Szentmisén sem voltunk még vattaúj stadionban, de most ez is megvolt

Bár nem szokásunk sem családi napokról, sem pedig sporteseményekről tudósítani, most mégis ezt tettük, ugyanis végre betekintést nyertünk a szegedi Szent Gellért Fórumba. Persze nem hívtak, illetve jelentkezni sem jelentkeztünk a legutóbbi tapasztalatokból kiindulva, azért mégis megpróbálkoztunk, és bár zárt körűként volt meghirdetve az esemény, gond nélkül jutottunk be. Másfél órát töltöttünk a területen, és ezalatt számos kedves emberrel találkoztunk, akik lelkesen igazítottak útba, ha eltévedtünk, vagy álltak arrébb, ha fényképezni szerettünk volna.

A hívők és a sportfanatikusok jó része most nagyon boldog, és ez látszott is rajtuk. Büszkén sétálgattak az egyházmegye első püspökéről elnevezett stadionban, és viselték a családi napra készített pólóikat. Képriportunk a vasárnapi szentmiséről.

 

A stadionhoz vezető kockaköves út, amely a Dorozsmai úttól vezet egy hátsó parkolóig. Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

A szentmise délután öt órakor kezdődött, a létesítmény mind a négy lelátóján ültek. Ha telt ház nem is volt, azért szép számmal voltak a hívők. Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

Kora este lévén a keleti oldalon erősen sütött a Nap, ennél azonban csak az érdekesebb, hogy tucatjával voltak emberek, akiknél volt esernyő, amivel védekeztek a sugarak ellen. Háttérben a Cédrus Liget darui magasodnak. Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

A közel 15 milliárd forintból felépült komplexum első szentmiséjét ki más tarthatta volna, mint maga Kiss-Rigó László, aki már-már ajándékba kapta a stadiont. Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

A családi napon volt étkeztetés is, illetve kint koncerteket hallgathattak a hívők. Bárki nem mehetett be, ugyanis regisztrációhoz kötött, zárt körű rendezvényként hirdették a napot. Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Hirdetés
Hirdetés

 

A stadion messziről valóban mutatós, közelről azonban már érződik a Balkán közelsége itt is. Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

A mise úgy negyven percig tartott, ezt követte a szent áldozás, melynek részeként az Krisztus testét jelképező ostyákat fogyaszthatták az egybegyűltek. Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

A misét egyébként a vártnál kisebb sajtófigyelem kísérte, mindössze két-három fotós/operatőr volt jelen. Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

Az áldozáshoz nem a hívőknek kellett megmozdulniuk, hanem hozzájuk mentek az ostyákkal. „Minden szektorba igyekeztünk áldoztatót küldeni” – szólt az építményt bejáró férfi hang. Kollégánk írása ezzel kapcsolatban itt olvasható. Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

Amíg az áldozók elérték a szektorokat, a közönség a középen felsorakozott kórussal együtt énekelt egyházi dalokat. Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

Az építkezés épp, hogy csak befejeződhetett a családi nap előtt, legalábbis erre utal a korláton felejtett, és az esőben odarozsdásodott fúrószár. Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

A stadion környéke nem túl barátságos, többnyire szürke térkő borít mindent, fából is keveset telepítettek, bár a Dorozsmai úttal párhuzamosan számos csemete került elültetésre. Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Hirdetés
Hirdetés

 

A beton és acél összhangjából létrejött építmény egyértelműen újat hozott a szegedi építészeti térbe. Nem innovatív megoldásaival persze, hanem stadion létével, ilyen és ekkora sportépület ugyanis nemigen állt eddig e vidéken. Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

Amíg odabent még folyik az áldozás, a hívők egy része már kiszivárgott pihenni. Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

A több, mint 8 ezres stadionnak bár van saját kápolnája, a mosdók nem is lehetnének jobban ide illők a vályú-szerű piszoárokkal. Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

A parkolóban kettő elektromosautó-töltő is helyet kapott. A telken átívelő távvezetékek egyébként érdekes hangulatot vetnek a létesítményre. Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

A napra több busszal, más városokból is érkeztek hívők. Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder