Így lett érdekes fotósorozat pár képből, amit a papa csinált a furgonról

Ismét szegedi fotókkal bővült az ország legszerethetőbb fényképarchívuma. A Fortepan ezúttal olyan családi albumokat osztott meg az internetezőkkel, melyek bárki számára élvezetesek lehetnek. Vannak köztük népszerű témák is, mint ’56, de olyan felvételeket is megmentettek, amiket egyszerűen tényleg csak jó érzés nézni. A fényképek készítőiről ezúttal nem kapunk információt (általában ugyanis van némi háttértörténet a feltöltésekhez, úgymint Urbán Tamás vagy éppen Bauer Sándor lenyűgöző munkássága esetén).

A Fortepanon tavasszal jelent meg legutóbb nagyobb szegedi frissítés, akkor több felé kalandoztunk a városban, a fő téma a Tisza volt, vagyis az az elleni védekezés 1970-ben, de most sem fogunk csalódni az élményben, bár a fényképek történetét magunk kell kitalálnunk. Annyit tudunk, hogy a történet az 1950-es évek Szegedén játszódik, és hogy szereplője három férfi és egy furgon.

 

A háromból két férfi áll pózt a Laposon. Ez a fotó önmagában értékes, de várostörténetileg is kulcsfontosságú jelenségek figyelhetők meg: a Tiszát a várossal még a régi, kockaköves rakpart köti össze, nem áll még a kalapos úrtól balra ma magasodó Sellő ház, de ami talán a legfontosabb, hogy ez azon kevés fotók egyike, amely megörökíti a második világháborúban amerikaiak által bombatalálatot kapott és megsérült Dómot. Fotó: Fortepan

Continue reading “Így lett érdekes fotósorozat pár képből, amit a papa csinált a furgonról”

Két hasonló fénykép a Belvárosi hídról, amik teljesen másak

A hetvenéves Belvárosi hídról már több ízben írtam. Szó volt a történetéről, a rajta járó villamosról és úgy általában arról, milyen jól is néz ki.

Most jó ideig utoljára írok róla, két fénykép kapcsán. Ezeket a képeket számokkal a legkönnyebb körülírni:

  • a két fotón összesen három hidat látunk,
  • melyekből egyet éppel bontanak el,
  • egyet éppen építenek,
  • és amelyik mindkét képen szerepel, az épp, hogy pár évig állt csak a Tiszán.

 

Az első fénykép valószínűleg 1946-ban készült, amikor még nem takarították el teljesen a felrobbantott híd maradványait, a másodikon pedig már épül a Rákosi Mátyásról elnevezett mai Belvárosi híd. Ez utóbbi kép 1947 őszére datálható. Az ideiglenes pontonhíd feljegyzések szerint másfél évig szolgált.

 

Fotó: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 2009. / Hungaricana

 

Fotó: Szeged régi fotói / Facebook

Continue reading “Két hasonló fénykép a Belvárosi hídról, amik teljesen másak”

Íme, a legkirályabb képek a Belvárosi hídról

A napokban hetven éve, hogy átadták a Rákosi Mátyás hidat, melyet ma csak régi hídként emlegetünk.

1948. november 21. és a mai nap között eltelt azonban nem kevés idő, és bár a híd maga nem sokat változott, annak környezete, és főleg a hozzá viszonyuló emberéletek és az általunk használt közlekedési eszközök teljesen megváltoztak.

 

A híd békés és boldog várossá egyesíti Szeged és Újszeged lakosságát

A következőkben mutatunk 12 fényképet a híd első éveitől kezdve egészen a rendszerváltásig.

 

A Híd utca egy 50-es évekbeli fényképen, háttérben a híddal, amely teljesen megváltoztatta az utca képét. A századfordulóra már rég felépült paloták közül idegen testként tornyosodik ki a hatalmas szegecselt vasszerkezet. Fotó: Szeged régi fotói / Facebook

 

60-as évekbeli életkép a rakpartról: ekkor már több, mint egy évtizede állt az új híd, és már csak körülbelül ugyanennyit kellett várni a még újabbra, a mai Bertalan hídra. A Dómtól balra éppen daruval épül valami. Fotó: Szeged régi fotói / Facebook

Continue reading “Íme, a legkirályabb képek a Belvárosi hídról”

Ismét jár a villamos Újszegedre!

A napokban hetven éve, hogy átadták a Rákosi Mátyás hidat, melyet ma csak régi hídként emlegetünk. 1948. november 21-én azonban nemcsak a hidat adták át a városnak, hanem az újjáépült újszegedi villamost is.

A hidat 1944-ben robbantották fel, majd csak négy évvel későbbre épült újjá, a villamos azonban már jóval korábban megszűnt. A sínek felszedését 1919-ben meglepő módon nem a város, és nem is a Közlekedés- és postaügyi Minisztérium rendelte el, hanem a Szegedet éppen megszálló francia csapatok parancsnoka, bár a forgalom már Újszeged 1918-as szerb megszállása óta akadozott.

 

A nap, amikor Szerbia elfoglalta Újszegedet

A vonal újbóli megépítését az ipar fellendülése miatti utasforgalom-növekedés tette indokolttá. A vonalat teljesen újra kellett építeni, az eredetiből semmi sem maradt meg. A munkát szeptember 15-ével kezdték meg és egészen gyorsan, mindössze két hónap alatt megépült a mindössze 1 kilométeres pálya a Széchenyi tér és a liget híd felőli vége között.

Később, 1949-ben a vonalat továbbépítették a Temesvári körúton egészen az újszegedi vasútállomásig.

Continue reading “Ismét jár a villamos Újszegedre!”

A híd békés és boldog várossá egyesíti Szeged és Újszeged lakosságát

1948. november 21.: hatalmas ünnepség keretein belül felavatták a Rákosi Mátyás hidat, melyet ma csak régi hídként ismerünk.

 

Elődjeként már 1883-tól állt egy híd ugyanazon a helyen, ahol hetven éve a mai elkészült. Ez a híd 1944-ben két részben semmisült meg: előbb szeptember 3-án egy légitámadás során kapott találatot, majd október 9-én a visszavonuló náci csapatok robbantották fel. Míg Budapesten 1946 januárjáig felépült egy ideiglenes híd, a Kossuth, addig a szegedi új hídra több, mint négy évet kellett várni. 1944. és 1948. között pontonhídon közlekedtek az emberek Újszeged és a város többi része között. Még jobban szemlélteti talán az újjáépítés lassan haladását, hogy

| a felrobbantott híd maradványai másfél éven át roskadoztak a folyóban,

mire 1946. tavaszán megkezdődött a roncsok eltakarítása. Az új hidat csak egy évvel később kezdték építeni, a híd felszerkezete a győri Magyar Waggon- és Gépgyárban készült. A többi részt (amelyek Újszegeden, nem a Tisza, hanem az ártér felett húzódnak) a szintén megsemmisített berettyóújfalui, szeghalmi, ráckevei és marcaltői hidak maradványaiból eszkábálták össze helyben.

A híd összeszereléséhez kellett egy úszódaru is, ami a Tiszán nem volt, ezért Budapestről úsztatták le Szerbián keresztül az Ady Endrét.

 

Az Ady Endre úszódaru 1951-ben Budapesten. A daru 1946-ban épült az újpesti hajógyárban és a mai napig üzemel. Fotó: UVATERV / Fortepan

 

Időközben – pontosabban még 1944-ben – épült egy ideiglenes fahíd a szintén lerombolt vasúti hídtól délre, attól pár tíz méterre, ahol közösen folyt a gyalogos és autós forgalom. Az ideiglenes híd viszonylag jól bírta egy ideig, azonban 1946 decemberére le kellett zárni. Ezt követően megnehezült a város két része közti közlekedés: létezett ugyan egy másik ponton híd is a Belvároshoz közelebb, de azon nehézkes volt autóval közlekedni, és a teherbírása sem volt a kiemelkedően nagy. Aki autóval akart biztonságosan átkelni a Tiszán, az vagy kompot használt, vagy ha rendes hídon akart menni, számolnia kellett azzal, hogy

| 86 kilométeres kerülővel lehetett csak eljutni Újszegedről a Belvárosba.

1948. október 15-ére aztán elkészült a hídszerkezet, a próbaterhelést november 18-án tartották meg.

 

Pillanatkép a híd próbaterheléséről. A híd közepén egy vágányon ugyan, de továbbra is járt az 5-ös villamos.

Continue reading “A híd békés és boldog várossá egyesíti Szeged és Újszeged lakosságát”

Zseniális térhatású képek a 120 éves Szegedről

Egészen elképesztő dolgokra bukkan néha az ember a Fortepanon. Legutóbb a szegedi vendéglátóiparról került fel pár remek fotó, jelenleg pedig Facebook oldalunkon posztolunk minden nap egy képet Az 50 legjobb fénykép Szeged múltjából c. virtuális tárlatunk keretében. Ezúttal azonban valami egészen lehengerlőt találtunk a múlt-múlt századból.

Dabasi-Fromm Géza 1871-ben született Nagyváradon, ahol ügyvédnek tanult, időközben azonban elkezdett érdeklődni a fényképészet iránt is. 1894-ben nekiindult, hogy óriási országának különböző szegleteit megörökítse különleges fényképezőgépével, amivel sztereófotókat tudott készíteni. Ellátogatott több erdélyi faluba, majd Magyarország magja felé vette az irányt, ahol három gyönyörű városról maradtak fent képei. Az ország két legnagyobbjáról, Budapestről és Szegedről, valamint Veszprémről. Minket persze most a középső érdekel, úgyhogy nézzük csak, milyen volt városunk a 19. század végén 3D-s képeken!

 

 

1
A sztereókópia segítségével két, egymástól kicsit eltolt felvétel készül egy időben, melyeket az agyunk egymásba illeszt, és így térhatást kelt. A képen a közúti híd látható, háttérben a Tóth Péter palotával. Bár mai szemmel gyenge hatást nyújtanak a képek, mégis óriási értéket képviselnek, hiszen ezek segítségével tudjuk igazán elképzelni, milyen is volt az az időszak, amikor még az eredeti, 1883-ban épült hídon akár az út közepén is sétálhatott az ember. De a távolban az is megfigyelhető, hogy ekkor még baloldali közlekedés volt életben, amit csak 47 évvel később, Németország nyomására szüntettünk meg. Fotó: Dabasy Fromm Géza / Fortepan

 

 

 

2
Az ekkor még csak 8 éve újjáépített színház. Minden részletében érdemes elmerülni ezeknek a képeknek. Megfigyelhető a gyönyörű macskaköves út, az úr kezében tartott pálca, de a szemfülesek még azt is kiszúrhatják, hogy a színházról hiányzik még egy később ráépített emelet is. Fotó: Dabasy Fromm Géza / Fortepan

 

 

 

3
A korban valamennyi fényképész feljutott a városháza tornyába, hogy onnan örökítse meg a város messzebbi területeit, hiszen ekkoriban még ez volt a legmagasabb épület egészen Dorozsmáig. Látható, hogy piackor készült, de a távolban az 1905-ben lebontott Szent György templom is feltűnik. Fotó: Dabasy Fromm Géza / Fortepan

 

 

 

Continue reading “Zseniális térhatású képek a 120 éves Szegedről”