55 éve álltak forgalomba a történelem legrosszabb villamosai Szegeden

23757196160_194d41bf62_o

Nincs olyan igaz szegedi, aki ne ismerné a Bengáli villamosokat. Bár már több, mint öt évtizede debütáltak, egészen 2011-ig a mindennapok részei voltak a szegedi síneken, és a mai napig teljesítenek nosztalgiajáratokat.

Az első kocsi, a 601-es számú 1962. november 2-án állt forgalomba az 1-es vonalon. A korszakra jellemző volt Szegeden, hogy még többnyire kisebb villamosok (általában kettő kocsi összecsatolva, un. ikerkocsik), vagy az ezekből később összetákolt és házilag csuklósított tuják közlekedtek.

A Bengálikat a fővárosi Füzesi Árpád főműhelyben fejlesztették ki, és először ott is álltak forgalomba, aztán hamar megjelentek mind a három nagy vidéki villamosüzemnél (Szeged (47 kocsi), Debrecen (33 kocsi), Miskolc (56 kocsi)), és egészen 1979 márciusáig gyártották őket, amikor is típus utolsó példánya, a szegedi 818-as elkészült.

Az igaz, hogy baromi hangosak voltak, hogy télen hideg, nyáron pedig meleg volt rajtuk, de az is, hogy bármit meg lehetett javítani rajtuk egy kalapáccsal, és ha véletlenül ütköztek, nem került egy kisebb vagyonba új lökhárítóelemet szerezni rájuk.
Otrombák voltak, lassúak, hihetetlenül hangosak, de az üzemeltetési költségeik is egy lovaskocsiéval vetekedtek.

Utoljára 2011-ben voltak hivatalosan forgalomban Szegeden, a 4-es vonal felújításakor, az 50 évük alatt pedig rengeteg mindent megéltek, majd különböző módokon selejtezték őket, volt, amit csak simán szétvágtak, de olyan is, ami előtte még háborús filmszerepet kapott.

És bár cikkünk címe arra utalhat, hogy keserű szájízzel nosztalgiázunk, ez korántsem igaz. A Bengálik valóban a hazai járműtörténelem legrosszabb sorozatgyártott villamosai voltak, többek között azért is, mert bár a 60-as években tervezték őket, a 30-as évek technológiáját alkalmazták. Ennek ellenére igazi gyöngyszemek, formaviláguk egyszerre ötvözte a jövő nagy, átjárható villamosait a 20. század első felének világával, a szimpla lámpával és a szárnyas kerékkel, ami a vasút örök emblémája.

 

23944716312_1c7e346fc4_o
Fotó: Stefan Höltge

 

1
Fotó: UVATERV / Fortepan

 

Continue reading “55 éve álltak forgalomba a történelem legrosszabb villamosai Szegeden”

A bringázás száz éve is a legmenőbb dolog volt Szegeden

A Copenhagenize Design Company minden évben összeállítja a világ 20 leginkább biciklibarát városának listáját. Ebből többek között az derül ki, hogy egy adott városban mennyire jó bringázni (pl. mennyire fejlett az infrastruktúra, van-e közbringa rendszer, és ha van, milyen, mennyire egyenlő a női-férfi felhasználók aránya és még sok más szempont). A listán pár éve még Budapest is szerepelt, de ha belegondolunk, ez csak mai szemmel különleges. Hiszen a motorizáció elterjedése előtt szinte mindenki kerékpárral járt.

Szegeden is gond nélkül bringázhatott, aki csak akart. A második világháború előtt, illetve utána még egy rövid ideig alig jártak a városban autók. Igazi luxusnak számított, ha valaki például a két világháború között saját automobillal rendelkezett.

Biciklije persze a legtöbb embernek volt, és használták is. Felhőtlenül bicikliztek akár a Kiskörút közepén is, hiszen ekkor még két dologban volt más ez az út a maitól: az út szélén döcögött a villamos, és nem volt megtiltva a kerékpározás.

