Elveszett Bäck-fotókat keres a REÖK

Bäck Manci legendás fotóiról nyílik tárlat a REÖK-ben december 14-én. A kiállított darabok mellett szeretnének a látogatók fiókjainak mélyén talált fotókat is bemutatni.

A Reök-palotában kiállított alkotások mellett szeretnék felkutatni a sokak által ismert szegedi fotográfusnő elfeledett alkotásait. Sokak fiókjaiban lapulhatnak családi fotók, portrék vagy szegedi városképek, számos szegedi műtermének köszönhetően – írják.

Aki esetleg talál Bäck-fotót otthon, azt a REÖK-ben veszik át.

 

Continue reading “Elveszett Bäck-fotókat keres a REÖK”

Zseniális térhatású képek a 120 éves Szegedről

Egészen elképesztő dolgokra bukkan néha az ember a Fortepanon. Legutóbb a szegedi vendéglátóiparról került fel pár remek fotó, jelenleg pedig Facebook oldalunkon posztolunk minden nap egy képet Az 50 legjobb fénykép Szeged múltjából c. virtuális tárlatunk keretében. Ezúttal azonban valami egészen lehengerlőt találtunk a múlt-múlt századból.

Dabasi-Fromm Géza 1871-ben született Nagyváradon, ahol ügyvédnek tanult, időközben azonban elkezdett érdeklődni a fényképészet iránt is. 1894-ben nekiindult, hogy óriási országának különböző szegleteit megörökítse különleges fényképezőgépével, amivel sztereófotókat tudott készíteni. Ellátogatott több erdélyi faluba, majd Magyarország magja felé vette az irányt, ahol három gyönyörű városról maradtak fent képei. Az ország két legnagyobbjáról, Budapestről és Szegedről, valamint Veszprémről. Minket persze most a középső érdekel, úgyhogy nézzük csak, milyen volt városunk a 19. század végén 3D-s képeken!

 

 

1
A sztereókópia segítségével két, egymástól kicsit eltolt felvétel készül egy időben, melyeket az agyunk egymásba illeszt, és így térhatást kelt. A képen a közúti híd látható, háttérben a Tóth Péter palotával. Bár mai szemmel gyenge hatást nyújtanak a képek, mégis óriási értéket képviselnek, hiszen ezek segítségével tudjuk igazán elképzelni, milyen is volt az az időszak, amikor még az eredeti, 1883-ban épült hídon akár az út közepén is sétálhatott az ember. De a távolban az is megfigyelhető, hogy ekkor még baloldali közlekedés volt életben, amit csak 47 évvel később, Németország nyomására szüntettünk meg. Fotó: Dabasy Fromm Géza / Fortepan

 

 

 

2
Az ekkor még csak 8 éve újjáépített színház. Minden részletében érdemes elmerülni ezeknek a képeknek. Megfigyelhető a gyönyörű macskaköves út, az úr kezében tartott pálca, de a szemfülesek még azt is kiszúrhatják, hogy a színházról hiányzik még egy később ráépített emelet is. Fotó: Dabasy Fromm Géza / Fortepan

 

 

 

3
A korban valamennyi fényképész feljutott a városháza tornyába, hogy onnan örökítse meg a város messzebbi területeit, hiszen ekkoriban még ez volt a legmagasabb épület egészen Dorozsmáig. Látható, hogy piackor készült, de a távolban az 1905-ben lebontott Szent György templom is feltűnik. Fotó: Dabasy Fromm Géza / Fortepan

 

 

 

Continue reading “Zseniális térhatású képek a 120 éves Szegedről”

Ezeket a fotókat nem lehet elfelejteni

43.jpg

Ki merem jelenteni: a városok múltjának kutatásában az évtized legnagyobb dolga a Fortepan, éppen ezért most bemutatjuk Az 50 legjobb fénykép Szeged múltjából c. virtuális tárlatunkat.

November 13-ától fogva minden nap megosztunk egy rendkívüli felvételt Facebook oldalunkon, és persze mesélünk is egy kicsit róla.

A Fortepanra eddig felkerült közel százezer fényképből mindössze valamivel több, mint félszáz készült Szegeden, de ezeknek is csak egy része ismert széles körben. Ebből az ötszáz+ fényképből válogattuk ki a legütősebbeket, amelyek a legjobban reprezentálják a régi Szegedet, és sokoldalúan mesélik el, milyen is volt az élet akkoriban.

