Egy lépéssel közelebb kerültünk a szegedi gyalogos-kerékpáros hídhoz

Egy lépéssel közelebb kerültünk a szegedi gyalogos-kerékpáros hídhoz

Tanulmányi és megvalósíthatósági tanulmányra írt ki pályázatot a napokban a szegedi önkormányzat. Ez arra a kizárólag gyalogosok és kerékpárosok által igénybe vehető átkelőre vonatkozik, melyet a harmadik hídon túl ígért meg a semmiből Orbán Viktor még 2017 januárjában, amikor Szegeden járt.

Nemesi látványtervekkel ígérte meg újból a harmadik hidat

Akkor most lesz harmadik híd?

Már-már szokássá vált Szegeden, hogy ha valamiféle választás közeledik, akkor elég bedobni egy semmitmondó programot, ami tartalmazza a déli Tisza-hidat, és máris megvan a szavazók jelentős része. Idén egyedül Nemesi Pál választotta ezt az utat, ami annak is betudható, hogy Botka László szájából már hiteltelen volna egy újabb ígéret, a többi jelölt pedig maga is tudhatja, hogy nem sok esélye van, ezért nem is viszik túlzásba a kampányolást. Lesz új hidunk?

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés





 

Amikor még járt a villamos Újszegedre

Tegnap volt 50 éve, hogy eldöcögött az utolsó sárga villamos az Újszegedre közlekedő 5-ös vonalon. Akkoriban azonban nem volt váratlan, hogy a szegedieknek búcsúzniuk kell ettől a vonaltól, ugyanis a 60-as évektől kezdve folyamatosan számolták fel a város villamoshálózatát. 1966. és 1977. között megszűnt a 6-os, az 5-ös, a 2-es és a 7-es is, szerepüket pedig a jóval olcsóbban fenntartható buszok vették át.

A Szegeder fotó rovatában most bejárjuk, merre is kanyarogtak régen az 5-ös sárga kocsijai.

 

48361342_2125198717523882_5167007577355059200_o
Amikor csak díszlet a villamos. A fényképen pózt ülők még nem is sejthették, hogy pár éven belül eltűnik az újszegedi tuja. Fotó: Szeged régi fotói

 

A villamosvonal egyik szerelvénye a Kállay Albert utca nevű megállóban 1963-ban, mielőtt felhajtana a hídra Újszeged felé. Ekkor a kocsik már nemcsak a ligetig, hanem egész az újszegedi vasútállomásig közlekedtek. Fotó Magyar Rendőr

 

A Széchenyi téri központi megállóhely, ahol az újszegedi villamos végállomása is volt. Fotó: Les F. Folkard

 

Talán az egyik legjobban elkapott pillanatkép a hídon átsuhanó sárga tujákról 1967-ben. Fotó: Németh Zoltán Ádám gyűjteménye

 

50329098_2523068781097728_4335688361969713152_n
Egy korábbi fővárosi villamosokból összeeszkábált házi csuklós szerelvény a hídon valamikor 1964. után.

 

Az újszegedi hídfő 1967-ben, a két oldalon még az eredeti vaskorláttal, ami mára már csak a belvárosi oldalon található meg. A tábla az úttesten történő áthaladást tiltja. Fotó: VÁTI / Lechner Nonprofit Kft. Dokumentációs Központ / Fortepan

 

47275546_2107252359318518_3912233521778786304_o
Az újszegedi Népkert sor, előtérben a sínekkel, amiken a járat megkerülte a ligetet. Fotó: Szegedi régi fotói / Facebook

 

48405819_980216295497497_3120578303602196480_o
Hóhelyzet a központi megállóban a megszűnés előtti hónapokban. Fotó: Németh Zoltán Ádám gyűjteménye

 

Szedik fel a síneket a hídon a vonal megszűnése után. Fotó: Németh Zoltán Ádám gyűjteménye

 

Alig maradt fénykép a vasúti hídról, de ami mégis, az zseninális

74 éve bombázták le szövetséges Liberatorok a város egyetlen vasúti hídját, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy december másodikán volt 160 éve, hogy az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság átvette a francia mérnökök kezét dicsérő hatalmas, kétvágányos acélhidat. 1944-ig sok ezer fénykép készült Szegeden, mégis, ha a vasúti hídról keresünk, aligha találunk pár szakadt képeslapnál többet. Ennek egyszerű az oka: egyrészt ennek a sok ezer képnek a jelentős része már elveszett, elégett vagy kidobódott, esetleg még egy fiók mélyén lapul, másrészt a vasúti híd nem volt akkora szám, mint manapság. Akkoriban egy szép, átlagos átkelő volt a város szélén, amin pár óránként átdöcög egy rozsdás vasúti szerelvény.

