50 éve szűnt meg az újszegedi villamos

43339938_941531682699292_6909649514999578624_o

1969. január 31-e szomorú nap volt sok újszegedi számára, ezen a napon kelt át ugyanis utoljára villamos a hídon. Az utolsó sínszálakat 1971-ben szedték fel a Híd utcán, ezzel pedig Budapest maradt az egyetlen magyar város, ahol villamos szel át folyót.

Continue reading “50 éve szűnt meg az újszegedi villamos”

Másfél órát késnek a pesti vonatok

Egy biztosítóberendezés meghibásodása miatt 60-90 perces késéssel kell számolni a Szeged és Budapest között közlekedő InterCity vonatoknál.

A Budapest-Cegléd vonalon meghibásodott a biztosítóberendezés a pestszentlőrinci állomáson. Emiatt feltorlódtak a vonatok, nemcsak az elővárosiak, hanem a Budapest-Szeged, illetve a Budapest-Debrecen-Nyíregyháza-Záhony vonalon közlekedő távosági és InterCity vonatok is. A hiba kijavítását elkezdték a vasúttársaság műszaki szakemberei – tájékoztat a MÁV-Start.

 

Az érintett szakasz. A piros pöttyök a 60 perc felett késő vonatokat jelzik. Fotó: MÁV-Start

Continue reading “Másfél órát késnek a pesti vonatok”

Szegeden is felújítanak egy Bengálit, és eddig elég jól néz ki

A szegedi Közlekedési Emléktár Alapítvány gondozásában levő villamost jó pár éve kezdték felújítani, és most egy fotó kedvéért kigurult a remízből.

Úgy tűnik Magyarországon most Bengáli-felújítás őrület van, Budapesten jelenleg legalább fél tucat ilyen villamost újítanak épp, ebből kettő mostanában el is készült, mindkettő a BKV által. A többiből van két egykoron Szegeden szolgáló kocsi is: a MaViTE 660-asa és a Közlekedési Múzeum 818-asa, amit kereken egy hónapja szállítottak el a Pulz utcai remízből.

 

Múzeumba kerül egy szegedi Bengáli villamos

A 818-as elszállítása után a városban háromra csökkent a Bengáli villamosok száma: megmaradt a 609-es, a néha forgalomban is látható 813-as, és a Közlekedési Emléktár Alapítvány szárnyai alatt újuló 656-os. Most a két utóbbiról lesz szó, ugyanis ezekről készült egy nagyon impresszív fotó:

 

Jobboldalt a sokak által ismert 813-as, baloldalt pedig az újrafestett 656-os. Fotó: Nagy Mihály

Continue reading “Szegeden is felújítanak egy Bengálit, és eddig elég jól néz ki”

Sosem látott képek a frissen átadott Izabella hídról

Még októberben írtam meg, hogy milyen menő képek debütáltak a Lechner Fotórárban a frissen elkészült Bertalan hídról és környékéről, máris újabbak kerültek fel. Újabbak, amikre nehéz szót találni.

Amikor új fényképek jelennek akár a Lechneren, akár a Fortepanon, az valahogy azonnali vágyat ébreszt bennem, hogy az összeset megosszam itt veletek, de mindig az pár kép önmagában még nem állná meg a helyét, ezért elkezdem őket vizslatni. Hosszú percekig nézem őket, jegyzetelek róluk és nyomozok. Az a ház már olyan régen is megvolt, na de a mellette levőről még nem is hallottam, pedig tök szép, na és mi a helyzet azzal a gyönyörű fasorral a háttérben, hol van ma? Ezeken az oldalakon sohasem akármilyen meg bármilyen fotók jelennek meg. Az már önmagában garancia a minőségre és különlegességre, hogy forrásként azt írhatom oda, hogy Fortepan vagy Lechner Tudásközpont. És míg a Fortepanon inkább dominálnak a családi és amatőr felvételek, addig a Lechner Fotótár archívumába többnyire a nagy tervező vállalatok dokjellegű képei és tervrajzai kerülnek.

Ezúttal 1977 júniusában járunk, két évvel a Bertalan híd előtt, amikor is az UVATERV fotósai az éppen átépítés alatt álló, vagyis már elkészült Izabella felüljáró környékét járja be.

