Ismét jár a villamos Újszegedre!

A napokban hetven éve, hogy átadták a Rákosi Mátyás hidat, melyet ma csak régi hídként emlegetünk. 1948. november 21-én azonban nemcsak a hidat adták át a városnak, hanem az újjáépült újszegedi villamost is.

A hidat 1944-ben robbantották fel, majd csak négy évvel későbbre épült újjá, a villamos azonban már jóval korábban megszűnt. A sínek felszedését 1919-ben meglepő módon nem a város, és nem is a Közlekedés- és postaügyi Minisztérium rendelte el, hanem a Szegedet éppen megszálló francia csapatok parancsnoka, bár a forgalom már Újszeged 1917-es szerb megszállása óta akadozott.

A nap, amikor Szerbia elfoglalta Újszegedet

A vonal újbóli megépítését az ipar fellendülése miatti utasforgalom-növekedés tette indokolttá. A vonalat teljesen újra kellett építeni, az eredetiből semmi sem maradt meg. A munkát szeptember 15-ével kezdték meg és egészen gyorsan, mindössze két hónap alatt megépült a mindössze 1 kilométeres pálya a Széchenyi tér és a liget híd felőli vége között.

Később, 1949-ben a vonalat továbbépítették a Temesvári körúton egészen az újszegedi vasútállomásig.

Continue reading “Ismét jár a villamos Újszegedre!”

A híd békés és boldog várossá egyesíti Szeged és Újszeged lakosságát

 

1948. november 21.: hatalmas ünnepség keretein belül felavatták a Rákosi Mátyás hidat, melyet ma csak régi hídként ismerünk.

Elődjeként már 1883-tól állt egy híd ugyanazon a helyen, ahol hetven éve a mai elkészült. Ez a híd 1944-ben két részben semmisült meg: előbb szeptember 3-án egy légitámadás során kapott találatot, majd október 9-én a visszavonuló náci csapatok robbantották fel. Míg Budapesten 1946 januárjáig felépült egy ideiglenes híd, a Kossuth, addig a szegedi új hídra több, mint négy évet kellett várni. 1944. és 1948. között pontonhídon közlekedtek az emberek Újszeged és a város többi része között. Még jobban szemlélteti talán az újjáépítés lassan haladását, hogy

| a felrobbantott híd maradványai másfél éven át roskadoztak a folyóban,

mire 1946. tavaszán megkezdődött a roncsok eltakarítása. Az új hidat csak egy évvel később kezdték építeni, a híd felszerkezete a győri Magyar Waggon- és Gépgyárban készült. A többi részt (amelyek Újszegeden, nem a Tisza, hanem az ártér felett húzódnak) a szintén megsemmisített berettyóújfalui, szeghalmi, ráckevei és marcaltői hidak maradványaiból eszkábálták össze helyben.

A híd összeszereléséhez kellett egy úszódaru is, ami a Tiszán nem volt, ezért Budapestről úsztatták le Szerbián keresztül az Ady Endrét.

 

Az Ady Endre úszódaru 1951-ben Budapesten. A daru 1946-ban épült az újpesti hajógyárban és a mai napig üzemel. Fotó: UVATERV / Fortepan

 

Időközben – pontosabban még 1944-ben – épült egy ideiglenes fahíd a szintén lerombolt vasúti hídtól délre, attól pár tíz méterre, ahol közösen folyt a gyalogos és autós forgalom. Az ideiglenes híd viszonylag jól bírta egy ideig, azonban 1946 decemberére le kellett zárni. Ezt követően megnehezült a város két része közti közlekedés: létezett ugyan egy másik ponton híd is a Belvároshoz közelebb, de azon nehézkes volt autóval közlekedni, és a teherbírása sem volt a kiemelkedően nagy. Aki autóval akart biztonságosan átkelni a Tiszán, az vagy kompot használt, vagy ha rendes hídon akart menni, számolnia kellett azzal, hogy

| 86 kilométeres kerülővel lehetett csak eljutni Újszegedről a Belvárosba.

1948. október 15-ére aztán elkészült a hídszerkezet, a próbaterhelést november 18-án tartották meg.

 

Pillanatkép a híd próbaterheléséről. A híd közepén egy vágányon ugyan, de továbbra is járt az 5-ös villamos.

Continue reading “A híd békés és boldog várossá egyesíti Szeged és Újszeged lakosságát”

Ezek nem fényképek, hanem hangulatok – a Bertalan híd első napjai

Egyszer már mutattunk képeket az év elején indult Lechner Tudásközpont repertoárjából. Akkor egy az SZKV-nak tervezett épületegyüttesről volt szó, most pedig újabb gyöngyszemekkel bővült képtáruk.

A képeken a Bertalan, vagyis akkor még simán Északi Tisza-híd átadás előtti, de már szerkezetkész állapotú időszakát láthatjuk. Vagyis inkább ezen idők hangulatát. Ahogy a hatalmas, közel másfél kilométer hosszú acélhíd belefúródik a város életébe, és egy kicsit szürkébbé teszi azt. Ha nem is volt példátlan méreteket öltő a beruházás, mégis ritka volt bármi már akkor is, ami ekkora forrásokat mozgatott meg.

Ezek a fényképek pedig – bár az UVATERV dokumentáció céljára készítette – közelebb hozzák hozzánk azt az érzést, amit a híd felépítése kelthetett: a fellélegzést és félelmet. A város nagy részének megkönnyebülést hozott, míg a közvetlen szomszédoknak a hatalmas zajt és forgalmat jelentette, házaik értékének csökkenésével. Egy biztos: bár valószínűleg a Bertalan hídra kevesen mondták eddig, hogy szép, ezeken a felvételeken mégis van benne valami vonzó. A beton és a vas összhangja szépet alkot.

 


Fotó: UVATERV / Lechner Tudásközpont

 


Fotó: UVATERV / Lechner Tudásközpont

 


Fotó: UVATERV / Lechner Tudásközpont

 

A fotótárat itt éritek el. Remélhetőleg mihamarabb kerülnek fel újabb archív fotók.

 

Így nézett ki a Google Maps 90 évvel ezelőtt

Vannak egészen elképesztő fotók Szegedről a neten: nemrég egy őrült menő panorámakép került elő jó minőségben, most három légifelvételt mutatunk egészen 1927-ből.

A sztori az, hogy ahelyett, hogy csak úgy feltenném a képeket, párosítok hozzájuk mai megfelelőt, amik már valóban a Google Maps-ből vannak. Ja, és persze kattintva elérhetőek kicsit nagyobban is.

 

1
Az első felvételen láthatjuk a legtöbbet: hatalmas hajó-forgalom a Tiszán, még a régi, gyönyörű vashíd, kisvasúti végállomás a – még bővítés előtti – múzeum előtt, fantasztikus parkok és terek, és persze a legjobban szemet szúró: óriási építkezések: majdnem kész a Dóm, bontják a Palánkot és a helyére építik az új Klinikák városrészt. Fotó: Légifotó Archívum
2
Fotó: Google Maps

 

3
Itt közelebbi képet kapunk a Belváros északi részéről. Még sehol sincs a Megyeháza, viszont van Püspök bazár a mai Centrum helyén, piac van a Bartók téren is, sőt a Széchenyin is, aminek érdemes jobban megnézni csodás díszeit. Éppen fúrják az Anna-kutat, amiről hamarost a szomszédos fürdő is megy majd. Fotó: Légifotó Archívum
4
Fotó: Google Maps

Continue reading “Így nézett ki a Google Maps 90 évvel ezelőtt”

Gyógyszerészből lett Szeged első amatőr fényképésze

A 19. század szegedi fényképészei I.

Sorozatunkban bemutatjuk Szeged leghíresebb fényképészeit az 1850-es évektől egészen az első világháborúig.
A következő hetekben minden hétfőn egy szegedi fényképészről olvashatsz itt a Szegederen, akinek értékesebb fényképeit Facebook oldalunkon fogjuk megosztani a hét többi napján.

 

Pesti gyógyszerészből szegedi fényképész

 

Rohrbach Antal volt az első szegedi amatőr fotós, habár pályáját gyógyszerészként kezdte.
Miután egyetemi oklevelét a Pesti Királyi Egyetemtől 1848-ban megkapta, Szegeden nyitott gyógyszertárat a Segítő Boldogasszonyhoz címen.

 

1
A Segítő Boldogasszonyhoz patika 1864-ben. Fotó: T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) / Hungaricana

 

Gyógyszertára a Rozália tér (később Gizella tér, ma Aradi vértanúk tere) és a Szentháromság utca sarkán volt az un. Lausevits házban.

„Felügyelője nincs. Segédje jelenleg nincs. Gyakornokai nincsenek.
Jelen Gyógyszertár helyzetére délnek, és tágas Rozália téren fekvő, elegendő világos, és száraz, elvan látva elégséges edényekkel, szelenczékkel, fiókokkal, mosarakkal és gyógyszerészi mértékekkel, az edények betűrend szerént elhelyezve tiszták, felírások olvashatók. A gyógyszerészi műhely elegendő nagyságú és világos, a tűzhely célszerűen van elrendezve. A szerkamrában a mérgek itt is elkülönítve zár alatt vannak. A pince mértékletes meleg, elegendő világos, a benne lévő edények tiszták, penésztelenek. A fűpadlás száraz, szellős, a függő zsákokat olvashatóan megjelölték, a benne lévő növények, frissek, tiszták. A vizsgálat Rohrbach Antal gyógyszertár tulajdonos értékelésével zárul, aki „egyéni műveltségét, szakértelműségét és jó erkölcsi magaviseletét mindenkor bebizonyította.”

