Soha nem volt még ilyen izgalmas egy csatornázás

Fotórovatunk sorozatában, Az ember, aki mindenhol ott voltban elérkeztünk Rigó Balázs szegedi kalandozásainak bemutatásának utolsó részéhez. Balázs bácsi az 1970-es évek végén járta az átalakuló várost, és megörökítette annak változásait. Ott volt a lakótelepek, az új híd és a nagyáruház építésénél, de rengeteg régi ház bontását is lencsevégre kapta. Ma visszatérünk Felsővárosba, és megnézzük, hogyan dolgoztak a 70-es évek igazi munkásemberei.

Balázs bácsi mindenhol ott volt, ez nem kérdés, és erre ad bizonyítékot az, hogy olyan – mai szemmel nézve – jelentéktelen változásait is látogatta a városnak, mint egy csatornázás, vagy az, ahogyan kockakővel raknak ki egy kis utcát.

Ez a cikk a Szeged régi fotói kezdeményezéssel együttműködésben született meg, melynek célja, hogy összegyűjtse a városról készült legizgalmasabb fényképeket, és azokat büszkén adja át az utókornak.

 

1
Ebben a részben kizárólag utcaképek láthatók, amiken valamiféle munkálatok is vannak. Azt nem tudni, pontosan merre készültek, de Balázs bácsi helyi mivoltát tekintve jó eséllyel Felsővárosban járunk. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói

Continue reading “Soha nem volt még ilyen izgalmas egy csatornázás”

Műemlékvédelem ide vagy oda, itt márpedig áruház lesz!

Fotórovatunk sorozatában, Az ember, aki mindenhol ott voltban folytatjuk Rigó Balázs szegedi kalandozásainak bemutatását. Balázs bácsi az 1970-es évek végén járta az átalakuló várost, és megörökítette annak változásait. Ott volt a lakótelepek, az új híd és a nagyáruház építésénél, de rengeteg régi ház bontását is lencsevégre kapta. Ez alkalommal az Árpád térre látogatunk, ahol a nagyáruház építését követhetjük nyomon.

Emlékszünk még az ÁRKÁD 2011-es átadójára? Nagy ünnep volt, hetek alatt tízezrek jártak utána, milyen is lett a régi kendergyár helyén felépült hatalmas, 41 000 m²-es bevásárlóközpont. Volt azonban korábban is hasonló, nagy áruházat nem először építettek a városban. A Szeged Plázát 2000 decemberében avatták. A 27 460 m²-en elterülő, a város első nyugatias plázáját ugyanaz tervezte, mint később az ÁRKÁD-ot, mégis mintha két külön világ lenne.

De ha jócskán visszább tekerjük az órát, ott volt az 5 400 négyzetméteres Centrum Áruház átadója 1965-ben, 1980-ban pedig két üzletközponttal is gazdagodott a város: megnyílt a Dugonics téri Dómus Áruház és a Szeged Nagyáruház, utóbbi 12 000 négyzetméterével a város első, és Magyarország második legnagyobbjaként.

Ez a cikk a Szeged régi fotói kezdeményezéssel együttműködésben született meg, melynek célja, hogy összegyűjtse a városról készült legizgalmasabb fényképeket, és azokat büszkén adja át az utókornak.

 

2
A Nagyáruház helyén többnyire egy-két emeletes, a századforduló környékén épült házak álltak. A képen az úgynevezett Sulkovszky kúria látható, mely nem az egyetlen áldozata volt a beruházásnak. 1977-ben arról írtak a lapok, hogy a díszes kaput majd az áruházba beépítik, hogy az megmaradjon az utókornak, de ez később elmaradt. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói

Continue reading “Műemlékvédelem ide vagy oda, itt márpedig áruház lesz!”

Egy város, ami nem volt olyan szerencsés, mint Szeged

A huszadik század első évtizedeiben még presztízskérdés volt, hogy egy városban közlekedik-e villamos. Magyarországon nem kevés városban jártak régen a főként sárgára festett tuják, volt villamosa Nyíregyházának, Pécsnek, Sopronnak és Szombathelynek is, de ezek sorra bezártak az 1960-as és az 1970-es években. Az indoklás röviden az volt, hogy a villamosok lassúak, régiek és sok helyet elvesznek az autók elől, míg a buszok olcsóbbak, gyorsabbak és modernebbek. Persze az Ikarus újabb és újabb modelljeivel szemben is nehéz volt versenytársat találnia a kihalás által fenyegetett vidéki villamosiparnak.

Fotó rovatunkban most egy különleges, a napokban előkerült képsorozatot mutatunk be Szombathely villamosairól, vagyis nem pont arról. Bár a képek középpontjaiban valóban az esetlen kis sárga csilingerek vannak, a környezetük is ámulatba ejtő. A képeket Björn Alnebo készítette, aki 1973-ban járt Budapesten, majd ellátogatott Szombathelyre is, ahol már csak pár hónapja volt hátra a villamosoknak. Szombathely ugyanis nem volt a szerencsések között, a városban 1974. augusztus 20-ával felszámolták a hálózatot.

Szombathelyen már tizenegy évvel Szeged előtt, 1897-ben járt villamos, de a szegedivel ellentétben a hálózat sosem nőtt meg nagyra. Ezt két szempontból is vizsgálhatjuk: egyrészt a városban mindössze egy vonal volt mindvégig, másrészt azon is elég keskenyek voltak a járművek. A hagyományos 1435 helyett csak 1000 milliméter volt a kerekek közti távolság, az un. nyomtáv.

Érdemes elveszni a fényképekben, rengeteg apró, de izgalmas részletet rejtenek.

 

51989039_1013121115540348_7951524807672070144_o
Fotó: Björn Alnebo

 

51798006_1013121265540333_464509371716468736_o
Fotó: Björn Alnebo

 

51755753_1013121132207013_5963246049622491136_o
Fotó: Björn Alnebo

 

51751344_1013120965540363_2853732101465833472_o
Fotó: Björn Alnebo

 

51733926_1013120915540368_7211350630873432064_o
Fotó: Björn Alnebo

 

 

51646020_1013121052207021_5259813870637154304_o
Fotó: Björn Alnebo

 

51577564_1013121082207018_7829322577100144640_o
Fotó: Björn Alnebo

 

51570594_1013121175540342_6561149469100867584_o
Fotó: Björn Alnebo

 

51562134_1013120862207040_7444213767568621568_o
Fotó: Björn Alnebo

 

51538748_1013121208873672_350979551993528320_o
Fotó: Björn Alnebo

 

 

51538320_1013120688873724_8112317594276462592_o
Fotó: Björn Alnebo

 

51486644_1013120718873721_2356244643705782272_o
Fotó: Björn Alnebo

 

51466886_1013120832207043_2308298837153808384_o
Fotó: Björn Alnebo

 

51430494_1013121202207006_5764911542294282240_o
Fotó: Björn Alnebo

 

51217624_1013120705540389_6346644822220079104_o
Fotó: Björn Alnebo

Különleges képeslapok kerültek elő a 70-es évekbeli Szegedről

  • Előkerült tíz darab színes képeslap a régi Szegedről.
  • A képek nagyjából az 1960-as és az 1970-es években készülhettek.
  • A várost új szemszögből bemutató relikviákat Farkas Árpád, a Szeged régi fotói szerkesztője kapta egy idős hölgytől.
  • Az összes képen találni fogsz valamit, amire rá lehet csodálkozni, az biztos.
  • Érdemes elolvasni a képek alatti írást is, ugyanis ott áruljuk el, pontosan mi változott mára a városban. De persze lehet találgatni is előtte.

 

51027194_2363724780326524_6956924340285734912_o
Az első kép akár ma is készülhetett volna, leszámítva persze az UFO-lámpákat és a régi kocsikat. Fotó: Kovács Mária gyűjteménye

 

Continue reading “Különleges képeslapok kerültek elő a 70-es évekbeli Szegedről”

Három erdélyi fiatal összedobta a román Fortepant, és valami elképesztő lett

Előbb az előzményekről: jó pár évvel ezelőtt egy Tamási Miklós nevű pesti könyvtáros megelégelte, hogy nincs egy rendes fotóarchívum, ahol régi magyar képeket lehet nézegetni jó minőségben ingyen, ezért csinált egyet, és elnevezte Fortepannak. A fotótár csodás képeiről már mi is sokszor írtunk, de ami most érdekes, hogy hogyan lett szinte franchise az ügyből. Pár évvel ezelőtt megalakult a Fortepan Egyesült Államokbeli változata, most pedig itt van egy még érdekesebb, az Azopan egyenesen Erdélyből.

Continue reading “Három erdélyi fiatal összedobta a román Fortepant, és valami elképesztő lett”

Egy szép nap a tornyok alatt

Harmadik epizódjához érkezett a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet fényképészei által az 1940-es években dokumentált Szeged bemutatása. Az előző két rész melankolikus hatása után ma egy vidámabb, napsütésesebb napra ébredtünk. Ezeken a fotókon már az embereket sem kerüli annyira a VÁTI munkatársa, pár járókelő bátran sétál bele egy-egy kompozícióba, de ezzel nincs is semmi baj.

Continue reading “Egy szép nap a tornyok alatt”

Ez nem az a Szeged, amit mi ismerünk

Szeged, 1940-es évek második fele. A háború még érezteti hatását, a közhangulat feszült, az emberek félnek. Akár ez is lehetne az oka annak, hogy a most következő felvételeken szinte az összes forgalmas helyszín úgy kong az ürességtől fényes nappal, mintha éppen a légó sziréna szólna. De a valódi ok az, hogy a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet munkatársa szándékosan várta meg, hogy kiürüljön a fényképezőgép látótere, és így tisztább képet kaphassunk a város állapotáról. De nem a háborús károkat mérték fel – azon már túl voltak ekkorra -, hanem egy esetleges későbbi városrehabilitációhoz készültek dokumentációs jellegű felvételek.

Continue reading “Ez nem az a Szeged, amit mi ismerünk”

Fényképek megsárgult papírdobozokból

Sok-sok fotó készült városunkról a huszadik században, de csak kevésnek van olyan erős hangulata, mint a most bemutatásra kerülő gyűjteménynek. A következő felvételeket a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet munkatársai készítették azzal a céllal, hogy megörökítsék Szegedet az adott korból egy 1951-es városképi és műemléki vizsgálatához. Fő szempontjuk az utcakép tiszta, lényegre törő ábrázolása volt arra az esetre, ha valamikor később szeretnék visszaállítani az esetleg megsérült városképet, vagy magát a fotón szereplő épületet. Ez a helyreállítás persze akkoriban is csak opció volt, Szeged egységessé tétele, a huszadik század derekán élő értékes városkép visszaállítása senkinek sem volt különösen érdekében. Úgy, ahogy ma sincs.

Continue reading “Fényképek megsárgult papírdobozokból”

Ilyen nem lesz a Széchenyi tér

A következő években faltól-falig megújul a város főtere, létrejön egy új, arculatilag a jelenbe tartozó terület. Sokan szeretnék, ha egy békebeli, 30-as éveket idéző környezet alakulna ki a Kárász utca folytatásaként, erre azonban egyre kevesebb az esély. Egyáltalán milyen lenne a békebeli Széchenyi tér?

Continue reading “Ilyen nem lesz a Széchenyi tér”