 

45.jpg
Fotó: Urbán Tamás / Fortepan

 

1904-től egészen 1990-ig utazunk végig a város történetének legtömörebb időszakain.

 

Nyitókép: Bartók István / Fortepan

Iszunk egy kávét, aztán visszamegyünk az időben

1

Vagy inkább fordítva, bár a lényeg ugyanaz: visszaugrunk a 60-as évekbe, benéznünk a Napsugár Bisztróba, majd iszunk egy jó feketét a Szőke Tiszán. Újabb szegedi felvételekkel bővült a Fortepan gyűjteménye, nézzük hát, mivel lettünk gazdagabbak!

Bauer Sándor fényképeiből harmadjára került fel válogatás Magyarország legkedveltebb fényképarchívumába, ezúttal 2300 felvétel, legtöbbjük életkép, vagy valamilyen vendéglátóipari létesítmény kívül vagy belül megörökítve. Bauer ugyanis utóbbival foglalkozott. Pályafutása nagy része alatt, 1957-től egészen a rendszerváltásig a Vendéglátás c. lapnak fotózott, és többször járt vidéken, így Szegeden is.

Ha pedig épp nem egy éttermet vagy szállodát fotózott (például Royal-t), akkor megmutatta, hogy a leghétköznapibb tárgyakat, mint egy Škoda Octavia kombit is le lehet úgy fényképezni, mintha az valami drágakő volna.

 

2
A Napsugár Bisztróban ekkoriban bizonyára nem sejtették, hogy ötven évvel később már ábécé lesz a helyén, de jó eséllyel a mai vásárlók zöme sem tudja, miféle hely volt egykor, ahol most a parizert mérik. Fotó: Bauer Sándor / Fortepan

 

4
A Szőke Tisza I. látképe a rakpartról. Fontos kihangsúlyozni, hogy ez a Szőke Tisza nem az, amelyik pár éve süllyedt el. A fényképen látható hajót már a 70-es évek végén szétbontották. A háttérben még látszanak Odessza paneljei az Alsó-kikötő sor téglablokkos épületei, melyeket ma már a fák lombjai teljesen elfednek. Fotó: Bauer Sándor / Fortepan

 

3
Felszolgálás a hajó fedélzetén. A Szőke Tisza I. a híd déli, a Szőke Tisza II. pedig az északi oldalán horgonyzott. Fotó: Bauer Sándor / Fortepan

 

Continue reading “Iszunk egy kávét, aztán visszamegyünk az időben”

Bendzsózó romák és túra Csepel farakással a csomagtartón

Urbán Tamás legendás felvételeivel már garantáltan szembetalálkozott az, aki akár csak egyszer is megnyitotta a Fortepan archívumát.

Urbán Tamás 1945-ben született Romániában, 1961-ben kezdett fényképezéssel foglalkozni, a Fortepanon 1966-tól 1990-ig találhatók meg szegedi fényképei, melyek fokozatosan kerültek fel az archívumba az elmúlt években.

Felvételein legtöbbször nem üres utcák vagy híres épületek köszönnek vissza, sokkal inkább híres személyek, fesztiválok és jól elkapott életképek. Persze ezek csak a Szegeden készült felvételei, ha országosra terjesztjük ki perspektívánkat, nehéz olyan témát találni, amit ne fedett volna le a három évtized alatt. Rengeteg fényképén adott szakmákat örökített meg, pontosabban, hogy milyen az élet, ha az ember például bányászpályamunkás a vasútnál, vagy éppen mentős. Fényképei nézegetése között ha akad olyas valaki, aki elunná magát, valóban nincs remény a számára. Még életképei is éberen ragasztják az ember szemét a képernyőre, és vagy mosolyt csalnak az arcunkra, mint a párizsi Louvre alvó teremőre, vagy éppen képesek néhányunkat megbotránkoztatni, mint egy kép, amin éppen fiatalok lövik be magukat. Utóbbi felvételek bizonyítják, hogy mindenhol ott volt. Hajnalig válogathatnánk még lenyűgöző képeiből, de nem tesszük, akinek megragadta érdeklődését, úgyis beleássa magát.

