Múzeumba kerül egy szegedi Bengáli villamos

Fotó: Közlekedési Múzeum

Az épp felújítás alatt álló Közlekedési Múzeum még az építkezés ideje alatt is folyamatosan bővíti gyűjteményét: most épp egy szegedi Bengálit vettek.

A szóban forgó villamos a szegedi 818-as számú, ami az egyik utolsóként elkészült darab a típusból, és 1978. és 2011. között szolgált a szegedi flottában. A múzeum két éve kezdett a magyar közlekedés elmúlt évtizedeit meghatározó járművek összegyűjtésébe.

 

„A Közlekedési Múzeum küldetésének tartja, hogy beszerezzen egy-egy példányt azokból a járműtípusokból, amelyek meghatározó szerepet játszottak az elmúlt évtizedekben a közösségi közlekedésben, és hozzátartoztak a magyar városok arculatához.”

 

A tervek szerint a kocsit szegedi fényezéssel fogják kiállítani a várhatóan leghamarabb 2022-ben megnyíló Közlekedési Múzeumban.

 

A legjobb videoklip, amit valaha forgattak, a szegedi villamosokról szól

Ki ne ismerné a Fonográf együttes slágerét, az Első villamost, ami 1974-től minden városi ember fülében megfordul olykor? Ehhez a dalhoz készült egy unofficial klip is, amiben a 60-as évek sokak által elfeledni kívánt csodái, a Bengáli villamosok kapták a főszerepet.

A cikk címe persze erősen szubjektív, de mégis ki ne akarna az alábbi videó megtekintése után felpattanni egy ilyen szépségre és végigdöcögni vele a Kálvária sugárúton a naplemente felé?

 

 

55 éve álltak forgalomba a történelem legrosszabb villamosai Szegeden

23757196160_194d41bf62_o

 

Nincs olyan igaz szegedi, aki ne ismerné a Bengáli villamosokat. Bár már több, mint öt évtizede debütáltak, egészen 2011-ig a mindennapok részei voltak a szegedi síneken, és a mai napig teljesítenek nosztalgiajáratokat.

Az első kocsi, a 601-es számú 1962. november 2-án állt forgalomba az 1-es vonalon. A korszakra jellemző volt Szegeden, hogy még többnyire kisebb villamosok (általában kettő kocsi összecsatolva, un. ikerkocsik), vagy az ezekből később összetákolt és házilag csuklósított tuják közlekedtek.

A Bengálikat a fővárosi Füzesi Árpád főműhelyben fejlesztették ki, és először ott is álltak forgalomba, aztán hamar megjelentek mind a három nagy vidéki villamosüzemnél (Szeged (47 kocsi), Debrecen (33 kocsi), Miskolc (56 kocsi)), és egészen 1979 márciusáig gyártották őket, amikor is típus utolsó példánya, a szegedi 818-as elkészült.

Az igaz, hogy baromi hangosak voltak, hogy télen hideg, nyáron pedig meleg volt rajtuk, de az is, hogy bármit meg lehetett javítani rajtuk egy kalapáccsal, és ha véletlenül ütköztek, nem került egy kisebb vagyonba új lökhárítóelemet szerezni rájuk.
Otrombák voltak, lassúak, hihetetlenül hangosak, de az üzemeltetési költségeik is egy lovaskocsiéval vetekedtek.

Utoljára 2011-ben voltak hivatalosan forgalomban Szegeden, a 4-es vonal felújításakor, az 50 évük alatt pedig rengeteg mindent megéltek, majd különböző módokon selejtezték őket, volt, amit csak simán szétvágtak, de olyan is, ami előtte még háborús filmszerepet kapott.

És bár cikkünk címe arra utalhat, hogy keserű szájízzel nosztalgiázunk, ez korántsem igaz. A Bengálik valóban a hazai járműtörténelem legrosszabb sorozatgyártott villamosai voltak, többek között azért is, mert bár a 60-as években tervezték őket, a 30-as évek technológiáját alkalmazták. Ennek ellenére igazi gyöngyszemek, formaviláguk egyszerre ötvözte a jövő nagy, átjárható villamosait a 20. század első felének világával, a szimpla lámpával és a szárnyas kerékkel, ami a vasút örök emblémája.

 

23944716312_1c7e346fc4_o
Fotó: Stefan Höltge

 

1
Fotó: UVATERV / Fortepan

 

Continue reading “55 éve álltak forgalomba a történelem legrosszabb villamosai Szegeden”