Alig maradt fénykép a vasúti hídról, de ami mégis, az zseninális

74 éve bombázták le szövetséges Liberatorok a város egyetlen vasúti hídját, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy december másodikán volt 160 éve, hogy az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság átvette a francia mérnökök kezét dicsérő hatalmas, kétvágányos acélhidat. 1944-ig sok ezer fénykép készült Szegeden, mégis, ha a vasúti hídról keresünk, aligha találunk pár szakadt képeslapnál többet. Ennek egyszerű az oka: egyrészt ennek a sok ezer képnek a jelentős része már elveszett, elégett vagy kidobódott, esetleg még egy fiók mélyén lapul, másrészt a vasúti híd nem volt akkora szám, mint manapság. Akkoriban egy szép, átlagos átkelő volt a város szélén, amin pár óránként átdöcög egy rozsdás vasúti szerelvény.

 

Így épült fel a világ egyik legkülönlegesebb hídja, a szegedi vashíd

Sokkal inkább dicsekedtek az emberek az 1883-ra felépült közúti híddal, amely a legtöbb képeslapra valahogy belopta magát. De ha belegondolunk, ma is hasonló a helyzet: van két hasonlóan attraktív hidunk, és mégis, a Bertalan hídról valahogy nem látni képeslapokat az ajándékboltban, de Instagrammon is huszonötször annyi kép van a Belvárosi hídról, mint északi társáról.

Maradtak azonban egészen jó felvételek a vasúti hídról, csak nagyon kevés. A most következő öt fényképen egy nem meglepő hasonlóságot vélünk felfedezni: egyiknek sem a vasúti híd a fő témája, mégis mindegyiken jól látható, sőt már azt is tudjuk, hogy egy félresikerült családi képből még lehet az egyik legjobb fennmaradt fénykép egy lassan száz éve nem létező építményről.

 

1929-ben a híd már több, mint hetven éves volt, régen beépült a városképbe. Nem úgy, mint a Klinikák városrész vadonatúj kórházépületei, melyeket még át sem adtak a városnak. Fotó: Kozma János / Fortepan

Continue reading “Alig maradt fénykép a vasúti hídról, de ami mégis, az zseninális”

Hogyan építsünk vasúti hidat a 19. század közepén?

A napokban lenne 160 éves a szegedi vasúti híd, melyet a kor legmodernebbjének mondtak. Az, hogy tényleg az volt-e, sosem fog kiderülni, de valószínűleg ugyanakkora az igazságtartalma, mint annak, hogy a magyarok találták fel a csuklós buszt.

Tegnap szó volt a híd megépítésének körülményeiről: arról, milyen elképzelések álltak egymással szemben, hogy ki építette meg a hidat, és hogy ehhez milyen érdekes, valóban újnak számító módszereket vetettek be. Most nem is a hídról magáról fog szó esni, hanem egy dokumentumról, melyben a híd tervező főmérnöke, Ernest Cézanne rengeteg oldalon keresztül fejtegeti, hogyan is fogja felépíteni ezt a csodás műtárgyat. Ebben a mappában tárolta a hídról készített 42 rajzot is. Mi most ezekből válogatunk.

 

Így épült fel a világ egyik legkülönlegesebb hídja, a szegedi vashíd

 

A híd oldal- és felülnézete 1855-ben. A híd és a meder közötti vonal jelöli az évi vízszintet, melyhez képest közel 8 méterrel feljebbre szabta meg a hidat az építtető Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság.

 

A tervezés egyik első fázisa a különböző felmérések elkészítése volt: itt a Tisza vízállása látható 1845-ben, illetve 1851. és 1858. között, havi bontásban. Vizsgálták továbbá a vízhozamot, folyási sebességet és a víz szélét a partokon különböző vízszintek esetén.

Continue reading “Hogyan építsünk vasúti hidat a 19. század közepén?”

Így épült fel a világ egyik legkülönlegesebb hídja, a szegedi vashíd

Két okból is vashídnak hívták: egyrészt vasúti híd volt, másrészt zömében vasból készült, vagyis acélból. 160 évvel ezelőtt ezen a napon indult meg a forgalom Európa legmodernebb vasúti hídján, a szegedin. A híd 86 éven át szolgálta a kontinens legendás vasútját, öt éven keresztül még az Orient expressz is átkelt rajta a Párizs és Várna közti több ezer kilométeres útján. Mára azonban a legtöbb szegedi nem is tudja, hogy valaha létezett, hiszen már több, mint 74 éve, hogy beledőlt a Tiszába, majd sosem épült újjá.

Magyarország első vasútvonalát 1846 nyarán adták át Pest és Vác között. Ekkortól kezdve fokozatosan kezdett virágzani a vasútépítés: egy évre rá elérte Szolnokot,  majd nemsokkal később, 1854. március 4-én már Szegedet is.

 

A tervek azonban nemcsak Szegedig irányultak, hiszen ekkor még az ország közepének számított a város, végállomás csak Trianon után lett. Alapból nem Szegedig, hanem Temesvárig tervezték meg már 1852-ben. Egy nagy kérdés merült fel rögtön az építkezéssel kapcsolatban. Hol és hogyan keresztezze a Tiszát a vasút? Ekkoriban ugyanis nem igen voltak még nagy teherbírású és hosszú távon is stabil hidak a világon. Magyarországon is ekkor még épp három éve, hogy átadták az első állandó hidat, a Lánchidat Pest és Buda között. A másik probléma az volt, hogy Szeged sokáig hezitált a híd helyén. A városvezetés elképzelései szerint ugyanis

| a vasút egyenesen átment volna a városon, ahelyett, hogy megkerülné azt.

Ez azt jelentette volna, hogy a vonatok nagyjából a mai Kossuth Lajos sugárút vonalán közlekedtek volna és a Belvárosi híd helyén épülő vegyes forgalmú hídon szelték volna át a Tiszát. Ennek a tervnek egyetlen praktikus oka volt: a város úgy szeretett volna állandó átkelőt létesíteni a folyón, hogy az nekik egy fillérjükbe sem kerül. A tervet végül a lakosság érthető felháborodása végett vetették el, és a vasútvonal építtetője, az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság sürgetésére megállapodtak, hogy a híd a vasútállomás után, közel a városközponthoz épül meg. Az építésről szóló szerződést 1856. június 18-án írták alá. A vasúti híd kivitelezést a francia batignollesi székhelyű Ernest Gouin és Tsa. Vállalat vállalta, 1859. júliusi határidővel.

A híd építése ekkorra már igencsak sürgető volt, ugyanis vészesen közeledett elkészültéhez a vasútvonal többi része, és hamarosan járhattak a vonatok Temesvár és Pest között.

1857. november 15-én aztán meg is történt az a mai szemmel furcsának tűnő esemény, hogy

| átadták a vasútvonalat, mielőtt elkészült volna a híd, amin átmegy.

Ehhez nem varázslatot használtak, csupán építettek egy ideiglenes fahidat, melyet később elbontottak. E hídnak két érdekessége volt: egyrészt volt rajta egy 25 méter széles, fémből készült rész, amely kinyitásával engedték át a hajókat, másrészt a minél kisebb terhelés végett a vonatok és azok utazóközönsége külön kelt át rajta. Ez a híd az építkezés során egyébként un. munkahídként is funkcionált, segítve a cölöpözéshez, pillérépítéshez való alapanyagok, illetve maguk a hídelemek szállítását.

1857 júliusa: a keszonozás előkészítése zajlik, a faszerkezet tetején a nyomáskiegyenlítő légkamra, a mellette levő csónakban pedig a kompresszort meghajtó gőzgép.

Continue reading “Így épült fel a világ egyik legkülönlegesebb hídja, a szegedi vashíd”

Két hasonló fénykép a Belvárosi hídról, amik teljesen másak

A hetvenéves Belvárosi hídról már több ízben írtam. Szó volt a történetéről, a rajta járó villamosról és úgy általában arról, milyen jól is néz ki.

Most jó ideig utoljára írok róla, két fénykép kapcsán. Ezeket a képeket számokkal a legkönnyebb körülírni:

  • a két fotón összesen három hidat látunk,
  • melyekből egyet éppel bontanak el,
  • egyet éppen építenek,
  • és amelyik mindkét képen szerepel, az épp, hogy pár évig állt csak a Tiszán.

 

Az első fénykép valószínűleg 1946-ban készült, amikor még nem takarították el teljesen a felrobbantott híd maradványait, a másodikon pedig már épül a Rákosi Mátyásról elnevezett mai Belvárosi híd. Ez utóbbi kép 1947 őszére datálható. Az ideiglenes pontonhíd feljegyzések szerint másfél évig szolgált.

 

Fotó: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 2009. / Hungaricana

 

Fotó: Szeged régi fotói / Facebook

Continue reading “Két hasonló fénykép a Belvárosi hídról, amik teljesen másak”

Ismét jár a villamos Újszegedre!

A napokban hetven éve, hogy átadták a Rákosi Mátyás hidat, melyet ma csak régi hídként emlegetünk. 1948. november 21-én azonban nemcsak a hidat adták át a városnak, hanem az újjáépült újszegedi villamost is.

A hidat 1944-ben robbantották fel, majd csak négy évvel későbbre épült újjá, a villamos azonban már jóval korábban megszűnt. A sínek felszedését 1919-ben meglepő módon nem a város, és nem is a Közlekedés- és postaügyi Minisztérium rendelte el, hanem a Szegedet éppen megszálló francia csapatok parancsnoka, bár a forgalom már Újszeged 1918-as szerb megszállása óta akadozott.

 

A nap, amikor Szerbia elfoglalta Újszegedet

A vonal újbóli megépítését az ipar fellendülése miatti utasforgalom-növekedés tette indokolttá. A vonalat teljesen újra kellett építeni, az eredetiből semmi sem maradt meg. A munkát szeptember 15-ével kezdték meg és egészen gyorsan, mindössze két hónap alatt megépült a mindössze 1 kilométeres pálya a Széchenyi tér és a liget híd felőli vége között.

Később, 1949-ben a vonalat továbbépítették a Temesvári körúton egészen az újszegedi vasútállomásig.

Continue reading “Ismét jár a villamos Újszegedre!”

A híd békés és boldog várossá egyesíti Szeged és Újszeged lakosságát

1948. november 21.: hatalmas ünnepség keretein belül felavatták a Rákosi Mátyás hidat, melyet ma csak régi hídként ismerünk.

 

Elődjeként már 1883-tól állt egy híd ugyanazon a helyen, ahol hetven éve a mai elkészült. Ez a híd 1944-ben két részben semmisült meg: előbb szeptember 3-án egy légitámadás során kapott találatot, majd október 9-én a visszavonuló náci csapatok robbantották fel. Míg Budapesten 1946 januárjáig felépült egy ideiglenes híd, a Kossuth, addig a szegedi új hídra több, mint négy évet kellett várni. 1944. és 1948. között pontonhídon közlekedtek az emberek Újszeged és a város többi része között. Még jobban szemlélteti talán az újjáépítés lassan haladását, hogy

| a felrobbantott híd maradványai másfél éven át roskadoztak a folyóban,

mire 1946. tavaszán megkezdődött a roncsok eltakarítása. Az új hidat csak egy évvel később kezdték építeni, a híd felszerkezete a győri Magyar Waggon- és Gépgyárban készült. A többi részt (amelyek Újszegeden, nem a Tisza, hanem az ártér felett húzódnak) a szintén megsemmisített berettyóújfalui, szeghalmi, ráckevei és marcaltői hidak maradványaiból eszkábálták össze helyben.

