Hirdetés

Egy szép nap a tornyok alatt

Harmadik epizódjához érkezett a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet fényképészei által az 1940-es években dokumentált Szeged bemutatása. Az előző két rész melankolikus hatása után ma egy vidámabb, napsütésesebb napra ébredtünk. Ezeken a fotókon már az embereket sem kerüli annyira a VÁTI munkatársa, pár járókelő bátran sétál bele egy-egy kompozícióba, de ezzel nincs is semmi baj.

A Dóm ekkor még szinte ragyogott újságától, a most következő fotókon még szinte tinédzsernek számít. És bár azt hihetjük, hogy a téren semmi sem változott az elmúlt 89 évben, nagyot tévedünk, ugyanis a legjobban szembetűnő változások talán pont itt fognak előjönni. Talán pont a környezet viszonylagos sterilitása és változatlansága végett. Ebben a részben tehát jobban koncentrálunk arra, hogy kiszúrjunk bármit, ami mára megváltozott a téren. Mielőtt a képek leírásában megtudnátok a pontos változásokat, előbb vizsgáljátok meg Ti is a fotókat.

 

A szegedi Dóm tér a Dömötör-toronnyal
Érezni a nap ragyogását ezen a nagyszerűen komponált felvételen. Az oroszlánok ma is ugyanúgy kémlelik a teret, de azok a nagyjából másfél méter magas kőoszlopok mára eltűntek, nemde? Szinten szembe tűnhet, hogy itt még nincs lépcső a Dömötör torony oldalán. Fotó: VÁTI / Lechner Fotótár

 

A szegedi Dömötör-torony
Az oszlopok nem csavarodtak normálisra az elmúlt közel egy évszázadban, de ez nem a legmeglepőbb dolog a képen. Két nagy dolog is változott: egyrészt a Dömötör torony oldalában még ott van a Horthy Miklós-dombormű, másrészt mivel még nem épült körbe teljesen a tér, látszik az egyik klinikai épület is. Fotó: VÁTI / Lechner Fotótár

 

A szegedi Dömötör-torony
Itt pedig a burjánzó borostyán és a Somogyi könyvtár hiánya az egyértelmű győztes, de a kép egyértelműen fele ennyire sem lenne érdekes a galambokkal játszadozó kislány nélkül. Fotó: VÁTI / Lechner Fotótár

 

A sorozat korábbi részei: