A nap, amikor tornádó söpört végig Szeged belvárosán

tornádó széchenyi tér

Közel 26 évvel ezelőtt volt, hogy olyan történt Szegeden és környékén, amire addig még sohasem volt példa, vagy legalábbis nem amióta újságok léteznek, hogy megírják. A példátlan esemény 1993. június 12-én az esti órákban volt, amikor is

160 kilométerórás széllel kísért orkán söpört végig a városon.

 

„Emberemlékezet óta nem volt Szegeden ehhez hasonló. A szombat esti fél óráig tomboló orkán erejű szél 160 kilométeres sebességgel söpört végig Csongrád megyében, de a legnagyobb károkat Szegeden és környékén okozta. A hurrikánt 7 percig tartó kiadós jégeső’ kísérte. A meteorológusok szerint az országban még sohasem mértek ilyen szélerősséget, a tornádószerű vihar derék vastagságú fákat csavart ki tövestől, ágakat tört le, ráborogatva a villamos és vasúti sínekre, utakra, házakra, parkoló autókra. Emiatt egy időre megbénult a város közlekedése, a forgalmat pedig el kellett terelni. Szünetelt az áram- és telefonszolgálat is. Szombaton, 12-én, Szegeden, este 6 óra után 20 percig általános áramkimaradás volt az Északi városrészben, Rókuson, Tarjánban, a Belvárosban. Időszakonként szünetelt az áramellátás Újszegeden. Súlyosabb sérülés szerencsére nem történt. A mentők mintegy 20 sebesültet részesítettek elsősegélyben. Főleg a fejsérülések voltak gyakoriak. A pechesebbek is kisebb agyrázkódással megúszták. Sok sérülést okoztak a kitört ablakok üvegcserepei is. Az egyik polgár kéztörést szenvedett, hat beteget bent tartottak további gyógykezelésre” – írta a Délmagyarország a katasztrófa másnapján.

Óriási károk keletkeztek a városban és környékén:

  • csak az IKV házaiban közel 40 millió forintos kár keletkezett,
  • megsérült szinte az összes önkormányzati intézmény,
  • a Boldogasszony sugárúti bölcsőde teteje a járdára esett és ideiglenesen be is zártak,
  • leállt a villamos- és trolibuszközlekedés,
  • a város körül körülbelül 20 ezer hektáron a termés 80-100%-ka elpusztult,
  • közel 5 ezer fa dőlt ki,
  • 2-3 ezer lakásban elment az áram,
  • sőt, a Belvárosi temetőben még sírköveket is mozdított el a helyéről a tomboló szélvihar.

Az eseményre többen emlékeztek vissza egy korábbi Facebook-poszt alatt.

„Én a nagymamámmal voltam egy mindszenti hajókiránduláson, a nyitott tatú sétahajóval és pont akkor értünk Szegedre. Kivonultak a partra a mentők, a rendőrség, és a vízirendőrség is jelen volt. Az emberek valósággal repkedtek a hajón, a méteres hullámok a tatnál pedig simán betörtek. Majdnem a híd lábához csapott minket, olyan vad volt a víz.” – Födi Gábor

„Mi a Felső Tisza-parti panelekben voltunk, a szél pont felénk fújt, így az egész család az erkélyajtót támasztotta, míg rokonok a szomszéd házban az erkélyről nézték az egészet, mert ők szélárnyékban voltak. Másnap a Széchenyi tér képe beleégett a szemembe: a hatalmas fák keresztben a középső sétányon, amin gyerekek másztak össze-vissza – egy nagy játszótér lett az egész parkból.” – Kovács Endre

Ennek az egésznek persze semmiféle aktualitása nincs, hiszen nincs se évfordulója, sem új információ róla, azonban a napokban megjelent egy videó arról, hogyan festett ekkor a Széchenyi tér.