A híd összeszereléséhez kellett egy úszódaru is, ami a Tiszán nem volt, ezért Budapestről úsztatták le Szerbián keresztül az Ady Endrét.

 

Az Ady Endre úszódaru 1951-ben Budapesten. A daru 1946-ban épült az újpesti hajógyárban és a mai napig üzemel. Fotó: UVATERV / Fortepan

 

Időközben – pontosabban még 1944-ben – épült egy ideiglenes fahíd a szintén lerombolt vasúti hídtól délre, attól pár tíz méterre, ahol közösen folyt a gyalogos és autós forgalom. Az ideiglenes híd viszonylag jól bírta egy ideig, azonban 1946 decemberére le kellett zárni. Ezt követően megnehezült a város két része közti közlekedés: létezett ugyan egy másik ponton híd is a Belvároshoz közelebb, de azon nehézkes volt autóval közlekedni, és a teherbírása sem volt a kiemelkedően nagy. Aki autóval akart biztonságosan átkelni a Tiszán, az vagy kompot használt, vagy ha rendes hídon akart menni, számolnia kellett azzal, hogy

| 86 kilométeres kerülővel lehetett csak eljutni Újszegedről a Belvárosba.

1948. október 15-ére aztán elkészült a hídszerkezet, a próbaterhelést november 18-án tartották meg.

 

Pillanatkép a híd próbaterheléséről. A híd közepén egy vágányon ugyan, de továbbra is járt az 5-ös villamos.

Continue reading “A híd békés és boldog várossá egyesíti Szeged és Újszeged lakosságát”

Ezek nem fényképek, hanem hangulatok – a Bertalan híd első napjai

Egyszer már mutattunk képeket az év elején indult Lechner Tudásközpont repertoárjából. Akkor egy az SZKV-nak tervezett épületegyüttesről volt szó, most pedig újabb gyöngyszemekkel bővült képtáruk.

A képeken a Bertalan, vagyis akkor még simán Északi Tisza-híd átadás előtti, de már szerkezetkész állapotú időszakát láthatjuk. Vagyis inkább ezen idők hangulatát. Ahogy a hatalmas, közel másfél kilométer hosszú acélhíd belefúródik a város életébe, és egy kicsit szürkébbé teszi azt. Ha nem is volt példátlan méreteket öltő a beruházás, mégis ritka volt bármi már akkor is, ami ekkora forrásokat mozgatott meg.

Ezek a fényképek pedig – bár az UVATERV dokumentáció céljára készítette – közelebb hozzák hozzánk azt az érzést, amit a híd felépítése kelthetett: a fellélegzést és félelmet. A város nagy részének megkönnyebülést hozott, míg a közvetlen szomszédoknak a hatalmas zajt és forgalmat jelentette, házaik értékének csökkenésével. Egy biztos: bár valószínűleg a Bertalan hídra kevesen mondták eddig, hogy szép, ezeken a felvételeken mégis van benne valami vonzó. A beton és a vas összhangja szépet alkot.

 


Fotó: UVATERV / Lechner Tudásközpont

 


Fotó: UVATERV / Lechner Tudásközpont

 


Fotó: UVATERV / Lechner Tudásközpont

 

A fotótárat itt éritek el. Remélhetőleg mihamarabb kerülnek fel újabb archív fotók.

Így nézett ki a Google Maps 90 évvel ezelőtt

Vannak egészen elképesztő fotók Szegedről a neten: nemrég egy őrült menő panorámakép került elő jó minőségben, most három légifelvételt mutatunk egészen 1927-ből.

A sztori az, hogy ahelyett, hogy csak úgy feltenném a képeket, párosítok hozzájuk mai megfelelőt, amik már valóban a Google Maps-ből vannak. Ja, és persze kattintva elérhetőek kicsit nagyobban is.