A napokban újabb 2000 felvétel került fel a Fortepanra Urbán Tamástól, melyben ugyan igen kevés, de szegedi fotók is fellelhetők. Urbán 1990-ben ellátogatott a frissen átadott a dorozsmai Árpa utcába, ahol éppen beköltöztek a panelelemekből összeragasztott házak roma lakói.

 

1
Tűzifával érkezik a kalapos férfi a 70-es években gyártott dinamós Csepel női túra kerékpáron. Fotó: Urbán Tamás / Fortepan

 

Continue reading “Bendzsózó romák és túra Csepel farakással a csomagtartón”

Az a bizonyos Letzter Lázár

A 19. század szegedi fényképészei VI.

Sorozatunkban bemutatjuk Szeged leghíresebb fényképészeit az 1850-es évektől egészen az első világháborúig.
A következő hetekben minden hétfőn egy szegedi fényképészről olvashatsz itt a Szegederen, akinek értékesebb fényképeit Facebook oldalunkon fogjuk megosztani a hét többi napján.

A befejező részt olvassák.

 

A név, és ami mögötte van

 

Letzter Lázár személyében ismerjük a mai napig azt az embert, aki hihetetlen minőségű és aránylag nagy mennyiségű fényképfelvételt hagyott a múltra rácsodálkozni kívánó utókorra, azaz ránk. Tőle maradt fent a legtöbb érdemi városkép a korból, munkásságának rengeteget köszönhetünk.

 

2.jpg
Fotó: Mészöly Nóra / Fortepan

 

Letzter Lázár Kassán született 1832-ben. Műterme, melyet 1869-ben nyitott meg feltehetőleg a Dáni utca 2-ben, „gyermekeket legzsengébb kortól kezdve, legújabb módszer szerint ízléssel kiállítva, valamint festéseket, olajban is” vállalt.

Az árvízkor, 1879-ben bár nem tartózkodott a városban, volt egy társa, nevezett Lauscher Lipót, aki megörökítette a katasztrófát.

 

53cb764daa72750544e063d1a18a0211
Fotó: T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) / Hungaricana

 

1
Fotó: T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) / Hungaricana

Continue reading “Az a bizonyos Letzter Lázár”

Jó ízlés és jó munka a Klauzál téri Wagner házban

A 19. század szegedi fényképészei V.

Sorozatunkban bemutatjuk Szeged leghíresebb fényképészeit az 1850-es évektől egészen az első világháborúig.
A következő hetekben minden hétfőn egy szegedi fényképészről olvashatsz itt a Szegederen, akinek értékesebb fényképeit Facebook oldalunkon fogjuk megosztani a hét többi napján.

 

Egy kiváló fényképész középszerű élete

 

1
Keglovich egyik üzletének portálja.  Fotó: T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) / Hungaricana

 

Keglovich Emil a mai Románia és Ukrajna területén fekvő Bukovinában született 1856. június 23-án. Szegeden 1882-ben kezdte munkásságát Letzter Lázárral közösen, aki Laucher Lipótot is kitanította.

 

2
Fotó: Mészöly Nóra / Fortepan

 

Saját műtermét csak 1892-ben, a Kölcsey utcában nyitotta meg, majd öt évvel később azt a közeli Klauzál térre helyezte át a Wagner udvarba, ahol élete végéig tevékenykedett.

Keglovich 1912. október 3-án hunyt el Szegeden.

 

4
Fotó: T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) / Hungaricana

 

Continue reading “Jó ízlés és jó munka a Klauzál téri Wagner házban”

A pinkafői, aki lefényképezte a szögedi huszárokat

A 19. század szegedi fényképészei IV.

Sorozatunkban bemutatjuk Szeged leghíresebb fényképészeit az 1850-es évektől egészen az első világháborúig.
A következő hetekben minden hétfőn egy szegedi fényképészről olvashatsz itt a Szegederen, akinek értékesebb fényképeit Facebook oldalunkon fogjuk megosztani a hét többi napján.

Pestről Makóra, Makóról Vásárhelyre

 

Gévay Béla 1841 körül született a ma már Ausztriához tartozó Pinkafőn. Első fényképészetét Pesten nyitotta, majd 1886-ban Makón próbált műtermet fenntartani, de két évvel később már Hódmezővásárhelyen dolgozott rövid ideig. 1888. november 1-én nyitotta meg szegedi, Horváth Mihály utcai műtermét abban a Rieger házban, ahol 1862-től két éven át Bietler Ferencnek is volt üzlete.

 

3.jpg
Fotó: T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) / Hungaricana

A szögedi huszárok fényképe

 

1890 májusában írnak az újságban az általa készített un. „emlékképről”, melyen az „egyszeri szögedi hajdúk”-kat, azaz a város cselédjeit, közszolgáit ábrázolja. „(…) A régi zsinóros mundért nemsokára lehámozzák róluk. Azután csak a szegedi múzeumban lehet régi röndér gúnyát látni, vagy azon az emlékfényképen, melyet a nagy reformátor főkapitány most kegyeletből a város cselédjeinek jelenlegi uniformisáról készíttetett. A város cselédjeiből egy-egy díszpéldány van megörökítve a fényképen a mostani mundérban. Egymás mellett a nagycsontú, impozáns portás, a rendőrőrnester, lovasrendőrkáplár, gyalogosrendőr káplár, a főispán, polgármester és főkapitány nyalka huszárjai, a lovas és gyalog közrendőr, hivatalszolga és itt feszít a parádéskocsis, a tűzoltó, a vámőr a kocsipiszkáló spádéval.”

 

4.jpg
Az egyszeri szögedi hajdúk. A képre kattintva az elérhető nagy méretben is. Fotó: T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) / Hungaricana

 

Continue reading “A pinkafői, aki lefényképezte a szögedi huszárokat”

A boldogult a fényképészetnek élt, s ezt nálunk a fővárosival egy níveaura, s magas virágzásra emelte

A 19. század szegedi fényképészei III.

Sorozatunkban bemutatjuk Szeged leghíresebb fényképészeit az 1850-es évektől egészen az első világháborúig.
A következő hetekben minden hétfőn egy szegedi fényképészről olvashatsz itt a Szegederen, akinek értékesebb fényképeit Facebook oldalunkon fogjuk megosztani a hét többi napján.

 

A családi história

 

Lauscher Lipót 1838-ban született, 1862-ben feleségül vette Letzter Nanettet. A családban volt egy híres fényképész, Letzter Lázár, akinek ekkor már híres műterme volt. Valószínűleg tőle tanulta el Lauscher is a fényképészet tudományát.
Egy időben Letzterrel dolgozott is együtt, a Letzter és Társa cég társtulajdonosa volt, majd valószínű családi okok miatt 1880-ban kivált a cégből. Egy évre rá pedig elhalálozott, ezután felesége, Nanette vette át az üzletet és még egy éven át üzemeltette, majd ő is betársult Letzter Lázárhoz, aki ekkor ért vissza belgrádi útjáról.

 

47e496aa91a3d1878445d32ec5159d68
Fotó: T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) / Hungaricana

 

34ddb8dc4ee235f44ff1f1d71b111c7c
Fotó: T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) / Hungaricana

 

Continue reading “A boldogult a fényképészetnek élt, s ezt nálunk a fővárosival egy níveaura, s magas virágzásra emelte”

A fényképész, akinek az árvíz után nyoma veszett

A 19. század szegedi fényképészei II.

Sorozatunkban bemutatjuk Szeged leghíresebb fényképészeit az 1850-es évektől egészen az első világháborúig.
A következő hetekben minden hétfőn egy szegedi fényképészről olvashatsz itt a Szegederen, akinek értékesebb fényképeit Facebook oldalunkon fogjuk megosztani a hét többi napján.

 

Ismerős a ház, ugye?

 

Bietler Ferenc 1862-ben érkezett Kecskemétről Szegedre, ahol nem is akármilyen helyen nyitotta meg első fényképész műtermét, hanem a nemrég a Szegederen már bemutatott Rohrbach Antal egyik leghíresebb, az első városfényképként ismert felvételén is feltűnő Rieger házban, ami egyébként a mai napig ácsorog a Széchenyi tértől nem messze.

