Ilyen nem lesz a Széchenyi tér

A következő években faltól-falig megújul a város főtere, létrejön egy új, arculatilag a jelenbe tartozó terület. Sokan szeretnék, ha egy békebeli, 30-as éveket idéző környezet alakulna ki a Kárász utca folytatásaként, erre azonban egyre kevesebb az esély. Egyáltalán milyen lenne a békebeli Széchenyi tér?

A Széchenyi az egyik legkorábban létrejött tér a városban, 1800 körül már piacként jelölik a térképek, mai formáját pedig a nagyárvíz utáni évtizedekben érte el. A városra ekkor jellemző stílusban készült el: díszes vaskandeláberek, a füves területeket elkülönítő vaskerítés, és virágok mindenfelé. A teret átszelő utcahálózat ekkor még kockaköves volt.

Hirdetés

De ez csak a telepített környezet, a városlakók is sokat adtak a tér színes arculatához. Sokáig tartottak itt nagy kavalkáddal járó vásárokat, és a korzózás egyik legkedveltebb helyszíne is itt volt.

 

Esős napot írunk ezen a 90 éves felvételen. A városháza előtti oldalon ekkor még nem parkoló autók sokasága foglalat a helyet, hanem a vásárok, melyeket egészen 1950-ig tartottak itt. Fotó: Révay Péter / Fortepan

 

Hiába volt gyönyörű a tér, akkor még teljesen másképp használták. Mára kikopott az a szokás, hogy ha jég borítja a várost, a fiatalok mindenhol csak csúszkálva közlekednek. Fotó: Plesovszki Ákos / Fortepan

 

Az építő és romboló Tisza szobor ezen az 1935-ös felvételen még épp csak egy éves. A szobor – a pletykákkal ellentétben – nem tűnik el a térről. Fotó: Plesovszki Ákos / Fortepan

 

Piaci kofa a fősétányon egy esős napon 1936-ban. A városban ekkoriban még sokfelé voltak piacok: a Bartók téren paprikát, a Dugonics téren búzát, a Klauzál téren kenyeret, a Stefánián szekereket árultak, míg a Széchenyi téren rendezték a heti főpiacot. Fotó: Ebner / Fortepan

 

Kandeláber alatt korzóznak a szegediek, háttérben a híres Stühmer. Fotó: Négyesi Pál / Fortepan

 

A 30-as évek végére már Szegedet is bőven elérte a háborútól való félelem. Ekkorra a tér alatt már több házban is alakítottak ki szükségóvóhelyet. Egy ilyen felé mutat a városháza sarkára fehérrel festett „óvóhely” felirat is. Nem csak piac nincs ezen a fotón, de a vaskorlátok is eltűntek a füves területek széléről. Fotó: Magyar Bálint / Fortepan

 

Viszonylag gyengék a színei ennek az 1942-es felvételnek, ami nem is csoda, hiszen ekkoriban még olyannyira gyerekcipőben járt a színes fotográfia, hogy az sem kizárt, hogy ez az egyik legelső Szegeden készült színes felvétel. Fotó: Szőke Annamária / Fortepan