 

1
Az első felvételen láthatjuk a legtöbbet: hatalmas hajó-forgalom a Tiszán, még a régi, gyönyörű vashíd, kisvasúti végállomás a – még bővítés előtti – múzeum előtt, fantasztikus parkok és terek, és persze a legjobban szemet szúró: óriási építkezések: majdnem kész a Dóm, bontják a Palánkot és a helyére építik az új Klinikák városrészt. Fotó: Légifotó Archívum

 

2
Fotó: Google Maps

 

3
Itt közelebbi képet kapunk a Belváros északi részéről. Még sehol sincs a Megyeháza, viszont van Püspök bazár a mai Centrum helyén, piac van a Bartók téren is, sőt a Széchenyin is, aminek érdemes jobban megnézni csodás díszeit. Éppen fúrják az Anna-kutat, amiről hamarost a szomszédos fürdő is megy majd. Fotó: Légifotó Archívum

 

4
Fotó: Google Maps

Continue reading “Így nézett ki a Google Maps 90 évvel ezelőtt”

Gyógyszerészből lett Szeged első amatőr fényképésze

A 19. század szegedi fényképészei I.

Sorozatunkban bemutatjuk Szeged leghíresebb fényképészeit az 1850-es évektől egészen az első világháborúig.
A következő hetekben minden hétfőn egy szegedi fényképészről olvashatsz itt a Szegederen, akinek értékesebb fényképeit Facebook oldalunkon fogjuk megosztani a hét többi napján.

 

Pesti gyógyszerészből szegedi fényképész

 

Rohrbach Antal volt az első szegedi amatőr fotós, habár pályáját gyógyszerészként kezdte.
Miután egyetemi oklevelét a Pesti Királyi Egyetemtől 1848-ban megkapta, Szegeden nyitott gyógyszertárat a Segítő Boldogasszonyhoz címen.

 

1
A Segítő Boldogasszonyhoz patika 1864-ben. Fotó: T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) / Hungaricana

 

Gyógyszertára a Rozália tér (később Gizella tér, ma Aradi vértanúk tere) és a Szentháromság utca sarkán volt az un. Lausevits házban.

„Felügyelője nincs. Segédje jelenleg nincs. Gyakornokai nincsenek.
Jelen Gyógyszertár helyzetére délnek, és tágas Rozália téren fekvő, elegendő világos, és száraz, elvan látva elégséges edényekkel, szelenczékkel, fiókokkal, mosarakkal és gyógyszerészi mértékekkel, az edények betűrend szerént elhelyezve tiszták, felírások olvashatók. A gyógyszerészi műhely elegendő nagyságú és világos, a tűzhely célszerűen van elrendezve. A szerkamrában a mérgek itt is elkülönítve zár alatt vannak. A pince mértékletes meleg, elegendő világos, a benne lévő edények tiszták, penésztelenek. A fűpadlás száraz, szellős, a függő zsákokat olvashatóan megjelölték, a benne lévő növények, frissek, tiszták. A vizsgálat Rohrbach Antal gyógyszertár tulajdonos értékelésével zárul, aki „egyéni műveltségét, szakértelműségét és jó erkölcsi magaviseletét mindenkor bebizonyította.”

 

3
Az első ismert szegedi fénykép, amely a 21 éves Hegedűsné Bodenburg Lina színésznőről készült 1857-ben. Fotó: T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) / Hungaricana

 

Azt nem tudni, hogy Rohrbach mikor és hogyan került kapcsolatba a fényképezéssel, első, máig fennmaradt képeit azonban az 1850-es évek második felében készítette az épülő vasúti hídról. Ezután a várost fényképezte, majd 1877-ben Pestre költözött. Gyógyszertárát a makói Gyuricza Sándor vette meg.

 

2
Fotó: T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) / Hungaricana

 

Continue reading “Gyógyszerészből lett Szeged első amatőr fényképésze”