Alig maradt fénykép a vasúti hídról, de ami mégis, az zseninális

74 éve bombázták le szövetséges Liberatorok a város egyetlen vasúti hídját, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy december másodikán volt 160 éve, hogy az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság átvette a francia mérnökök kezét dicsérő hatalmas, kétvágányos acélhidat. 1944-ig sok ezer fénykép készült Szegeden, mégis, ha a vasúti hídról keresünk, aligha találunk pár szakadt képeslapnál többet. Ennek egyszerű az oka: egyrészt ennek a sok ezer képnek a jelentős része már elveszett, elégett vagy kidobódott, esetleg még egy fiók mélyén lapul, másrészt a vasúti híd nem volt akkora szám, mint manapság. Akkoriban egy szép, átlagos átkelő volt a város szélén, amin pár óránként átdöcög egy rozsdás vasúti szerelvény.

Így épült fel a világ egyik legkülönlegesebb hídja, a szegedi vashíd

Sokkal inkább dicsekedtek az emberek az 1883-ra felépült közúti híddal, amely a legtöbb képeslapra valahogy belopta magát. De ha belegondolunk, ma is hasonló a helyzet: van két hasonlóan attraktív hidunk, és mégis, a Bertalan hídról valahogy nem látni képeslapokat az ajándékboltban, de Instagrammon is huszonötször annyi kép van a Belvárosi hídról, mint északi társáról.

Maradtak azonban egészen jó felvételek a vasúti hídról, csak nagyon kevés. A most következő öt fényképen egy nem meglepő hasonlóságot vélünk felfedezni: egyiknek sem a vasúti híd a fő témája, mégis mindegyiken jól látható, sőt már azt is tudjuk, hogy egy félresikerült családi képből még lehet az egyik legjobb fennmaradt fénykép egy lassan száz éve nem létező építményről.

 

1929-ben a híd már több, mint hetven éves volt, régen beépült a városképbe. Nem úgy, mint a Klinikák városrész vadonatúj kórházépületei, melyeket még át sem adtak a városnak. Fotó: Kozma János / Fortepan

Continue reading “Alig maradt fénykép a vasúti hídról, de ami mégis, az zseninális”

Hogyan építsünk vasúti hidat a 19. század közepén?

A napokban lenne 160 éves a szegedi vasúti híd, melyet a kor legmodernebbjének mondtak. Az, hogy tényleg az volt-e, sosem fog kiderülni, de valószínűleg ugyanakkora az igazságtartalma, mint annak, hogy a magyarok találták fel a csuklós buszt.

Tegnap szó volt a híd megépítésének körülményeiről: arról, milyen elképzelések álltak egymással szemben, hogy ki építette meg a hidat, és hogy ehhez milyen érdekes, valóban újnak számító módszereket vetettek be. Most nem is a hídról magáról fog szó esni, hanem egy dokumentumról, melyben a híd tervező főmérnöke, Ernest Cézanne rengeteg oldalon keresztül fejtegeti, hogyan is fogja felépíteni ezt a csodás műtárgyat. Ebben a mappában tárolta a hídról készített 42 rajzot is. Mi most ezekből válogatunk.

Így épült fel a világ egyik legkülönlegesebb hídja, a szegedi vashíd

 

A híd oldal- és felülnézete 1855-ben. A híd és a meder közötti vonal jelöli az évi vízszintet, melyhez képest közel 8 méterrel feljebbre szabta meg a hidat az építtető Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság.

 

A tervezés egyik első fázisa a különböző felmérések elkészítése volt: itt a Tisza vízállása látható 1845-ben, illetve 1851. és 1858. között, havi bontásban. Vizsgálták továbbá a vízhozamot, folyási sebességet és a víz szélét a partokon különböző vízszintek esetén.

Continue reading “Hogyan építsünk vasúti hidat a 19. század közepén?”

Így épült fel a világ egyik legkülönlegesebb hídja, a szegedi vashíd

Két okból is vashídnak hívták: egyrészt vasúti híd volt, másrészt zömében vasból készült, vagyis acélból. 160 évvel ezelőtt ezen a napon indult meg a forgalom Európa legmodernebb vasúti hídján, a szegedin. A híd 86 éven át szolgálta a kontinens legendás vasútját, öt éven keresztül még az Orient expressz is átkelt rajta a Párizs és Várna közti több ezer kilométeres útján. Mára azonban a legtöbb szegedi nem is tudja, hogy valaha létezett, hiszen már több, mint 74 éve, hogy beledőlt a Tiszába, majd sosem épült újjá.

Magyarország első vasútvonalát 1846 nyarán adták át Pest és Vác között. Ekkortól kezdve fokozatosan kezdett virágzani a vasútépítés: egy évre rá elérte Szolnokot,  majd nemsokkal később, 1854. március 4-én már Szegedet is.

A tervek azonban nemcsak Szegedig irányultak, hiszen ekkor még az ország közepének számított a város, végállomás csak Trianon után lett. Alapból nem Szegedig, hanem Temesvárig tervezték meg már 1852-ben. Egy nagy kérdés merült fel rögtön az építkezéssel kapcsolatban. Hol és hogyan keresztezze a Tiszát a vasút? Ekkoriban ugyanis nem igen voltak még nagy teherbírású és hosszú távon is stabil hidak a világon. Magyarországon is ekkor még épp három éve, hogy átadták az első állandó hidat, a Lánchidat Pest és Buda között. A másik probléma az volt, hogy Szeged sokáig hezitált a híd helyén. A városvezetés elképzelései szerint ugyanis

| a vasút egyenesen átment volna a városon, ahelyett, hogy megkerülné azt.

Ez azt jelentette volna, hogy a vonatok nagyjából a mai Kossuth Lajos sugárút vonalán közlekedtek volna és a Belvárosi híd helyén épülő vegyes forgalmú hídon szelték volna át a Tiszát. Ennek a tervnek egyetlen praktikus oka volt: a város úgy szeretett volna állandó átkelőt létesíteni a folyón, hogy az nekik egy fillérjükbe sem kerül. A tervet végül a lakosság érthető felháborodása végett vetették el, és a vasútvonal építtetője, az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság sürgetésére megállapodtak, hogy a híd a vasútállomás után, közel a városközponthoz épül meg. Az építésről szóló szerződést 1856. június 18-án írták alá. A vasúti híd kivitelezést a francia batignollesi székhelyű Ernest Gouin és Tsa. Vállalat vállalta, 1859. júliusi határidővel.

A híd építése ekkorra már igencsak sürgető volt, ugyanis vészesen közeledett elkészültéhez a vasútvonal többi része, és hamarosan járhattak a vonatok Temesvár és Pest között.

1857. november 15-én aztán meg is történt az a mai szemmel furcsának tűnő esemény, hogy

| átadták a vasútvonalat, mielőtt elkészült volna a híd, amin átmegy.

Ehhez nem varázslatot használtak, csupán építettek egy ideiglenes fahidat, melyet később elbontottak. E hídnak két érdekessége volt: egyrészt volt rajta egy 25 méter széles, fémből készült rész, amely kinyitásával engedték át a hajókat, másrészt a minél kisebb terhelés végett a vonatok és azok utazóközönsége külön kelt át rajta. Ez a híd az építkezés során egyébként un. munkahídként is funkcionált, segítve a cölöpözéshez, pillérépítéshez való alapanyagok, illetve maguk a hídelemek szállítását.

1857 júliusa: a keszonozás előkészítése zajlik, a faszerkezet tetején a nyomáskiegyenlítő légkamra, a mellette levő csónakban pedig a kompresszort meghajtó gőzgép.

Continue reading “Így épült fel a világ egyik legkülönlegesebb hídja, a szegedi vashíd”

A híd békés és boldog várossá egyesíti Szeged és Újszeged lakosságát

1948. november 21.: hatalmas ünnepség keretein belül felavatták a Rákosi Mátyás hidat, melyet ma csak régi hídként ismerünk.

Elődjeként már 1883-tól állt egy híd ugyanazon a helyen, ahol hetven éve a mai elkészült. Ez a híd 1944-ben két részben semmisült meg: előbb szeptember 3-án egy légitámadás során kapott találatot, majd október 9-én a visszavonuló náci csapatok robbantották fel. Míg Budapesten 1946 januárjáig felépült egy ideiglenes híd, a Kossuth, addig a szegedi új hídra több, mint négy évet kellett várni. 1944. és 1948. között pontonhídon közlekedtek az emberek Újszeged és a város többi része között. Még jobban szemlélteti talán az újjáépítés lassan haladását, hogy

| a felrobbantott híd maradványai másfél éven át roskadoztak a folyóban,

mire 1946. tavaszán megkezdődött a roncsok eltakarítása. Az új hidat csak egy évvel később kezdték építeni, a híd felszerkezete a győri Magyar Waggon- és Gépgyárban készült. A többi részt (amelyek Újszegeden, nem a Tisza, hanem az ártér felett húzódnak) a szintén megsemmisített berettyóújfalui, szeghalmi, ráckevei és marcaltői hidak maradványaiból eszkábálták össze helyben.

A híd összeszereléséhez kellett egy úszódaru is, ami a Tiszán nem volt, ezért Budapestről úsztatták le Szerbián keresztül az Ady Endrét.

 

Az Ady Endre úszódaru 1951-ben Budapesten. A daru 1946-ban épült az újpesti hajógyárban és a mai napig üzemel. Fotó: UVATERV / Fortepan

 

Időközben – pontosabban még 1944-ben – épült egy ideiglenes fahíd a szintén lerombolt vasúti hídtól délre, attól pár tíz méterre, ahol közösen folyt a gyalogos és autós forgalom. Az ideiglenes híd viszonylag jól bírta egy ideig, azonban 1946 decemberére le kellett zárni. Ezt követően megnehezült a város két része közti közlekedés: létezett ugyan egy másik ponton híd is a Belvároshoz közelebb, de azon nehézkes volt autóval közlekedni, és a teherbírása sem volt a kiemelkedően nagy. Aki autóval akart biztonságosan átkelni a Tiszán, az vagy kompot használt, vagy ha rendes hídon akart menni, számolnia kellett azzal, hogy

| 86 kilométeres kerülővel lehetett csak eljutni Újszegedről a Belvárosba.

1948. október 15-ére aztán elkészült a hídszerkezet, a próbaterhelést november 18-án tartották meg.

 



 

Pillanatkép a híd próbaterheléséről. A híd közepén egy vágányon ugyan, de továbbra is járt az 5-ös villamos.

Continue reading “A híd békés és boldog várossá egyesíti Szeged és Újszeged lakosságát”

1 éves a Szegeder!

Jabaddabadú! Ma egy éve, hogy megjelent az első cikk a Szegederen, bár ez még nem is Szegedről szólt, hanem Pécsről, mert meg akartam írni egy ottani ügyet, csak nem volt hol.

Ezt a cikket annak szentelem, hogy visszatekintsek, hogyan is telt el ez az időszak. Illetve, hogy Nektek is tudjak valamivel szolgálni, mutatok pár számot is.

A sorok között elbújtatva pedig megmutatom azt is, hogy mely cikkeket olvastátok a legtöbbször.

 

1
5. 100 éves a Szőke Tisza gőzös

 

Ez alatt az ötvenkét hét alatt óriási számadatokat produkált az oldal, legalábbis ha azt nézzük, hogy tényleg csak az első éve volt, és, hogy nem bulvár. Na, de nézzük a nagy számokat:

összesen valamivel több, mint 61.000-szer olvastátok az oldalt,

ami elképesztő, ráadásul ez közel 40.000 különböző olvasót is jelent.

 

946a8417feb654747b57800b8cf05284
4. Világverseny döntőjében a mórahalmi panzió, ami tényleg őrült jól fest

 

Írtam Nektek 88 cikket, ami átlagosan heti 1,7-nek felel meg, ami elfogadható, hiszen heti 1-et lőttem be induláskor.