 

Egyoldali ajtós Bengáli villamos fordul az 1-es villamos régi vágányain. Ezeken a síneken már csak két hónapig jártak a tuják, utána a Pulz utcán zajlott a forgalom. A nyomvonal módosítását többek között a konzervgyár fontossága indokolta: így a munkásoknak nem kellett olyan sokat sétálniuk a megállóba. A villamos mögötti üres területen áll ma a Szeged Plaza. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

A 809-es számú Bengáli halad át az új felüljáró alatt. Ez a kocsi a fénykép készítésekor még épp csak hét hónapja gurult ki a gyárból, mégis úgy néz ki, mintha már legalább egy világháború ráncait viselné magán. A típus fantasztikus borzalmairól már írtam a Szegederen. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

Continue reading “Sosem látott képek a frissen átadott Izabella hídról”

Ellepték a várost az elektromosautó-töltők

Még 2016 nyarán hirdetett pályázatot a kormány a 15 000 főnél népesebb magyar városok számára elektromosautó-töltők telepítésére.

Az Elektromos töltőállomás alprogram helyi önkormányzatok részére nevű pályázatba megszabták, hogy a városok – népességükhöz mérten arányosan – csak korlátozott számú töltőt igényelhetnek, a következők szerint:

  • 15 000 – 19 999 (30 város) – 2 darab töltő
  • 20 000 – 49 999 (45 város) – 3 darab töltő
  • 50 000 – 99 999 (23 város) – 5 darab töltő
  • 100 000 – (14 város) – 10 darab
  • Főváros – 50 darab

Continue reading “Ellepték a várost az elektromosautó-töltők”

Biciklivel át lehet menni a piroson?

Nem, vagyis igen, de nem mindig. De mégis mikor? És mit jelent a fehéren átmenni?

Nemrég elkészült a város első közös busz-bringasávja a Novotelnél, ami több ponton is különleges. Ilyen konstrukció még sosem volt Szegeden: a 150 méter hosszú szakaszon van egy buszmegálló is, illetve két érdekesség a Tisza Lajos körúti csomópontnál, ahol véget ér. Egyrészt itt egy érdekes tábla jelzi, hogy bringával egyenesen, illetve jobbra és balra it továbbhajthatunk, utóbbihoz azonban előbb el kell kanyarodni jobbra, hogy aztán ívesen forduljunk a Belváros felé. Van azonban még egy dolog. Tegyük fel, hogy a Kiskörúton akarunk továbbhajtani a buszsávból, mögöttünk áll egy troli éppen, és fehérre vált a BUSZ feliratú lámpa. Átmehetünk? Vagy meg kell várni, amíg pár másodperc múlva zöldre vált a hagyományos lámpa? Hiszen nem buszt vezetünk, hanem biciklit.

 

Continue reading “Biciklivel át lehet menni a piroson?”

Új buszokat vesz a DAKK Szegedre

Nemrég derült ki, hogy az SZKT szerzett Pestről egy érdekes kis trolit és, hogy a város szerződést között a lengyel Solarissal még újabb trolikra, máris itt az újabb hír: az állami tulajdonban levő DAKK is frissíti a szegedi flottát pár új Mercedessel.

A hírt ismét a Magyarbusz [Info] találta, mely szerint nemcsak Szeged, hanem Debrecen, Szolnok és nem meglepően Kecskemét is ilyen kocsikat kap. Összesen 50 darabot osztanak szét a négy város között, és a városok méreteit figyelembe véve Szeged számíthat akár 10-15 darabra is.

 

A típusról a következőket tudni:

  • a Mercedes-Benz olcsó kategóriás busza kifejezetten Közép- és Kelet-Európa számára
  • 2016 szeptemberében mutatták be Varsóban
  • darabját 68,6 millióért veszi az állam
  • több kritika szerint gagyi, és gyenge az összeszerelés minősége
  • 10,7 literes, 10,677 cm³-s, 428 lóerős EURO VI besorolású OM 470 motorral szerelik őket.

Az első darabok jövő februárban jelenhetnek meg Szegeden, ahol a típus előző változata sem ismeretlen. Színük várhatóan a legutóbbi beszerzéshez hasonlóan fehér lesz, de ezt még nem tudni biztosra.