 

Így épült fel a világ egyik legkülönlegesebb hídja, a szegedi vashíd

Sokkal inkább dicsekedtek az emberek az 1883-ra felépült közúti híddal, amely a legtöbb képeslapra valahogy belopta magát. De ha belegondolunk, ma is hasonló a helyzet: van két hasonlóan attraktív hidunk, és mégis, a Bertalan hídról valahogy nem látni képeslapokat az ajándékboltban, de Instagrammon is huszonötször annyi kép van a Belvárosi hídról, mint északi társáról.

Maradtak azonban egészen jó felvételek a vasúti hídról, csak nagyon kevés. A most következő öt fényképen egy nem meglepő hasonlóságot vélünk felfedezni: egyiknek sem a vasúti híd a fő témája, mégis mindegyiken jól látható, sőt már azt is tudjuk, hogy egy félresikerült családi képből még lehet az egyik legjobb fennmaradt fénykép egy lassan száz éve nem létező építményről.

 

1929-ben a híd már több, mint hetven éves volt, régen beépült a városképbe. Nem úgy, mint a Klinikák városrész vadonatúj kórházépületei, melyeket még át sem adtak a városnak. Fotó: Kozma János / Fortepan

Continue reading “Alig maradt fénykép a vasúti hídról, de ami mégis, az zseninális”

Hogyan építsünk vasúti hidat a 19. század közepén?

A napokban lenne 160 éves a szegedi vasúti híd, melyet a kor legmodernebbjének mondtak. Az, hogy tényleg az volt-e, sosem fog kiderülni, de valószínűleg ugyanakkora az igazságtartalma, mint annak, hogy a magyarok találták fel a csuklós buszt.

Tegnap szó volt a híd megépítésének körülményeiről: arról, milyen elképzelések álltak egymással szemben, hogy ki építette meg a hidat, és hogy ehhez milyen érdekes, valóban újnak számító módszereket vetettek be. Most nem is a hídról magáról fog szó esni, hanem egy dokumentumról, melyben a híd tervező főmérnöke, Ernest Cézanne rengeteg oldalon keresztül fejtegeti, hogyan is fogja felépíteni ezt a csodás műtárgyat. Ebben a mappában tárolta a hídról készített 42 rajzot is. Mi most ezekből válogatunk.

 

Így épült fel a világ egyik legkülönlegesebb hídja, a szegedi vashíd

 

A híd oldal- és felülnézete 1855-ben. A híd és a meder közötti vonal jelöli az évi vízszintet, melyhez képest közel 8 méterrel feljebbre szabta meg a hidat az építtető Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság.

 

A tervezés egyik első fázisa a különböző felmérések elkészítése volt: itt a Tisza vízállása látható 1845-ben, illetve 1851. és 1858. között, havi bontásban. Vizsgálták továbbá a vízhozamot, folyási sebességet és a víz szélét a partokon különböző vízszintek esetén.

Continue reading “Hogyan építsünk vasúti hidat a 19. század közepén?”

Így épült fel a világ egyik legkülönlegesebb hídja, a szegedi vashíd

Így épült fel a világ egyik legkülönlegesebb hídja, a szegedi vashíd

Két okból is vashídnak hívták: egyrészt vasúti híd volt, másrészt zömében vasból készült, vagyis acélból. 160 évvel ezelőtt ezen a napon indult meg a forgalom Európa legmodernebb vasúti hídján, a szegedin. A híd 86 éven át szolgálta a kontinens legendás vasútját, öt éven keresztül még az Orient expressz is átkelt rajta a Párizs és Várna közti több ezer kilométeres útján. Mára azonban a legtöbb szegedi nem is tudja, hogy valaha létezett, hiszen már több, mint 74 éve, hogy beledőlt a Tiszába, majd sosem épült újjá.

Előtte-utána légifelvételek az Izabella híd felújításáról

Ma írtam meg, hogy milyen zseniális fotókkal bővült ismét a Lechner Tudásközpont fotótára, ahol most épp az Izabella felüljáróról kerültek fel dokumentációs céllal készült képek 1977-ből, amikor is átadták a forgalomnak a hidat.

Jött is egy komment a poszt alá, hogy a képeken látható nagy állóvíz az a Búvár tó-e? A válasz röviden igen, az, aminek a helyén ma a Pláza is áll, hosszabban azonban arra gondoltam, megnézem légifotókon a terület változását. Szegedről három évben készült felvételek találhatók a fentrol.hu-n: 1960., 1975. és 1978., és minthogy a hidat pont ’77-ben adták át, tökéletesen lehet szemléltetni a környék átalakulását. Úgyhogy ez következzen most, a baloldali kép ’75-ben, a jobb pedig ’78-ban készült. Látszik, hogy a felüljáró jóval szélesebb lett, és hogy a tó területe is csökkent.