Continue reading “1 éves a Szegeder!”

50 éve állították fel a Lenin szobrot, megkerestük hol van ma

20988551_1534909529886140_5745750371032101646_o

 

Ma kereken ötven éve, 1967. november 7-én avatták fel a Rákóczi téren Vlagyimir Iljics Lenin kommunista forradalmár, a Szovjetunió első vezetőjének háromméteres szobrát. Cikkünkben megnézzük, milyen életutat járt be, és pontosan hol van ma a sokak által nem véletlenül nem szívlelt bronzöntvény.

A Szegederen egy rakás évfordulóról tettünk említést a közelmúltban: öt és fél évtizede álltak forgalomba a Bengáli villamosok, 61 éve volt 56, és 105 éve avatták fel a város legnagyobb lovasszobrát. Most kivételesen egy kerek évfordulót – ha nem is ünneplünk – de legalább írunk róla.

Lenin szobrát Kiss István készítette (az ő nevéhez fűződik még egyébként az egyik leghíresebb alkotás a korból, a Tanácsköztársasági emlékmű) a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára emelték, melyet a Szovjetunió minden országában felvonulásokkal és szoboravatásokkal ünnepeltek.

 

ca2dd58249a9a01347c6e15b9eaf5801
Fotó: Dunántúli Napló / Hungaricana

 

1064299_684626374914464_472379185_o
Fotó: Szeged régi fotói gyűjtemény

 

Lenin 1990. március 30-ig állt a Rákóczi téren, aztán eljött a vég: a korábban már Товарищ конец! (Elvtársak, vége!) plakátokkal teleragasztott szobrot elszállították, és Lenin örökre eltűnt a szegedi közéletből.

 

mora1
Fotó: Móra Ferenc Múzeum gyűjtemény

 

mora2.jpg
A szobor elszállítása 1990 tavaszán. Fotó: Móra Ferenc Múzeum gyűjtemény

 

Continue reading “50 éve állították fel a Lenin szobrot, megkerestük hol van ma”

55 éve álltak forgalomba a történelem legrosszabb villamosai Szegeden

23757196160_194d41bf62_o

Nincs olyan igaz szegedi, aki ne ismerné a Bengáli villamosokat. Bár már több, mint öt évtizede debütáltak, egészen 2011-ig a mindennapok részei voltak a szegedi síneken, és a mai napig teljesítenek nosztalgiajáratokat.

Az első kocsi, a 601-es számú 1962. november 2-án állt forgalomba az 1-es vonalon. A korszakra jellemző volt Szegeden, hogy még többnyire kisebb villamosok (általában kettő kocsi összecsatolva, un. ikerkocsik), vagy az ezekből később összetákolt és házilag csuklósított tuják közlekedtek.

A Bengálikat a fővárosi Füzesi Árpád főműhelyben fejlesztették ki, és először ott is álltak forgalomba, aztán hamar megjelentek mind a három nagy vidéki villamosüzemnél (Szeged (47 kocsi), Debrecen (33 kocsi), Miskolc (56 kocsi)), és egészen 1979 márciusáig gyártották őket, amikor is típus utolsó példánya, a szegedi 818-as elkészült.

Az igaz, hogy baromi hangosak voltak, hogy télen hideg, nyáron pedig meleg volt rajtuk, de az is, hogy bármit meg lehetett javítani rajtuk egy kalapáccsal, és ha véletlenül ütköztek, nem került egy kisebb vagyonba új lökhárítóelemet szerezni rájuk.
Otrombák voltak, lassúak, hihetetlenül hangosak, de az üzemeltetési költségeik is egy lovaskocsiéval vetekedtek.

Utoljára 2011-ben voltak hivatalosan forgalomban Szegeden, a 4-es vonal felújításakor, az 50 évük alatt pedig rengeteg mindent megéltek, majd különböző módokon selejtezték őket, volt, amit csak simán szétvágtak, de olyan is, ami előtte még háborús filmszerepet kapott.