 

Az év júliusában a következőt írta róla a sajtó: „Bietler Ferenc fényképészeti műterme nyitva áll naponkint – tekintet nélkül az időjárásra reggel 9 órától délutáni 4-ig fotográfiaiarcképek készítésére a legújabb amerikai modorban, ami által az elkészülés néhány perc alatt történik. Készíttetnek arcképek tetszés szerinti nagyságban akár természeti színben, akár olaj- vagy más festékkel kifestve, megszólalásig találólag, szintúgy egyesek, mint több személyből álló csoportulatok. Továbbá egyes arcképek, melltü, gyűrű, inggomb vagy karkötőbe való parányságig. Különös figyelmet érdemelnek az annyira kedvelt látogatási-jegyek, melyeken a képek felette finom és gyöngéd vonásokkal nyomatnak le.”

 

1,6.jpg
Kilenc tagú férfi csoportkép 1863-ból. Fotó: T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) / Hungaricana

 

Bietler Horváth Mihály utcai üzletét csak rövid ideig bérelte, hamarosan saját műtermet építettet, melyet 1864-ben vett használatba, ennek holléte azonban nem ismert.

 

1,7.jpg
A szegedi dalárda működő tagjai 1864-ből. Fotó: T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) / Hungaricana

 

2
Egy helyi polgár fotója Bietler műtermében. Fotó: T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) / Hungaricana

 

Continue reading “A fényképész, akinek az árvíz után nyoma veszett”

Hirdetés

Gyógyszerészből lett Szeged első amatőr fényképésze

A 19. század szegedi fényképészei I.

Sorozatunkban bemutatjuk Szeged leghíresebb fényképészeit az 1850-es évektől egészen az első világháborúig.
A következő hetekben minden hétfőn egy szegedi fényképészről olvashatsz itt a Szegederen, akinek értékesebb fényképeit Facebook oldalunkon fogjuk megosztani a hét többi napján.

 

Pesti gyógyszerészből szegedi fényképész

 

Rohrbach Antal volt az első szegedi amatőr fotós, habár pályáját gyógyszerészként kezdte.
Miután egyetemi oklevelét a Pesti Királyi Egyetemtől 1848-ban megkapta, Szegeden nyitott gyógyszertárat a Segítő Boldogasszonyhoz címen.

 

1
A Segítő Boldogasszonyhoz patika 1864-ben. Fotó: T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) / Hungaricana

 

Gyógyszertára a Rozália tér (később Gizella tér, ma Aradi vértanúk tere) és a Szentháromság utca sarkán volt az un. Lausevits házban.

„Felügyelője nincs. Segédje jelenleg nincs. Gyakornokai nincsenek.
Jelen Gyógyszertár helyzetére délnek, és tágas Rozália téren fekvő, elegendő világos, és száraz, elvan látva elégséges edényekkel, szelenczékkel, fiókokkal, mosarakkal és gyógyszerészi mértékekkel, az edények betűrend szerént elhelyezve tiszták, felírások olvashatók. A gyógyszerészi műhely elegendő nagyságú és világos, a tűzhely célszerűen van elrendezve. A szerkamrában a mérgek itt is elkülönítve zár alatt vannak. A pince mértékletes meleg, elegendő világos, a benne lévő edények tiszták, penésztelenek. A fűpadlás száraz, szellős, a függő zsákokat olvashatóan megjelölték, a benne lévő növények, frissek, tiszták. A vizsgálat Rohrbach Antal gyógyszertár tulajdonos értékelésével zárul, aki „egyéni műveltségét, szakértelműségét és jó erkölcsi magaviseletét mindenkor bebizonyította.”

 

3
Az első ismert szegedi fénykép, amely a 21 éves Hegedűsné Bodenburg Lina színésznőről készült 1857-ben. Fotó: T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) / Hungaricana

 

Azt nem tudni, hogy Rohrbach mikor és hogyan került kapcsolatba a fényképezéssel, első, máig fennmaradt képeit azonban az 1850-es évek második felében készítette az épülő vasúti hídról. Ezután a várost fényképezte, majd 1877-ben Pestre költözött. Gyógyszertárát a makói Gyuricza Sándor vette meg.

 

2
Fotó: T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) / Hungaricana

 

Continue reading “Gyógyszerészből lett Szeged első amatőr fényképésze”