Fotó: Daimler

 

Fotó: Daimler

 

Fotó: Daimler

 

Fotó: Daimler

 

Continue reading “Új buszokat vesz a DAKK Szegedre”

Ezek nem fényképek, hanem hangulatok – a Bertalan híd első napjai

Egyszer már mutattunk képeket az év elején indult Lechner Tudásközpont repertoárjából. Akkor egy az SZKV-nak tervezett épületegyüttesről volt szó, most pedig újabb gyöngyszemekkel bővült képtáruk.

A képeken a Bertalan, vagyis akkor még simán Északi Tisza-híd átadás előtti, de már szerkezetkész állapotú időszakát láthatjuk. Vagyis inkább ezen idők hangulatát. Ahogy a hatalmas, közel másfél kilométer hosszú acélhíd belefúródik a város életébe, és egy kicsit szürkébbé teszi azt. Ha nem is volt példátlan méreteket öltő a beruházás, mégis ritka volt bármi már akkor is, ami ekkora forrásokat mozgatott meg.

Ezek a fényképek pedig – bár az UVATERV dokumentáció céljára készítette – közelebb hozzák hozzánk azt az érzést, amit a híd felépítése kelthetett: a fellélegzést és félelmet. A város nagy részének megkönnyebülést hozott, míg a közvetlen szomszédoknak a hatalmas zajt és forgalmat jelentette, házaik értékének csökkenésével. Egy biztos: bár valószínűleg a Bertalan hídra kevesen mondták eddig, hogy szép, ezeken a felvételeken mégis van benne valami vonzó. A beton és a vas összhangja szépet alkot.

 


Fotó: UVATERV / Lechner Tudásközpont

 


Fotó: UVATERV / Lechner Tudásközpont

 


Fotó: UVATERV / Lechner Tudásközpont

 

A fotótárat itt éritek el. Remélhetőleg mihamarabb kerülnek fel újabb archív fotók.

Elég király központot terveztek az SZKV-nak 1975-ben

Pár napja startolt el a Lechner Tudásközpont új projektje, a Lechner Fotótár, ahol 1945. utáni meg- és meg nem valósult építkezések digitalizált anyaga található meg.

Gyűjteményükben összesen 300.000 felvétel található, ennek még csak egy részét tették fel, de folyamatosan bővítenek.

 

Szegedről egyelőre csak két képet találni, mindkettő az un. „A szegedi Közlekedési Vállalat Komplex forgalmi telepének makettje” címmel. A tervet, vagyis a felvételeken látható makettet az UVATERV készítette, több minden azonban nem derült ki róla. A sajtóban sincs említése, így aki tud valamit, ne tartsa magában! Sajnos még az sem derült ki, hogy hová tervezték a 12 emeletes toronnyal spékelt telephelyet, ahol egyszerre vannak trolik és villamosok.

94215
Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

Continue reading “Elég király központot terveztek az SZKV-nak 1975-ben”

Az igazi, csőrös vasszörnyek

4

Sokan emlegetik a mai napig, hogy bezzeg régen még volt anyag a járművekben, persze nem véletlenül. Ma betekintést nyújtunk, mivel szállították a szenet, a malacot és a a benzint a szegediek a szocializmus éveiben, amikor még volt anyag a…

A Szegederen már esett szó a közlekedés eszközeiről: többször írtunk a villamosokról, de említést nyertek már a városlakók autói és kétkerekűi is. Az igazi, izom teherjárművekről azonban először esik szó.

 

A teherautók Magyarországon az 1910-es évek körül kezdtek elterjedni, hiszen az addig használt lovaskocsiknál jóval hatékonyabbak voltak.
Mivel egészen a második világháborúig a városok közötti szállítmányozás elsődleges formája a gyorsasága miatt addig verhetetlen vasút volt, a teherjárművek nem voltak valami nagyra termettek.
Az első nagyobb gépek a 40-es évek végén jelentek meg a vállalatoknál, jelentős részben a hadseregtől átvéve.

Mi itt vesszük fel a történetszálat: amikor a kisebbek már kezdtek kikopni az utakról, a nagyobbak pedig még csak a tervasztalon léteztek.