 

3
Az első ismert szegedi fénykép, amely a 21 éves Hegedűsné Bodenburg Lina színésznőről készült 1857-ben. Fotó: T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) / Hungaricana

 

Azt nem tudni, hogy Rohrbach mikor és hogyan került kapcsolatba a fényképezéssel, első, máig fennmaradt képeit azonban az 1850-es évek második felében készítette az épülő vasúti hídról. Ezután a várost fényképezte, majd 1877-ben Pestre költözött. Gyógyszertárát a makói Gyuricza Sándor vette meg.

 

2
Fotó: T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) / Hungaricana

 

Continue reading “Gyógyszerészből lett Szeged első amatőr fényképésze”

Szeged elveszett kupolái

13350341_1028762360493186_948567682803673243_o.jpg

 

A legtöbb magyar város, így Szeged sem úszhatta meg, hogy a II. világháborút követően rengeteg századfordulós épületének díszes tetőjét nemes egyszerűséggel lebutítsák, kupoláját, tornyát pedig nem ritkán teljesen megsemmisítsék, fittyet hányva többek között az épület stílusára, a tervező emlékére, és a kialakult városkép megőrzésére.

 

4cc2607cff6475c969b1d8cc4cc2e259
A mai Takaréktár utca 1879-ben, omladozó parasztházakkal. Forrás: Zempléni Múzeum / Hungaricana

 

Szegeden 1879. előtt nehezen talált volna kupolát az ember, hiszen a város – leszámítva pár templomot és hivatalt – jóformán egyszintes vályogházakból állt, a mai többemeletes, díszes palotáknak és bérházaknak nyoma sem volt még. A Nagyárvíz, ami porig rombolta ezeket a kis házakat, jót tett azonban várossal: mivel azt újjá kellett építeni, sorra nőttek ki a földből a fényűző, korszerű épületek, melyek gyakran voltak akár három-négy szint magasak is. Pár évtized alatt az alföldi „faluból” (ekkor egyébként már Szeged volt Nagy-Magyarország harmadik legnépesebb városa Budapest és Zágráb után) egy polgári nagyváros kerekedett.

 

Continue reading “Szeged elveszett kupolái”

A te utcádban is járt villamos régen?

A szegedi villamoshálózat rengeteget változott az elmúlt 109 évben. 1908-as megnyílásakor a mára megmaradt vonalakon kívül még járt villamos Újszegedre és Petőfitelep felé is a Felső Tisza-parton például, de később épült vonal Dorozsmára és a mai Tisza teherpályaudvarra is. A hálózat legnagyobb nettó kiterjedését (azaz csak a vonalakat, nem pedig a különböző járatokat számolva) a hatvanas évekre érte. Ekkorra ugyanis már kiépültek a késői vonalak, mint az 1950-ben átadott 7-es, de még nem kezdték el felszámolni a ma már nem létezőket.
Most nem a vonalhálózat történetével foglalkozunk, csupán azzal, hogy

| hol járt villamos egykor, ahol ma már nem.

 

13063118_863530937107835_1411369587003381146_o.jpg
A központi megálló a Széchenyi téren, ahonnan egykor két, mára megszűnt járat is indult.

 

Nézzük hát át vonalszám szerint sorban, milyen szakaszok merültek feledésbe mostanra. Az egyszerűség kedvéért az 1963-as állapotot vizsgáljuk, ekkor volt ugyanis a legkiterjedtebb a hálózat, ebben az évben a következőképp festett:

1: Szeged pu. – Rókus pu.
2: Petőfitelep – Ságvári telep
3: Somogyi u. – Textilművek
4: Széchenyi tér – Fodor telep
5: Széchenyi tér – Újszeged
6: Dugonics tér – Átrakó pu.
7: I. Kórház – Kiskundorozsma

 

Felső Tisza-part, 2-es vonal

 

2es
A 2-es vonal mára elbontott szakasza narancssárgával jelölve.

 

A Felső Tisza-parti vonalrészt egészen 1927-ig csak teherforgalom lebonyolítására használták. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1926. július 20-i bejárásának utasítását követően villamosították, ill. a személyforgalomra alkalmassá tették. Több rakodóvágányt és régi lóvasúti vágányt átépítettek és kitérőket alakítottak ki, hogy a menetrend szerinti villamoskocsik egymást, valamint a megmaradó teherforgalom szerelvényeit megkerülni tudják. A forgalom 1927. május 4-én indult meg a 2,3 km hosszú Ártézi kút (ma Anna-kút) – Somogyi telep (ma Petőfitelep) vonalon. A villamosok sebessége a korhoz mérten a 15-20 km/h volt.
Megállóhelyek a Felső Tisza-parton: Sóház kitérő – Római körút – Molnár utca – Lippai-féle görpálya – Somogyi telep.

 

szkv4&kallay
A 4-es pályaszámú kocsi és a Kállay névre keresztelt tehermozdony a Sóház kitérőben valamikor a 20-as vagy 30-as években.

Continue reading “A te utcádban is járt villamos régen?”