Csak úgy ragyog az Új Zsinagóga

Nemsokára elkészül a jelentősen leromlott állapotú szegedi Új Zsinagóga felújítása, az átadást őszre tervezik.

Kicserélték a Belváros 3. (és Szeged 12.) legmagasabb építményének kerítés talapzatát, egy sérült kistornyot, valamint renoválták az épület teljes külsejét és a tetőszerkezetet a hatalmas kupolával együtt, és eddig egészen fantasztikusan fest.

Kupolák terén amúgy egyre jobban áll Szeged, hiszen nemrég jelentették be, hogy visszaépül az egyik legnagyobb, a 60-as években megsemmisített kupolája, valamint a közelmúltban újult meg egy kisebb a Széchenyi téren, most pedig a zsinagógáéról került le az állványzat.

A tervek szerint őszre készül el az épület körül az eredeti tervek szerint kialakuló biblikus kert, amiért tavaly szinte az összes, az épületet takaró fát kivágták a telken.

 

cof
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

oznor
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

Continue reading “Csak úgy ragyog az Új Zsinagóga”

Visszaépítik Szeged legnagyobb lebontott kupoláját

Májusban megjelent egy kormányhatározat, melyben hírt adtak egy kiemelt fontosságú szegedi épület felújításáról, ez azonban ezidáig elkerülte a helyi sajtó figyelmét.

 

24
Fotó: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum / Hungaricana

 

A határozat lényege röviden az, hogy

| helyreállítják a jogtudományi kar hatalmas, a 60-as években lebontott kupolás saroktornyát.

Azt, hogy mekkora veszteség érte a várost a 60-as években, amikor lebontották a tornyot egy emeletráépítés során, az szemlélteti a legjobban, hogy a város lebontott kupoláit bemutató cikkünkben konkrétan az első helyet kapta a jogtudományi kar gyönyörű, 135 éves épülete.

 

26.jpg
Fotó: Google Maps

 

Egyes számítások szerint

| az épület magassága a kupolával együtt akár a 30 métert is elérte, ami egy 9 emeletes panelnek felel meg.

 

1.jpg
Fotó: szeged.eu

 

A kormány több, mint 650 millió forintot különített el az épület felújítására, ami a torony visszaállításán kívül tartalmazza egy emlékhely kialakítását, energetikai korszerűsítést, a homlokzat felújítását, munkaszobák kialakítását, valamint az udvar befedését, és ezzel egy aula kialakítását.

 

Ilyen is lehetett volna a Dóm

Milyen lenne ma a Dóm, ha nem Schulek tervezi meg? Mutatunk pár tervet, hogy milyennek épült fel majdnem Szeged akkor legnagyobb épülete.

Már az 1879-es Nagyárvíz után rögtön, az első városrekonstrukciós tervben szerepelt egy monumentális templom felépítése Szegeden. A fogadalom templomaként elhíresült építménynek 1882-ben Tisza Lajos öt helyszínt javasolt, melyek közül az akkori Szent Demeter plébániatemplom telke és környéke tűnt a legalkalmasabbnak. Több évtizednyi huzavona után végül csak 1903-ban írták ki a tervpályázatot, mellyel azonban volt egy gond: a város polgárainak egy része időközben felszólalt, hogy mégsem szeretné, ha lebontanák a Szent Demeter templomot, és a helyére egy ekkora székesegyházat húznának fel. A pályázat így nyilvánvaló trükk volt csak, mellyel a város elakarta hallgattatni a tiltakozókat, és elhitetni velük, hogy már késő, hiszen terveket is várnak az ott felépítendő templomhoz. Sem a pontos helyszínt, sem pedig az építmény stílusát nem határozták meg azonban, csupán azt, hogy csak magyar alapanyag használható a kivitelezéskor, kivéve, ha Magyarországon meg nem található anyagról van szó. A pályázat határideje 1904. április 1-e volt, a beérkezett hét pályaművet egy 12 tagú bizottság értékelte. Mivel nem akartak még győztest hirdetni, első díjat nem osztottak ki, ugyanis még 1907-re is csak a tervezett költségek fele, 800.000 korona gyűlt össze. A hét tervet hat építész dobta össze, többen össze is fogtak. Ezeket a Magyar Építőművészet folyóirat 1906-ban közölte, azóta pedig digitalizálva is lettek, úgyhogy nézzük most át őket!