 

1
Egy 164-es ZIL a Püspök utcában talán a 60-es években. A képen látható egyszintes házakat a 70-es évek második felében bontották le, helyükre most épül társasház. Fotó: Régi Szeged / Facebook

 

 

2
Magyar és szovjet teherautók hasonló arányban fordultak elő a város gyakran macskaköves utcáin. Itt egy Csepel 350-es szállít valami mezőgazdasági gépet a Kossuth Lajos sugárút és a Nagykörút sarkán, ahol a következő képek is készültek. Fotó: Szeged régi fotói / Facebook

 

 

3
Fotó: Szeged régi fotói / Facebook

 

 

5
A tanyavilág nélkülözhetetlenje, egy Zetor 50-es traktor halad el pótkocsijával egy forgalomirányító rendőr mellett. Fotó: Szeged régi fotói / Facebook

 

Continue reading “Az igazi, csőrös vasszörnyek”

55 éve álltak forgalomba a történelem legrosszabb villamosai Szegeden

23757196160_194d41bf62_o

Nincs olyan igaz szegedi, aki ne ismerné a Bengáli villamosokat. Bár már több, mint öt évtizede debütáltak, egészen 2011-ig a mindennapok részei voltak a szegedi síneken, és a mai napig teljesítenek nosztalgiajáratokat.

Az első kocsi, a 601-es számú 1962. november 2-án állt forgalomba az 1-es vonalon. A korszakra jellemző volt Szegeden, hogy még többnyire kisebb villamosok (általában kettő kocsi összecsatolva, un. ikerkocsik), vagy az ezekből később összetákolt és házilag csuklósított tuják közlekedtek.

 

A Bengálikat a fővárosi Füzesi Árpád főműhelyben fejlesztették ki, és először ott is álltak forgalomba, aztán hamar megjelentek mind a három nagy vidéki villamosüzemnél (Szeged (47 kocsi), Debrecen (33 kocsi), Miskolc (56 kocsi)), és egészen 1979 márciusáig gyártották őket, amikor is típus utolsó példánya, a szegedi 818-as elkészült.

Az igaz, hogy baromi hangosak voltak, hogy télen hideg, nyáron pedig meleg volt rajtuk, de az is, hogy bármit meg lehetett javítani rajtuk egy kalapáccsal, és ha véletlenül ütköztek, nem került egy kisebb vagyonba új lökhárítóelemet szerezni rájuk.
Otrombák voltak, lassúak, hihetetlenül hangosak, de az üzemeltetési költségeik is egy lovaskocsiéval vetekedtek.

Utoljára 2011-ben voltak hivatalosan forgalomban Szegeden, a 4-es vonal felújításakor, az 50 évük alatt pedig rengeteg mindent megéltek, majd különböző módokon selejtezték őket, volt, amit csak simán szétvágtak, de olyan is, ami előtte még háborús filmszerepet kapott.

És bár cikkünk címe arra utalhat, hogy keserű szájízzel nosztalgiázunk, ez korántsem igaz. A Bengálik valóban a hazai járműtörténelem legrosszabb sorozatgyártott villamosai voltak, többek között azért is, mert bár a 60-as években tervezték őket, a 30-as évek technológiáját alkalmazták. Ennek ellenére igazi gyöngyszemek, formaviláguk egyszerre ötvözte a jövő nagy, átjárható villamosait a 20. század első felének világával, a szimpla lámpával és a szárnyas kerékkel, ami a vasút örök emblémája.

 

23944716312_1c7e346fc4_o
Fotó: Stefan Höltge

 

1
Fotó: UVATERV / Fortepan

 

Continue reading “55 éve álltak forgalomba a történelem legrosszabb villamosai Szegeden”

A bringázás száz éve is a legmenőbb dolog volt Szegeden

A Copenhagenize Design Company minden évben összeállítja a világ 20 leginkább biciklibarát városának listáját. Ebből többek között az derül ki, hogy egy adott városban mennyire jó bringázni (pl. mennyire fejlett az infrastruktúra, van-e közbringa rendszer, és ha van, milyen, mennyire egyenlő a női-férfi felhasználók aránya és még sok más szempont). A listán pár éve még Budapest is szerepelt, de ha belegondolunk, ez csak mai szemmel különleges. Hiszen a motorizáció elterjedése előtt szinte mindenki kerékpárral járt.

Szegeden is gond nélkül bringázhatott, aki csak akart. A második világháború előtt, illetve utána még egy rövid ideig alig jártak a városban autók. Igazi luxusnak számított, ha valaki például a két világháború között saját automobillal rendelkezett.