A bicikli az egyetlen olyan jármű Szeged életében, ami az elmúlt évszázadokban folyamatosan jelen volt a közlekedésben, és mindig sokan használták.

Érdemes azonban külön kitérni a kor kerékpárjaira is. Bár típusra nem volt olyan széles kínálat, mint napjainkban, a Csepel, a Weiss Manfréd és a kisebb hazai gyárak által előállított bringák a kornak megfelelően legtöbbször feketére festett vasvázzal, rugós bőrüléssel, és gyakran keményfa markolattal, szinte kizárólag egysebességes változatban kerültek forgalomba. Mára igazi kincs egy ilyen, jó állapotban megőrzött jármű. És bár kevés maradt meg belőlük, azért szerencsére megőrződött pár igazán kiváló felvétel róluk.

 

0.jpg
Weiss Manfréd kerékpárok zászlókkal az első sárvédőn. Fotó: Magyar Rendőr / Fortepan

 

1
Bringás fiatalok valamikor a 20-as években a Kultúrpalota előtti téren, háttérben baloldalt a Milkó palotával. A kor divatját is érdemes szemügyre venni: nadrágra kívülről, térdig húzott csíkos zokni és svájci sapka. Mindegyikük gyönyörű, jó állapotú kerékpárral. Fotó: Csonka Ferenc

 

2
Fiatal pár, kutya és kerékpár a Tisza parton 1929-ben. A biciklin jól látható az un. gumira ható fékszerkezet, ami nem a felnivel, hanem magával a gumi futófelületével érintkezve lassította a járművet. Fotó: Szent-Istvány Dezső / Fortepan

 

Continue reading “A bringázás száz éve is a legmenőbb dolog volt Szegeden”

20 éve járnak a szegedi Tátrák

8413_63

 

1997. május 8-án álltak forgalomba az ország akkor legmodernebb villamosai, a Tatra T6A2-esek Szegeden.

A 20. században nem nagyon jutott új villamos sem Szegedre, sem a többi villamost üzemeltető magyar városba, még Budapestre sem.
Szegeden 1908-ban az SZKV 25 új, magyar gyártmányú motor- és 6 pótkocsit vásárolt a forgalom beindításához, majd 1913-ban újabb 8 motorkocsit szereztek be. Ezek mind a kornak megfelelően viszonylag lassú, favázas kocsik voltak, melyek után évtizedekig nem érkezett új jármű. Sorra törtek ki ugyanis a világháborúk, majd az azt követő jóvátételek sem kedveztek a közlekedés fejlődésének. Szeged és a többi vidéki város örült, ha a fővárosból kapott pár használt villamost, melyekből házilag tudott összetákolni valami használhatót. Nyersanyag és ipar híján a város óriási járműhiánnyal küzdködött egészen a 60-as évekig, amikor is egyrészt elkezdték felszámolni a vonalak egy részét, így kevesebb járműre volt szükség, másrészt pedig megjelentek a mai napig ismert Bengáli villamosok. Az első Bengáli 1962 októberében állt forgalomba, majd egészen 1979-ig 43, majd 1984-85-ben újabb két példány követte. Ezek túlnyomó része újonnan készült eleinte Budapesten, majd Debrecenben, azonban akadt pár, a fővárosból használtan érkezett jármű is. A lényeg, hogy bár lomhák és felfoghatatlanul elavultak voltak (szakemberek szerint technikailag a 30-as évek színvonalát képviselték úgy, hogy sorozatgyártásuk csak a 60-as években indult meg), a város végre új és legalább nagy befogadóképességű villamosokkal gazdagodott, hiszen egy Bengáli 210 fő elszállítására volt képes, amely több, mint bármely korábbi villamos vagy akkori busz kapacitása. Na meg azt is meg kell említenem, hogy baromi jól mutattak, elég csak ezt a képet megnézni.