A Szent Demeter templom lebontására végül 1907-ben adták ki a rendeletet, több tervpályázatot pedig nem hirdettek, Dr. Lázár György polgármester ugyanis személyesen kereste meg Schulek Frigyest, a budai Halászbástya és a Mátyás templom tervezőjét és 1909-ben szerződést is kötöttek, hogy ő fogja megtervezni a szegedi Fogadalmi templomot.

 

schulek_fohomlokzat
A Schulek Frigyes által 1911 februárjában benyújtott terv, mely végül Foerk Ernő módosításaival lett kivitelezve. Foerk megváltoztatta többek közt a tornyok magasságát, illetve több helyen a felhasznált alapanyagot is lecserélte kőről téglára. Forrás: fogadalmitemplom.hu

 

De mindez most senkit sem érdekel, amikor végiglapozhatjuk az eredeti terveket. Érdemes elképzelni mindet a mai Dóm helyén, mennyire más lenne a város, ha ezek közül valósult volna meg valamelyik!

 

Aigner Sándor és Rainer Károly – Pax

 

1
A képekre kattintva azok elérhetők nagy méretben is. Forrás: Magyar Építőművészet 1906. (IV. évfolyam) 10. szám

 

Aigner Sándor Temesváron, Rainer Károly pedig Szegeden született, 1904-ben közösen nyerték meg a Rókusi templom tervpályázatát.
A fogadalmi templomra tervük „Pax” (magyarul béke) jeligére készült, s végül (minthogy első nem volt) a második helyezést érte el.

Érdekes, hogy az órák nem a két homlokzati toronyban (melyek szemből nézve szinte észrevehetetlenek maradnak a főtorony miatt), hanem hátrább, a négy kisebben kaptak helyet, illetve, hogy bizonyos elemeiben kísértetiesen hasonlít a végül felépült templomra. Ilyen például az kereszthajók bástya szerű végződése. Érdemes még megfigyelni a főhomlokzatot ábrázoló rajzon, milyen piramis-szerű a templom felépítése, ahogyan szűkül, miközben magasodik.

 

Continue reading “Ilyen is lehetett volna a Dóm”

Szeged elveszett kupolái

13350341_1028762360493186_948567682803673243_o.jpg

 

A legtöbb magyar város, így Szeged sem úszhatta meg, hogy a II. világháborút követően rengeteg századfordulós épületének díszes tetőjét nemes egyszerűséggel lebutítsák, kupoláját, tornyát pedig nem ritkán teljesen megsemmisítsék, fittyet hányva többek között az épület stílusára, a tervező emlékére, és a kialakult városkép megőrzésére.

 

4cc2607cff6475c969b1d8cc4cc2e259
A mai Takaréktár utca 1879-ben, omladozó parasztházakkal. Forrás: Zempléni Múzeum / Hungaricana

 

Szegeden 1879. előtt nehezen talált volna kupolát az ember, hiszen a város – leszámítva pár templomot és hivatalt – jóformán egyszintes vályogházakból állt, a mai többemeletes, díszes palotáknak és bérházaknak nyoma sem volt még. A Nagyárvíz, ami porig rombolta ezeket a kis házakat, jót tett azonban várossal: mivel azt újjá kellett építeni, sorra nőttek ki a földből a fényűző, korszerű épületek, melyek gyakran voltak akár három-négy szint magasak is. Pár évtized alatt az alföldi „faluból” (ekkor egyébként már Szeged volt Nagy-Magyarország harmadik legnépesebb városa Budapest és Zágráb után) egy polgári nagyváros kerekedett.

 

Continue reading “Szeged elveszett kupolái”