Biciklije persze a legtöbb embernek volt, és használták is. Felhőtlenül bicikliztek akár a Kiskörút közepén is, hiszen ekkor még két dologban volt más ez az út a maitól: az út szélén döcögött a villamos, és nem volt megtiltva a kerékpározás.

A bicikli az egyetlen olyan jármű Szeged életében, ami az elmúlt évszázadokban folyamatosan jelen volt a közlekedésben, és mindig sokan használták.

Érdemes azonban külön kitérni a kor kerékpárjaira is. Bár típusra nem volt olyan széles kínálat, mint napjainkban, a Csepel, a Weiss Manfréd és a kisebb hazai gyárak által előállított bringák a kornak megfelelően legtöbbször feketére festett vasvázzal, rugós bőrüléssel, és gyakran keményfa markolattal, szinte kizárólag egysebességes változatban kerültek forgalomba. Mára igazi kincs egy ilyen, jó állapotban megőrzött jármű. És bár kevés maradt meg belőlük, azért szerencsére megőrződött pár igazán kiváló felvétel róluk.

 

0.jpg
Weiss Manfréd kerékpárok zászlókkal az első sárvédőn. Fotó: Magyar Rendőr / Fortepan

 

1
Bringás fiatalok valamikor a 20-as években a Kultúrpalota előtti téren, háttérben baloldalt a Milkó palotával. A kor divatját is érdemes szemügyre venni: nadrágra kívülről, térdig húzott csíkos zokni és svájci sapka. Mindegyikük gyönyörű, jó állapotú kerékpárral. Fotó: Csonka Ferenc

 

2
Fiatal pár, kutya és kerékpár a Tisza parton 1929-ben. A biciklin jól látható az un. gumira ható fékszerkezet, ami nem a felnivel, hanem magával a gumi futófelületével érintkezve lassította a járművet. Fotó: Szent-Istvány Dezső / Fortepan

 

Continue reading “A bringázás száz éve is a legmenőbb dolog volt Szegeden”

20 éve járnak a szegedi Tátrák

8413_63

1997. május 8-án álltak forgalomba az ország akkor legmodernebb villamosai, a Tatra T6A2-esek Szegeden.

A 20. században nem nagyon jutott új villamos sem Szegedre, sem a többi villamost üzemeltető magyar városba, még Budapestre sem.

Szegeden 1908-ban az SZKV 25 új, magyar gyártmányú motor- és 6 pótkocsit vásárolt a forgalom beindításához, majd 1913-ban újabb 8 motorkocsit szereztek be. Ezek mind a kornak megfelelően viszonylag lassú, favázas kocsik voltak, melyek után évtizedekig nem érkezett új jármű. Sorra törtek ki ugyanis a világháborúk, majd az azt követő jóvátételek sem kedveztek a közlekedés fejlődésének. Szeged és a többi vidéki város örült, ha a fővárosból kapott pár használt villamost, melyekből házilag tudott összetákolni valami használhatót. Nyersanyag és ipar híján a város óriási járműhiánnyal küzdködött egészen a 60-as évekig, amikor is egyrészt elkezdték felszámolni a vonalak egy részét, így kevesebb járműre volt szükség, másrészt pedig megjelentek a mai napig ismert Bengáli villamosok. Az első Bengáli 1962 októberében állt forgalomba, majd egészen 1979-ig 43, majd 1984-85-ben újabb két példány követte. Ezek túlnyomó része újonnan készült eleinte Budapesten, majd Debrecenben, azonban akadt pár, a fővárosból használtan érkezett jármű is. A lényeg, hogy bár lomhák és felfoghatatlanul elavultak voltak (szakemberek szerint technikailag a 30-as évek színvonalát képviselték úgy, hogy sorozatgyártásuk csak a 60-as években indult meg), a város végre új és legalább nagy befogadóképességű villamosokkal gazdagodott, hiszen egy Bengáli 210 fő elszállítására volt képes, amely több, mint bármely korábbi villamos vagy akkori busz kapacitása. Na meg azt is meg kell említenem, hogy baromi jól mutattak, elég csak ezt a képet megnézni.

