Hirdetés

Régen az volt a legnagyobb szórakozás Szegeden, hogy BAZINAGY halakat lógattak az utcán

12

Fotó: Bárkányi Ildikó: Szöged hírös város: Állandó néprajzi kiállítás (Szeged, 2013)

Az elektronikai eszközök elterjedése előtt minden városnak voltak mára már kifogásolható szokásai, melyekre összegyűltek a városlakók, és együtt nézték a történéseket. A középkorban még a nyilvános kivégzések, főként az akasztások voltak a legmenőbb programok, aztán ahogyan haladunk előre az időben, elkezdték az emberek nem megöletni a másikat azért, mert elloptak egy csirkét. Egyre nagyobb és durvább dolgokat kellett végrehajtani ahhoz, hogy valaki a bitófán végezze. Ilyen például, ha valaki boszorkány volt, mert ő azonnal máglyára került.

 

Aztán ahogy elértünk a 20. századba, szép lassan felhagytak a moziszerű ölésekkel, és más után néztek, amit lehetett mutogatni az embereknek, és így

egyre népszerűbb lett, hogy embernagyságú, vagy még nagyobb halakat lógattak fel a Belvárosban, hogy mindenki láthassa, mik úszkálnak a Tiszában.

Legalábbis erről tanúskodik ez a két fénykép, amikre nemrég bukkantam. A felső 1933-ban készült a Roosevelt téren (a Belvárosi híd melletti játszótér van ma itt), a második dátuma ismeretlen, de azt tudni, hogy a kifogott harcsa van vagy 80 kilós, és hogy mellette jobbról áll Bitó József, akinek halászcsárdája volt a Stefánián.

51096597_2198628546847565_5599608142380924928_o
Fotó: Szeged régi fotói