És bár cikkünk címe arra utalhat, hogy keserű szájízzel nosztalgiázunk, ez korántsem igaz. A Bengálik valóban a hazai járműtörténelem legrosszabb sorozatgyártott villamosai voltak, többek között azért is, mert bár a 60-as években tervezték őket, a 30-as évek technológiáját alkalmazták. Ennek ellenére igazi gyöngyszemek, formaviláguk egyszerre ötvözte a jövő nagy, átjárható villamosait a 20. század első felének világával, a szimpla lámpával és a szárnyas kerékkel, ami a vasút örök emblémája.

 

23944716312_1c7e346fc4_o
Fotó: Stefan Höltge

 

1
Fotó: UVATERV / Fortepan

 

Continue reading “55 éve álltak forgalomba a történelem legrosszabb villamosai Szegeden”

105 éve avatták fel Szeged legnagyobb lovasszobrát

2.jpg

 

1912. szeptember 29-én rántották le a leplet a város legújabb szobráról, mely II. Rákóczi Ferenc fejedelmet ábrázolta.

Ha ma azt mondjuk, „Itt állok a Rákóczi szobornál”, mindenki az Aradi vértanúk terének közepén álló szoborra gondol, ami előtt a villamos is megáll. Úgy 87 évvel ezelőttig azonban ez nem így volt, hiszen

| a szobor eredetileg a Széchenyi téren állt, ahol ma IV. Béla lovasszobra található.

 

1.jpg
A szobor a Széchenyi téren 1929-ben. Fotó: Weinstock Ernő / Zempléni Múzeum / Hungaricana

 

1930-ban került mai helyére, amikor is a Dóm építése végett rendbe hozták az akkori Gizella tér környékét is. A tér közepére pedig kellett valami, ezért 1929-ben úgy döntöttek, a Széchényi térre úgyis akkoriban érkeznek új szobrok, miért ne kerülhetne Rákóczi három villamosmegállóval odébb? Eredetileg egyébként is a tervező a Dóm térre képzelte el a szobrot, így csak közelebb került hozzá.

A Gizella tér egyébként ekkoriban érte el kifinomult formáját, a Dóm teret elválasztó épületegyüttes elkészülte után nemsokkal épült az idén 80 éves Hősök kapuja is.

De térjünk vissza arra a napsütéses őszi napra 1912-ben, amikor a szobrot felavatták a városháza mellett:

| a rendőrség becslései szerint a szobor avatására 15.000 ember volt kíváncsi.

Continue reading “105 éve avatták fel Szeged legnagyobb lovasszobrát”

135 éve tették le a városháza alapkövét

1882. augusztus 28-án helyezték a földbe a városháza alapkövét. Legalábbis az egyiket, volt ugyanis egy pár.

A szegedi városháza, vagyis akkoriban még tanácsháza eredetileg Alsóvároson állt, aztán 1728-ban került az akkor újonnan épített épületbe a mai Széchenyi térre, a várral szembe. Egészen 1799-ig nem nagyon nyúltak hozzá, aztán Vedres István, aki egyébként a Rókusi templom helyén álló kápolnát és még sok mást is tervezett Szegeden, tervei alapján újjáépítették. Ennek alapkövét egyébként holnapután lesz 218 éve, hogy letették.

 

20157189_1913437155571206_6249540535479655158_o.jpg
A második változat a háromból, 1882. március 14-e reggel. Fotó: Letzter Lázár

 

Az új, ma is ismert városházát a Nagyárvíz után építették fel, ugyanis a régi a város feltöltése miatt az új utcaszint alá került. Az épület visszabontását május 22-én hajnalban kezdték meg, a nagyharangot júniusban eresztették le csigák segítségével.

 

6
Az új, 1883-ban elkészült, harmadik változat egy háborús életképen. A városháza sarkán óvóhelyre irányító felfestés 1939-ben. Fotó: Magyar Bálint / Fortepan

 

Continue reading “135 éve tették le a városháza alapkövét”