Elérkezett a megváltás az Aradi térre

Legalábbis a turisták és a nyugdíjasok számára, hiszen ők lesznek a leggyakoribb használói az Aradi vértanúk terén ma reggeltől működő toalettnek, amely a városban az első automata, és jó pár éve úgy általában az első, ami úgy tűnik, hogy működni is fog. Bár meggyűlt vele a bajunk, összességében jól teljesít. A Szegeder első WC-tesztje.

Szegeden évek óta hatalmas problémát jelent az, hogy nincsenek nyilvános vécék, vagy ha vannak is, azok nem túlzottan kulturáltak, és teljességgel lehetetlen megsaccolni, hogy éppen üzemelnek-e. A város történetében sok évtized után a kétezres évekre értünk el oda, hogy lényegében elfogytak a nyilvános illemhelyek. A huszadik század első felében még az un. zöld villamosok jelentették a megváltást, később pedig téglából épült vécék voltak elérhetők. Ilyen volt például az Aradi vértanúk terén levő is, mely pont az új mellett található, vagy a Roosevelt téren, a játszótér mellett, melyet nemrég bontottak el.

A városlakók több fórumon jelezték éveken át, hogy égető szükség volna egy (több!) működő illemhelyre a város szívében, mert sokan nem érezték helyénvalónak (sem a saját maguk, sem pedig az önkormányzat felől), hogy jobb híján a McDonald’s-ben kell üríteniük. Valamiért azonban jó ideig nem volt előrelépés az ügyben, egészen tavaly decemberig, amikor az Aradi vértanúk terére érkező automatabudit bejelentették. Akkor úgy volt, hogy az várhatóan a turistaszezon kezdetére megnyílik.

Hirdetés
Hirdetés

 

Belépsz egy vonat vécéjébe a belváros közepén

 

Ha élményként kellene leírnom a dolgot, leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az ember belép egy Flirt motorvonat vécéjébe. Letisztult, egyszerű, de korántsem barátságos. Utóbbi persze lehet előny is, hiszen így kevesebb ideig foglalja a felhasználó a trónt.

A használata egyébként könnyű, de el lehet bukni. Én paypass-os fizetéssel szerettem volna bejutni (az érmés fizetést ezúttal nem teszteltük), ami úgy nézett ki, hogy a terminál arra utasít, hogy a jobb oldalon levő gombot nyomjuk meg. Itt érdemes tudni, hogy a terminál jobb felső sarkában levő, sárga „Start” feliratra kell bökni, és nem ötödször is megnyomni a középen levő fém gombot. Nyilván én sem így tettem, dehogy. Ezt követően leolvastathatjuk kártyánkat, és már nyílik is az ajtó egy jó félperces szerver-kommunikálós várakozás után.

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

És bent vagyunk. Az ajtó magától csukódik, mi pedig nyugodtan intézhetjük, amit szeretnénk: lehetetlen pózokban, égig érő kezekkel próbálunk épkézláb fényképeket készíteni a belső térről. A vécének – ami egyébként rozsdamentes acélból készült – magának nincsen ülőkéje, bár ez már-már elterjedt dolog manapság. Magára a hideg fémre kell ülni, de mindnyájan tudjuk, hogy szinte mindenki tesz egy környi vécépapírt, mielőtt ráülne egy nem otthoni csészére. Vannak viszont kapaszkodók, mindkét oldalt, így az időseknek és a mozgásukban korlátozottaknak is könnyebb dolga lehet. Öblíteni egy a falon található gomb megnyomásával lehet, ahogyan a csapból a vizet is megindítani. Hogy a kézszárítót milyen erőhatások/bolygók együttállása indítja be, azt mi sem tudtuk megfejteni.

Odabent egyébként teljesen kulturált érzés tartózkodni, de ez nyilván függ majd a karbantartástól/fenntartástól is. Ha nem takarítják rendszeresen, büdös és mocskos lesz.

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

Pelenkáznál egy jót, erre kinyílik az ajtó

 

Miután körbefotóztam a belsőt, megtaláltam a pelenkázót (na nem volt eldugva, inkább csak ráeszméltem, hogy tényleg, ez is van), melyet mindennemű használati utasítások nélkül gondoltam lenyitok. Annyira okos nem lehet egy pelenkázó asztal, hogy ne lehessen csak úgy lenyitni. És de, ugyanis amint elkezdtem nyitni lefelé (engedte egyébként, nem volt vele gond),

mindennemű előzetes figyelmeztetés nélkül kinyílt az ajtó.

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

És ez baromi meglepő volt, kaptam is egy kisebb szívbajt. Bár ehhez erősen hozzájátszott az is, hogy az ajtónyitás mellett egy élesen visító hang is figyelmeztetett rá, valamit nagyon elszúrtam. Ezen jelenet kiváltó okát egyébként nem sikerült beazonosítani (húsz percig nem voltam bent, az biztos), ugyanis ahogy kiléptem a helyiségből, úgy be is zárta az ajtót. Egy pillanatra úgy érzetem, mintha megbántottam volna a vécét, ezért az kilökött magából. Ha okos nem is, érző még lehet.

 

Bejutni sem mindig lehet

 

A toalettel nem csak nekem nem sikerült tökéletesen boldogulnom. A SzegedMa már délelőtt tesztelte azt, érmével szerettek volna bejutni, azonban az ajtó pont az orruk előtt becsukódott. Ezzel alapból nem volna baj, ha ki lehetne valahogy nyitni. Csakhogy a rendszer ilyenkor abban a tudatban van, hogy van bent valaki, aki épp az előbb fizetett is. Ilyenkor meg kell várni, amíg a bent lévő személy elvégzi a dolgát, és belülről kinyitja az ajtót, de mivel senki sincs odabent, ez nem történik meg. Ekkor sincs minden veszve, de a vécézésről lemaradtunk, az tuti, ugyanis a rendszer csak húsz perc elteltével nyitja ki magától az ajtót, akár van bent valaki, akár nincs. Ha a húsz perc lejárt, újból fizetni kell, és gyorsabbnak lenni.

A portál videót is készített a próbálkozásról:

Nem jutottunk be az új nyilvános Wc-be

Uploaded by Szeged Ma on 2019-08-15.

És ha egy fiatal újságírónak nincs elég ideje bejutni, egy idős embernek pláne nem lesz. A probléma egyébként nálam nem lépett fel, nyugodtan be tudtam menni (még fényképezni is tudtam egyet), bár az való igaz, hogy saját magától záródott be mögöttem az ajtó, amint beléptem.

Konklúzióként elmondható, hogy ez mindössze két kisebb hiba, amit pár szoftverfejlesztő lazán megold egy-egy ízes dohánykávé társaságában, nem kell azt hinni, hogy a város vett huszonhat millióért egy automata szupervécét, és ezek miatt ki kell majd dobni azt. Bizonyára hamarosan minden rendben működni fog. Annyi biztos, ez első lépésnek szépen sikeredett.

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder