1929. november 17-én szentelték fel a mai napig a Lechner téren álló Szent Rozália kápolnát, amit egyszer, fél évszázaddal korábban már felszenteltek, és ami korábbi formájában már 1739-re elkészült. Nem mindennapi épületről beszélünk tehát, íme a története.
Még 2018 áprilisában írtam róla, hogy előkerült néhány elég menő fénykép egy makettről, ami egy meg nem épült komplexumot ábrázol. Azt, amelyet 1975-ben terveztek a Szegedi Közlekedési Vállalat számára, és amelyben összevonták volna a Pulz utcai villamosremízt a Csáky utcai trolibuszgarázzsal, értelemszerűen (mivel jóval nagyobb a területe) utóbbi helyszínen.
Az első világháború során, az őszirózsás forradalmat követően, illetve annak hatására több ellenkormány is létrejött Magyarországon. Az első Aradon, az utolsó Budapesten, a kettő között azonban volt három szegedi is. Így jöttek el azok a napok, amikor számos minisztérium ülte a Széchenyi téri törvényszéki palotát, melynek bejáratát őrök vigyázták.
1956. október 16-án az ország történelmének egyik legfontosabb helyszínévé változott a szegedi bölcsészkar Auditorium Maximum tanterme, amely a forradalom eseményeinek bölcsője lett.
A második világháború idején hetvenkét alkalommal fújtak légiriadót Szegeden, nem volt különlegesség a szirénák hangja a városban. Valódi veszély azonban szinte sosem volt, egészen 1944-ig, amikor is a támadásokat megtervező amerikai tisztek térképein is szerepelt már a város, mint célpont. A cél szerencsére nem Szeged elpusztítása volt, mindössze gazdasági és közlekedési szempontból történő gyengítése, hogy a város minél kevésbé tudja kiszolgálni a szövetséges hatalmakat, és elvágják a Bécs és a Balkán közötti kapcsolatot nyújtó vasúti infrastruktúránkat, de még így is hatalmas károkat szenvedett a város. Szegeden több, mint 1000 épület sérült meg, százak vesztek oda, és két híddal lett kevesebb, mire véget ért a háború.
De maga a térkép sem könnyíti meg az eligazodást, ezen a sematikus ábrán ugyanis úgy szerepel a liget, hogy azt hosszú másodpercekig észre sem lehet venni. Egyedül az úthálózat gyanús, de igen, ahol a kis jármű piktogrammok vannak, az az újszegedi liget. Az ábra az 1968. december 15-i Délmagyarország harmadik oldalának tetején jelent meg, felhívva a figyelmet arra, hogy december 20-tól változik a közlekedési rend.
Kétségkívül Szeged egyik leghíresebb régi épülete a MÁV tulajdonában álló igazgatósági épület, mely 1894. július 14-én kapta meg lakhatási engedélyét. A MÁV Igazgatóság története.
Méretes szerelvény volt, mégsem a kényelem volt rajta az első szempont. Harmadosztályúnak sem mondható fedélzetén egészen pontosan 3199 fő zötyögött azon a bizonyos vasárnapon. Másnap már Kassán haladt át, majd kedden megérkezett a végállomásra, Auschwitz-Birkenauba. 1944. június 25-ét írunk.
Azt elég nehéz megszámolni, hogy hány szegedi városrésznek van saját hídja, hiszen a hidak általában nem városrészeken belül, hanem azok között ívelnek. A Belvárosi híd nevéhez hűen a Belvárossal köti össze Újszegedet, a Bertalan híd pedig Felsővárossal. Ott van még persze az Izabella híd is Újrókus és a névtelen ipari területek között, de az azért mégiscsak egy felüljáró inkább. Olyan városrész azonban csakis egy van, ami saját pénzén vett volna magának egy hidat: Tápé.
Szegedi Atlétikai Klub néven alapították városunk első labdarúgócsapatát 1899-ben.
1944-ben felrobbantották a szegedi közúti hidat, de részben még a mai napig él.
1967 januárjában megjelent egy cikk a Délmagyarországban, mely szerint a következő években felépül egy huszonkét emeletes toronyház Szegeden. A történetben több szép fordulat volt, és nem kevés meglepődéssel járt, főleg ha azt nézzük, hová tervezték az épületet, de mégis, talán a legkevésbé várt dolog, amit most leírhatok az az, hogy ez az épület végül meg is épült.
Van egy sziget a Dunán, a Csepel-sziget, ami nem az a hagyományos értelemben vett sziget, hiszen nem egy óceán közepén van pálmafákkal, hanem Pest megyében. Vannak rajta kisebb-nagyobb települések, úgy mint a legdélebbi, Makád, vagy a legészakabbi, Csepel. Utóbbi nem is igazán település, hiszen nem önálló, hanem Budapest 21. kerülete. Itt gyártották régen szinte az összes biciklit, amiket ma már csak az idősek (vagy a régiségeket kedvelők) használnak.
Mi világított Szeged utcáin 190 évvel ezelőtt? És 120 éve? Tényleg voltak emberek, akiknek az volt a foglalkozásuk, hogy fel és le oltogassák az utcai lámpákat? Mi a fene az a légszesz? Mit keresett négy évtizeden át egy francia üzletember kezében a szegedi közvilágítás? Most megpróbálunk minden kérdésre választ adni, megnézzük, honnan jött és hogyan lett Szegednek közvilágítása.
Ugyanis elért Szegedre két, egymástól 1435 milliméterre lefektetett sínszál, és a város élete örökre megváltozott. 1854. március 4-én lett vasútja a városnak.
1969. január 31-e szomorú nap volt sok újszegedi számára, ezen a napon kelt át ugyanis utoljára villamos a hídon. Az utolsó sínszálakat 1971-ben szedték fel a Híd utcán, ezzel pedig Budapest maradt az egyetlen magyar város, ahol villamos szel át folyót.
Ugyanis 1974. január 14-én adták át Szegednek az Ikarus 260-as típusának első darabjait a Széchenyi téren.
90 évvel ezelőtt szokatlan hírektől zengett a helyi sajtó Szegeden, felröppent ugyanis annak a híre, hogy az amerikai General Motors, amely mára a világ legnagyobb autógyártója, üzemet tervez építeni Magyarországon.
Continue reading “Majdnem Szegedre jött a világ legnagyobb autógyára”
A Centrum gödör sokáig Szeged szégyenfoltjaként volt említve a helyi sajtóban. Az elmúlt évtizedekben rengetegszer jelent meg akár címlapon is, hogy végre eltűnik, és épül valami a helyére, ez azonban sosem történt meg.
Continue reading “Városházát is terveztek a Centrum gödör helyére, de végül szeméttelep lett belőle”
