Videón a 8 emelet magas Bertalan emlékmű felrobbantása

be3.png
Pillanatkép a videóból.

Elképesztő videó került fel tegnap a netre: a Bertalan híd helyén közel háromnegyed évszázadig álló Bertalan emlékmű felrobbantása.

Ezzel egyidejűleg be is igazolódott egy régi szegedi városi legenda: a 26 méter magas vasbeton obeliszk valóban kifogott a híd építőin, hiszen a robbanás által épp csak megdőlt, nem rogyott a földbe, ahogyan az várható lett volna.

Continue reading “Videón a 8 emelet magas Bertalan emlékmű felrobbantása”

Ma is előttem van, ahogy a hatalmas vörös csillag zuhan lefelé

20045435_1500604803316613_1197550213007030361_o

61 éve, 1956. október 23-án nőtt fegyveres felkeléssé a Szegedről indult ’56-os forradalom, melynek mindnyájan tudjuk mi lett a vége. Emlékezésül összegyűjtöttünk pár ritkán látott és halott részletet, melyek a helyi eseményekhez köthetők.

Szegeden viszonylag nyugodtan teltek a forradalom napja. Bár volt halálos áldozattal járó közelharc, és maga a felkelés is az október 16-án a városban megalakult Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége által megfogalmazott követelések közzététele után tört ki, Budapesthez képest, ahol épületek tátongtak leomlott homlokzatokkal, szétroncsolt villamosok feküdtek oldalukon, és ellepték az utcákat a szovjet tankok, Szegeden mondhatni békésen telt ’56 októbere.

 

4
A felkeléskor megrongált, majd helyreállított szovjet hősi emlékmű. Fotó: Urbán Tamás /  Fortepan

 

A következőkben személyes visszaemlékezéseket adunk közre, minden bekezdést más mesél.

Október 8-án vagy 10-én visszakerültünk Szegedre, ahol Lejtényi Andris évfolyamtársam és jó barátom nagy titokban mutatott egy stencilezett felhívást. Valami pesti haverja küldte neki postán. A felhívás azt tartalmazta, hogy követeljük, tegyék fakultatívvá az orosz nyelv oktatását, és ha ezt nem teljesítik, akkor október 22-én lépjünk sztrájkba, ne menjünk be az oroszórákra. Andrissal kiötlöttük, ha már követeljük az orosz nyelv oktatásának fakultatívvá tételét, akkor még követeljük ezt is, meg azt is, meg amazt is, és mindezt valamilyen szervezett formában csináljuk. Még aznap elmentünk Tóth Imréhez, aki szintén joghallgató volt, eggyel fölöttünk járt, és lelkesen előadtuk az ötletünket. Imre is belelkesedett. Ez 13-án volt, 14-én, 15-én elkezdtük terjeszteni a barátoknak, évfolyamtársaknak. Két nap alatt tulajdonképpen köztudottá vált Szegeden, hogy a joghallgatók kitaláltak valamit. Imre volt a legóvatoskodóbb hármunk közül, és beszélt a DISZ-titkárral – megemlítette neki, hogy valami szövetség meg követelés van készülőben –, de az óva intette őt, mert úgy látszik, máshonnan is befutottak már hozzá az információk, hogy valami készül az egyetemen. Imre azzal jött vissza, hogy az egyetemi DISZ-vezetők délután a diákklubban akarnak velünk találkozni. Jó, hát találkozzunk. Október 16-án délután ott ültünk nyolcan, tízen, de lehet, hogy tízen- öten, húszan is, akkor jött néhány DISZ-vezető, és elkezdtünk vitatkozni. Ők azt mondták, hogy gyerekek, ez így nem lesz jó, itt a DISZ (Dolgozó Ifjúság Szövetsége – a szerk.), majd mi fölvállaljuk a tanulmányi és szociális problémáitok megoldását.

Közben kiderült, hogy valamikor délután négy-öt helyen kézzel írt kis plakátok jelentek meg, hogy október 16-án az Auditorium Maximumban diákgyűlést hívnak össze. Aláírás nem volt. Ma már pontosan tudom, hogy a DISZ-bizottság találta ki, hogy összehívja a hallgatókat, azzal a céllal, hogy elmagyarázzák: „Gyerekek, ez így nem jó, amiről ti itt sutyorogtok, azt majd mi megoldjuk.” Az Auditorium Maximumban pillanatok alatt megállapodtunk a következőkben: én leszek a levezető elnök, megnyitom a gyűlést, Lejtényi Andris ismerteti a diákszövetséggel kapcsolatos elképzeléseinket meg egy-két követelést, és kiül még az elnökségbe Tóth Imre, meg még talán két hallgató. Fölvonultunk az emelvényre. Egy-két órával korábban meg sem fordult az agyunkban, hogy mi nagygyűlést tartunk, és nyolcszáz egyetemi hallgató előtt elmondjuk azt, amit elmondtunk. Meghallgatták Andrist, aki elmondta, hogy mit akarunk, tehát egy diákszervezetet, egy érdekvédelmi szervezetet, ami független a DISZ-től. Mire hangos ováció lett. Valaki megkérdezte, hogy mi lesz ennek a szervezetnek a neve. Mondtuk, hogy Diákszövetség. Mondták, hogy ez nem jó, végül abban maradtunk, hogy megalakítjuk a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét. Na, hát akkor mit követeljünk? Automatikus volt, hogy az orosz nyelv fakultatívvá tételét, a honvédelmi oktatás eltörlését satöbbi. Egyik is mondott valamit, a másik is mondott valamit. Egyszer csak föláll egy Putnik Tivadar nevű, nálunk három-négy évvel idősebb fiú – akit 56 őszén vettek vissza az egyetemre, előtte politikai okból rúgták ki a bölcsészkarról, a szerb származása miatt –, és elkezdi mondani, hogy követeljük Rákosi megbüntetését, Nagy Imre kormányra kerülését, és fölsorolt még négy-öt politikai követelést. Először döbbent csend lett, majd hurrázás. Akkor megeredtek a nyelvek, és egymás szavába vágva dobtak be újabb és újabb politikai követeléseket. A diákszövetség alakuló ülése laza politikai tömeggyűléssé vált. – Kiss Tamás

 

20229870_1500604806649946_7552604434944770784_o
Jól látható, hogy nagyobb ellenállás nélkül biztosították a várost az oroszok.

 

Continue reading “Ma is előttem van, ahogy a hatalmas vörös csillag zuhan lefelé”

Park, tó és tudományos emlékmű is épült az ELI mellett

Ma adják át hivatalosan az ELI-t, lesz nagy ünnepség meg sok öltönyös ember ollóval és piros-fehér-zöld szalaggal.

Bár térképen még nem szerepel, maga az épület már tavaly óta szerkezetkész, a kertészet, a szomszédos mesterséges tó és még sok apróság azonban csak mostanra készült el. Galériánkban mutatjuk, milyenre sikerült az ország új büszkesége, vagyis annak környezete.

 

1
Az 5-ös útból kiágazva rögtön a múlt fogadja az érkezőt: az öthalmi laktanya üres panelbarakkjai sorakoznak, ahol távol már sejlik a lézerközpont. Az autóút mellett kényelmes bringaút és díszköves járda vezet a központhoz. Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

2
A bevezető- és a bringaút az ELI előtt elkanyarodik a Hosszú utca felé. Rögtön a kanyar után lett kialakítva a tó. Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

3
A tó látványát egyedül pár, a vízfelszínen úszó PET-palack rontja, ezeket reméljük lesz aki halássza majd. Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

Continue reading “Park, tó és tudományos emlékmű is épült az ELI mellett”