 

 

Fotók: fentrol.hu

Két hasonló fénykép a Belvárosi hídról, amik teljesen másak

A hetvenéves Belvárosi hídról már több ízben írtam. Szó volt a történetéről, a rajta járó villamosról és úgy általában arról, milyen jól is néz ki.

Most jó ideig utoljára írok róla, két fénykép kapcsán. Ezeket a képeket számokkal a legkönnyebb körülírni:

  • a két fotón összesen három hidat látunk,
  • melyekből egyet éppel bontanak el,
  • egyet éppen építenek,
  • és amelyik mindkét képen szerepel, az épp, hogy pár évig állt csak a Tiszán.

 

Az első fénykép valószínűleg 1946-ban készült, amikor még nem takarították el teljesen a felrobbantott híd maradványait, a másodikon pedig már épül a Rákosi Mátyásról elnevezett mai Belvárosi híd. Ez utóbbi kép 1947 őszére datálható. Az ideiglenes pontonhíd feljegyzések szerint másfél évig szolgált.

 

Fotó: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 2009. / Hungaricana

 

Fotó: Szeged régi fotói / Facebook

Continue reading “Két hasonló fénykép a Belvárosi hídról, amik teljesen másak”

Ezek nem fényképek, hanem hangulatok – a Bertalan híd első napjai

Egyszer már mutattunk képeket az év elején indult Lechner Tudásközpont repertoárjából. Akkor egy az SZKV-nak tervezett épületegyüttesről volt szó, most pedig újabb gyöngyszemekkel bővült képtáruk.

A képeken a Bertalan, vagyis akkor még simán Északi Tisza-híd átadás előtti, de már szerkezetkész állapotú időszakát láthatjuk. Vagyis inkább ezen idők hangulatát. Ahogy a hatalmas, közel másfél kilométer hosszú acélhíd belefúródik a város életébe, és egy kicsit szürkébbé teszi azt. Ha nem is volt példátlan méreteket öltő a beruházás, mégis ritka volt bármi már akkor is, ami ekkora forrásokat mozgatott meg.

Ezek a fényképek pedig – bár az UVATERV dokumentáció céljára készítette – közelebb hozzák hozzánk azt az érzést, amit a híd felépítése kelthetett: a fellélegzést és félelmet. A város nagy részének megkönnyebülést hozott, míg a közvetlen szomszédoknak a hatalmas zajt és forgalmat jelentette, házaik értékének csökkenésével. Egy biztos: bár valószínűleg a Bertalan hídra kevesen mondták eddig, hogy szép, ezeken a felvételeken mégis van benne valami vonzó. A beton és a vas összhangja szépet alkot.

 


Fotó: UVATERV / Lechner Tudásközpont

 


Fotó: UVATERV / Lechner Tudásközpont

 


Fotó: UVATERV / Lechner Tudásközpont

 

Így nézett ki a Google Maps 90 évvel ezelőtt

Vannak egészen elképesztő fotók Szegedről a neten: nemrég egy őrült menő panorámakép került elő jó minőségben, most három légifelvételt mutatunk egészen 1927-ből.

A sztori az, hogy ahelyett, hogy csak úgy feltenném a képeket, párosítok hozzájuk mai megfelelőt, amik már valóban a Google Maps-ből vannak. Ja, és persze kattintva elérhetőek kicsit nagyobban is.

 

1
Az első felvételen láthatjuk a legtöbbet: hatalmas hajó-forgalom a Tiszán, még a régi, gyönyörű vashíd, kisvasúti végállomás a – még bővítés előtti – múzeum előtt, fantasztikus parkok és terek, és persze a legjobban szemet szúró: óriási építkezések: majdnem kész a Dóm, bontják a Palánkot és a helyére építik az új Klinikák városrészt. Fotó: Légifotó Archívum

 

2
Fotó: Google Maps

 

3
Itt közelebbi képet kapunk a Belváros északi részéről. Még sehol sincs a Megyeháza, viszont van Püspök bazár a mai Centrum helyén, piac van a Bartók téren is, sőt a Széchenyin is, aminek érdemes jobban megnézni csodás díszeit. Éppen fúrják az Anna-kutat, amiről hamarost a szomszédos fürdő is megy majd. Fotó: Légifotó Archívum

 

4
Fotó: Google Maps

Continue reading “Így nézett ki a Google Maps 90 évvel ezelőtt”

Gyógyszerészből lett Szeged első amatőr fényképésze

A 19. század szegedi fényképészei I.

Sorozatunkban bemutatjuk Szeged leghíresebb fényképészeit az 1850-es évektől egészen az első világháborúig.
A következő hetekben minden hétfőn egy szegedi fényképészről olvashatsz itt a Szegederen, akinek értékesebb fényképeit Facebook oldalunkon fogjuk megosztani a hét többi napján.

 

Pesti gyógyszerészből szegedi fényképész

 

Rohrbach Antal volt az első szegedi amatőr fotós, habár pályáját gyógyszerészként kezdte.
Miután egyetemi oklevelét a Pesti Királyi Egyetemtől 1848-ban megkapta, Szegeden nyitott gyógyszertárat a Segítő Boldogasszonyhoz címen.

 

1
A Segítő Boldogasszonyhoz patika 1864-ben. Fotó: T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) / Hungaricana

 

Gyógyszertára a Rozália tér (később Gizella tér, ma Aradi vértanúk tere) és a Szentháromság utca sarkán volt az un. Lausevits házban.

„Felügyelője nincs. Segédje jelenleg nincs. Gyakornokai nincsenek.
Jelen Gyógyszertár helyzetére délnek, és tágas Rozália téren fekvő, elegendő világos, és száraz, elvan látva elégséges edényekkel, szelenczékkel, fiókokkal, mosarakkal és gyógyszerészi mértékekkel, az edények betűrend szerént elhelyezve tiszták, felírások olvashatók. A gyógyszerészi műhely elegendő nagyságú és világos, a tűzhely célszerűen van elrendezve. A szerkamrában a mérgek itt is elkülönítve zár alatt vannak. A pince mértékletes meleg, elegendő világos, a benne lévő edények tiszták, penésztelenek. A fűpadlás száraz, szellős, a függő zsákokat olvashatóan megjelölték, a benne lévő növények, frissek, tiszták. A vizsgálat Rohrbach Antal gyógyszertár tulajdonos értékelésével zárul, aki „egyéni műveltségét, szakértelműségét és jó erkölcsi magaviseletét mindenkor bebizonyította.”

 

3
Az első ismert szegedi fénykép, amely a 21 éves Hegedűsné Bodenburg Lina színésznőről készült 1857-ben. Fotó: T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) / Hungaricana

 

Azt nem tudni, hogy Rohrbach mikor és hogyan került kapcsolatba a fényképezéssel, első, máig fennmaradt képeit azonban az 1850-es évek második felében készítette az épülő vasúti hídról. Ezután a várost fényképezte, majd 1877-ben Pestre költözött. Gyógyszertárát a makói Gyuricza Sándor vette meg.

 

2
Fotó: T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) / Hungaricana

 

Continue reading “Gyógyszerészből lett Szeged első amatőr fényképésze”

Szeged elveszett kupolái

13350341_1028762360493186_948567682803673243_o.jpg

A legtöbb magyar város, így Szeged sem úszhatta meg, hogy a II. világháborút követően rengeteg századfordulós épületének díszes tetőjét nemes egyszerűséggel lebutítsák, kupoláját, tornyát pedig nem ritkán teljesen megsemmisítsék, fittyet hányva többek között az épület stílusára, a tervező emlékére, és a kialakult városkép megőrzésére.

 

4cc2607cff6475c969b1d8cc4cc2e259
A mai Takaréktár utca 1879-ben, omladozó parasztházakkal. Forrás: Zempléni Múzeum / Hungaricana

 

Szegeden 1879. előtt nehezen talált volna kupolát az ember, hiszen a város – leszámítva pár templomot és hivatalt – jóformán egyszintes vályogházakból állt, a mai többemeletes, díszes palotáknak és bérházaknak nyoma sem volt még. A Nagyárvíz, ami porig rombolta ezeket a kis házakat, jót tett azonban várossal: mivel azt újjá kellett építeni, sorra nőttek ki a földből a fényűző, korszerű épületek, melyek gyakran voltak akár három-négy szint magasak is. Pár évtized alatt az alföldi „faluból” (ekkor egyébként már Szeged volt Nagy-Magyarország harmadik legnépesebb városa Budapest és Zágráb után) egy polgári nagyváros kerekedett.

 

Continue reading “Szeged elveszett kupolái”

A te utcádban is járt villamos régen?

A te utcádban is járt villamos régen?

A szegedi villamoshálózat rengeteget változott az elmúlt több, mint 100 évben: 1908-as megnyílásakor a mára megmaradt vonalakon kívül még járt villamos Újszegedre és Petőfitelep felé is a Felső Tisza-parton például, de később épült vonal Dorozsmára és a mai Tisza teherpályaudvarra is. A hálózat legnagyobb nettó kiterjedését (azaz csak a vonalakat, nem pedig a különböző járatokat számolva) a hatvanas évekre érte. Ekkorra ugyanis már kiépültek a késői vonalak, mint az 1950-ben átadott 7-es, de még nem kezdték el felszámolni a ma már nem létezőket.