Régi házat kezdtek bontani a Kálvária sugárúton

Tovább folytatódik a szegedi Belváros épített örökségének eltüntetése. Bár most nem maga az épület az érték, ezúttal is elvesztünk valamit. Megvizsgáltuk, pontosan mit, és hogy ez milyen hatással lesz a környezet összképére.

Hirdetés
Hirdetés

A Kálvária sugárút 10. számú házról azt azonnal el lehet mondani, hogy szinte semmilyen szempontból nem képvisel olyat önmagában, amiért érdemes lenne nem lerombolni. Ilyen és ehhez hasonló, 1900 körül épült egyszintes házakat tucatjával bontanak le évente Szegeden, ez az ügy mégis kitűnik egy kicsit. De miért? Hiszen ez az épület sem hordoz semmilyen különlegesebb díszítést, és még csak történelmi vonatkozása sincs. Egyedüli érdekessége, hogy anno itt volt a KIK. Azért, mert a ház

egy olyan épületegyüttesnek a része, mely több, mint száz éve közel érintetlen.

Persze esett át kisebb változásokon, lecseréltek egy-két kaput, ablakot, de az összkép mégis viszonylat ép. A sugárút Dugonics tér és Nagykörút közti szakaszán összesen 30 épület áll, melyből mindössze három új építésű, beleszámolva a Szent-Györgyi Albert Agórát is, ami nem is igazán látszik az útról. Az összes többi a nagy árvíz után épült, többnyire egyszintes lakóház. Így Szeged ezen útja tökéletes ellensúlyt mutat a nagyobb forgalmú, magasabban beépített sugárutakkal, mint amilyen a Kossuth Lajos vagy a Csongrádi. Utóbbiaknál persze a házak jelentős része már a második világháborút követően épült meg, így ott lényegében felesleges is lenne ilyesmiről beszélni. A Kálváriában azonban még megvan az a régi kisvárosi hangulat, ami egyre kevesebb helyen található meg. Itt valahogy nem volt divat 2-3 emeletes bérházakat felhúzni anno, és csodák csodájára az egyszintes kis házak szinte mind megmaradtak.

A Kálvária sugárút szóban forgó szakasza. Kékkel jelölve a régi házak, sárgával a bontás alatt levő, szürkével pedig az egyetlen új, ami egyébként valamelyest beleillik az összképbe. Fotó: Google Maps

Pár héttel ezelőtt kikerült a 10. számú házra egy hatalmas molinó „Szerkezetkész lakások padlófűtéssel és központi kazánnal leköthetők!” felirattal. A ház körbe is járta a városvédő csoportokat a Facebook-on, de nagyobb ellenkezést sehol sem váltott ki egy jellegtelen építményről lévén szó. Nem meglepő, de műemléki védettség alatt sem áll, nem úgy mint a tőle jobbra látható, 1860-ban épült Sándor-ház.

 

Páran persze elkezdtek hőbörögni azon, hogy lebontanak egy régi hátat, és hogy valaki ezen megint csak meg fog gazdagodni, de ezen a szinten gondolkodva lényegében bármibe bele lehetne kötni.

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

Az egyedüli dolog, amibe valóban érdemes lehet belekötni az az, hogy ezzel a lépéssel megborul környék egyensúlya. De valahogy mégis képes az ember belenyugodni az egészbe, ha megnézni, mi lesz a helyén.

 

Mi épül a helyére?

 

Nagy veszteség tehát nem ér bennünket, de mégis mi lesz a helyén? Ugye nem egy háromemeletes fehér förmedvény?! Nem, a helyén egy a környezetébe a lehető legjobban illeszkedő modern társasházat húznak fel. Persze itt is feljön a vitakérdés, hogy nem-e lehetett volna a régi ház megtartásával elvégezni a beruházást, de erről már lekéstünk és talán tényleg itt az ideje elfeledni a régen minden jobb volt életfelfogást.

Az épületben azonban valami meglehetősen furcsa és számomra érthetetlen részlet. Előbb mindenki nézze meg az alábbi látványtervet, aztán elárulom, mi az.

Fotó: ingatlan.com

Egy viszonylag kis házat látunk magunk előtt, mely egy olyan korábbi épület helyére kerül, ahol legfeljebb 1-2 lakás lehetett. Na most az újban lesz nem kevesebb, mint 24 lakás, és 2 üzlethelyiség. Ami első ránézésre elég érdekesen hangzik annak ellenére is, hogy valószínűleg hátul is jócskán be lesz építve a telek. A hirdetés egyébként nem viszi túlzásba magát, egyetlen mondattal írja le az egész beruházás előnyeit, mely szerint „A belvárosban, mégis csendes helyen található, újépítésű épület, melyhez minden közel van, ami a mindennapokhoz szükséges.”