele után tört ki, Budapesthez képest, ahol épületek tátongtak leomlott homlokzatokkal, szétroncsolt villamosok feküdtek oldalukon, és ellepték az utcákat a szovjet tankok, Szegeden mondhatni békésen telt ’56 októbere.

 

4
A felkeléskor megrongált, majd helyreállított szovjet hősi emlékmű. Fotó: Urbán Tamás /  Fortepan

 

A következőkben személyes visszaemlékezéseket adunk közre, minden bekezdést más mesél.

Október 8-án vagy 10-én visszakerültünk Szegedre, ahol Lejtényi Andris évfolyamtársam és jó barátom nagy titokban mutatott egy stencilezett felhívást. Valami pesti haverja küldte neki postán. A felhívás azt tartalmazta, hogy követeljük, tegyék fakultatívvá az orosz nyelv oktatását, és ha ezt nem teljesítik, akkor október 22-én lépjünk sztrájkba, ne menjünk be az oroszórákra. Andrissal kiötlöttük, ha már követeljük az orosz nyelv oktatásának fakultatívvá tételét, akkor még követeljük ezt is, meg azt is, meg amazt is, és mindezt valamilyen szervezett formában csináljuk. Még aznap elmentünk Tóth Imréhez, aki szintén joghallgató volt, eggyel fölöttünk járt, és lelkesen előadtuk az ötletünket. Imre is belelkesedett. Ez 13-án volt, 14-én, 15-én elkezdtük terjeszteni a barátoknak, évfolyamtársaknak. Két nap alatt tulajdonképpen köztudottá vált Szegeden, hogy a joghallgatók kitaláltak valamit. Imre volt a legóvatoskodóbb hármunk közül, és beszélt a DISZ-titkárral – megemlítette neki, hogy valami szövetség meg követelés van készülőben –, de az óva intette őt, mert úgy látszik, máshonnan is befutottak már hozzá az információk, hogy valami készül az egyetemen. Imre azzal jött vissza, hogy az egyetemi DISZ-vezetők délután a diákklubban akarnak velünk találkozni. Jó, hát találkozzunk. Október 16-án délután ott ültünk nyolcan, tízen, de lehet, hogy tízen- öten, húszan is, akkor jött néhány DISZ-vezető, és elkezdtünk vitatkozni. Ők azt mondták, hogy gyerekek, ez így nem lesz jó, itt a DISZ (Dolgozó Ifjúság Szövetsége – a szerk.), majd mi fölvállaljuk a tanulmányi és szociális problémáitok megoldását.

Közben kiderült, hogy valamikor délután négy-öt helyen kézzel írt kis plakátok jelentek meg, hogy október 16-án az Auditorium Maximumban diákgyűlést hívnak össze. Aláírás nem volt. Ma már pontosan tudom, hogy a DISZ-bizottság találta ki, hogy összehívja a hallgatókat, azzal a céllal, hogy elmagyarázzák: „Gyerekek, ez így nem jó, amiről ti itt sutyorogtok, azt majd mi megoldjuk.” Az Auditorium Maximumban pillanatok alatt megállapodtunk a következőkben: én leszek a levezető elnök, megnyitom a gyűlést, Lejtényi Andris ismerteti a diákszövetséggel kapcsolatos elképzeléseinket meg egy-két követelést, és kiül még az elnökségbe Tóth Imre, meg még talán két hallgató. Fölvonultunk az emelvényre. Egy-két órával korábban meg sem fordult az agyunkban, hogy mi nagygyűlést tartunk, és nyolcszáz egyetemi hallgató előtt elmondjuk azt, amit elmondtunk. Meghallgatták Andrist, aki elmondta, hogy mit akarunk, tehát egy diákszervezetet, egy érdekvédelmi szervezetet, ami független a DISZ-től. Mire hangos ováció lett. Valaki megkérdezte, hogy mi lesz ennek a szervezetnek a neve. Mondtuk, hogy Diákszövetség. Mondták, hogy ez nem jó, végül abban maradtunk, hogy megalakítjuk a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét. Na, hát akkor mit követeljünk? Automatikus volt, hogy az orosz nyelv fakultatívvá tételét, a honvédelmi oktatás eltörlését satöbbi. Egyik is mondott valamit, a másik is mondott valamit. Egyszer csak föláll egy Putnik Tivadar nevű, nálunk három-négy évvel idősebb fiú – akit 56 őszén vettek vissza az egyetemre, előtte politikai okból rúgták ki a bölcsészkarról, a szerb származása miatt –, és elkezdi mondani, hogy követeljük Rákosi megbüntetését, Nagy Imre kormányra kerülését, és fölsorolt még négy-öt politikai követelést. Először döbbent csend lett, majd hurrázás. Akkor megeredtek a nyelvek, és egymás szavába vágva dobtak be újabb és újabb politikai követeléseket. A diákszövetség alakuló ülése laza politikai tömeggyűléssé vált. – Kiss Tamás

 

20229870_1500604806649946_7552604434944770784_o
Jól látható, hogy nagyobb ellenállás nélkül biztosították a várost az oroszok.

 

Continue reading “Ma is előttem van, ahogy a hatalmas vörös csillag zuhan lefelé”

Na tessék, így kell felújítani egy kupolát

1.jpg

Még májusban állványozták fel, pár napja pedig elkészült a Kiss Menyhért és a Nagy Jenő utcák, valamint a Széchenyi tér sarkán álló kupolás épület tetejének felújítása.

A Postapalota tavaly év végi felújításához hasonlóan itt is csak a tetőszerkezetet hozták rendbe, azt azonban nem is akárhogyan, ugyanis a cserepek cseréje mellett gyönyörűen renoválták a kupolát is, aminek korábbi palaborítását bádogra cserélték, valamint a tető szélén lévő 9 kis tornyocskát is visszaállították, ezeknek a fele már az évek során széthullt.

 

2.jpg
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

kupolagif.gif

 

Kupolák terén úgy tűnik kezdünk jól állni, hiszen nemrég bejelentették az ÁJTK fél évszázada lerombolt saroktornyának visszaállítását is.