A Bengálik már érkezésükkor sem voltak korszerűek, így a 90-es évekre egyre égetőbb volt cseréjük. A városvezetés és az SZKT szerint két gyártó jöhetett szóba: a magyar Ganz-Hunslet és a csehszlovák ČKD. A Ganz Hunslet ekkoriban tárgyalt Debrecennel is, ahová később 11 KCSV-6 típusú villamost gyártottak a város igényeinek megfelelően. Nagy gyártási múltja miatt azonban utóbbira esett a választás, így a ČKD 1992-ben egy próbavillamost küldött Szegedre bemutatóba.
A következő években megszületett a szerződés, melynek keretein belül Szeged 1,1 milliárd forintért 13, a városra szabott, Tatra T6A2H típusú villamost rendelt. Az első darab 1997. február 7-én érkezett meg Rókus pályaudvarra, ahol átvették.

 

foto Gyenes Kálmán.jpg
Az első Tatra átvétele. Fotó: Gyenes Kálmán

 

Continue reading “20 éve járnak a szegedi Tátrák”

A te utcádban is járt villamos régen?

A szegedi villamoshálózat rengeteget változott az elmúlt 109 évben. 1908-as megnyílásakor a mára megmaradt vonalakon kívül még járt villamos Újszegedre és Petőfitelep felé is a Felső Tisza-parton például, de később épült vonal Dorozsmára és a mai Tisza teherpályaudvarra is. A hálózat legnagyobb nettó kiterjedését (azaz csak a vonalakat, nem pedig a különböző járatokat számolva) a hatvanas évekre érte. Ekkorra ugyanis már kiépültek a késői vonalak, mint az 1950-ben átadott 7-es, de még nem kezdték el felszámolni a ma már nem létezőket.
Most nem a vonalhálózat történetével foglalkozunk, csupán azzal, hogy

| hol járt villamos egykor, ahol ma már nem.

 

13063118_863530937107835_1411369587003381146_o.jpg
A központi megálló a Széchenyi téren, ahonnan egykor két, mára megszűnt járat is indult.

 

Nézzük hát át vonalszám szerint sorban, milyen szakaszok merültek feledésbe mostanra. Az egyszerűség kedvéért az 1963-as állapotot vizsgáljuk, ekkor volt ugyanis a legkiterjedtebb a hálózat, ebben az évben a következőképp festett:

1: Szeged pu. – Rókus pu.
2: Petőfitelep – Ságvári telep
3: Somogyi u. – Textilművek
4: Széchenyi tér – Fodor telep
5: Széchenyi tér – Újszeged
6: Dugonics tér – Átrakó pu.
7: I. Kórház – Kiskundorozsma

 

Felső Tisza-part, 2-es vonal

 

2es
A 2-es vonal mára elbontott szakasza narancssárgával jelölve.

 

A Felső Tisza-parti vonalrészt egészen 1927-ig csak teherforgalom lebonyolítására használták. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1926. július 20-i bejárásának utasítását követően villamosították, ill. a személyforgalomra alkalmassá tették. Több rakodóvágányt és régi lóvasúti vágányt átépítettek és kitérőket alakítottak ki, hogy a menetrend szerinti villamoskocsik egymást, valamint a megmaradó teherforgalom szerelvényeit megkerülni tudják. A forgalom 1927. május 4-én indult meg a 2,3 km hosszú Ártézi kút (ma Anna-kút) – Somogyi telep (ma Petőfitelep) vonalon. A villamosok sebessége a korhoz mérten a 15-20 km/h volt.
Megállóhelyek a Felső Tisza-parton: Sóház kitérő – Római körút – Molnár utca – Lippai-féle görpálya – Somogyi telep.

 

szkv4&kallay
A 4-es pályaszámú kocsi és a Kállay névre keresztelt tehermozdony a Sóház kitérőben valamikor a 20-as vagy 30-as években.

Continue reading “A te utcádban is járt villamos régen?”