 

A Bengálik már érkezésükkor sem voltak korszerűek, így a 90-es évekre egyre égetőbb volt cseréjük. A városvezetés és az SZKT szerint két gyártó jöhetett szóba: a magyar Ganz-Hunslet és a csehszlovák ČKD. A Ganz Hunslet ekkoriban tárgyalt Debrecennel is, ahová később 11 KCSV-6 típusú villamost gyártottak a város igényeinek megfelelően. Nagy gyártási múltja miatt azonban utóbbira esett a választás, így a ČKD 1992-ben egy próbavillamost küldött Szegedre bemutatóba.
A következő években megszületett a szerződés, melynek keretein belül Szeged 1,1 milliárd forintért 13, a városra szabott, Tatra T6A2H típusú villamost rendelt. Az első darab 1997. február 7-én érkezett meg Rókus pályaudvarra, ahol átvették.

foto Gyenes Kálmán.jpg
Az első Tatra átvétele. Fotó: Gyenes Kálmán

Nemsokkal később kezdte meg próbafutásait, melyek előtt még februárban kiállították a Dugonics téren, hogy a városlakók is megnézhessék.

foto Nagy László
Az új, fürge és gyors Tátraként emlegetett villamos a Dugonics téren, a 3-as villamos végállomásán kiállítva. Fotó: Nagy László

foto Miskolczi Róbert
A második villamos próbaúton a Széchenyi téren 1997 áprilisában. Fotó: Miskolczi Róbert

A villamos festése a város címerének főbb színeiből állt össze. Ezt az egyenfestést kapták meg később a Bengáli villamosok is, 2012-ben sajnos azonban megtört a sor, és a PESA villamosok már inkább egy a múltat idéző, pesties sárga fényezést kaptak.
1998-ig megérkezett az összes Tatra, melyek kivétel nélkül az 1-es vonalon álltak forgalomba.

18156480_1798052637174400_8906043522640705498_o
A 910-es kocsi az Aradi vértanúk terén 1998. február 28-án. Ekkor adták át hivatalosan a flottát a városnak. A sajtó szerint a Bengáli villamosok 1962-es átadója óta nem volt ekkora érdeklődés a témában. Fotó: Engi József

A 2000-es évek derekán gyökeresen megváltozott a város villamosvonalainak járműkiadása: ezidáig az 1-esen járt a 13 Tatra, valamint pár Bengáli szükség esetén, a 3-as, 3F és 4-es vonalakon pedig csak a Bengálik. 2006-tól aztán a 4-es vonal megkapta a Tátrák egy részét, az 1-esen pedig elterjedt a csatolt üzemmód, mely mellé betársultak az akkor használtan Németországból beszerzett Tatra KT4-es csuklós villamosok. 2011-től már a 3-as és 3F, 2012-től pedig az 2-es vonalon is gyakran megfordulnak, sőt, újabban a már a 4-esen is csatolt üzemmódban közlekednek.

Most pedig, így két évtized elteltével elérkezett a korszerűsítések ideje, a 13-ból már több kocsit is felújított az SZKT, hiszen még jó pár évig közlekednek Szegeden a Tátrák, és jó kézben kell tartani őket.

894673_315527368574864_961823620_o.jpg
Csatolt szóló és csuklós Tatra Szeged Plaza végállomáson 2012. március 2-án. Fotó: Érsek Ferenc

 

Nyitókép: public-transport.net

A te utcádban is járt villamos régen?

A szegedi villamoshálózat rengeteget változott az elmúlt 109 évben. 1908-as megnyílásakor a mára megmaradt vonalakon kívül még járt villamos Újszegedre és Petőfitelep felé is a Felső Tisza-parton például, de később épült vonal Dorozsmára és a mai Tisza teherpályaudvarra is. A hálózat legnagyobb nettó kiterjedését (azaz csak a vonalakat, nem pedig a különböző járatokat számolva) a hatvanas évekre érte. Ekkorra ugyanis már kiépültek a késői vonalak, mint az 1950-ben átadott 7-es, de még nem kezdték el felszámolni a ma már nem létezőket.
Most nem a vonalhálózat történetével foglalkozunk, csupán azzal, hogy

| hol járt villamos egykor, ahol ma már nem.

 

13063118_863530937107835_1411369587003381146_o.jpg
A központi megálló a Széchenyi téren, ahonnan egykor két, mára megszűnt járat is indult.

Continue reading “A te utcádban is járt villamos régen?”