Kétségtelen: legismertebb építményünk a Fogadalmi templom, mely közel egy évszázada a város legfőbb jelképe. A XX. században képeslapok, manapság szelfik ezrei hirdetik a katedrális, néhány hete pedig egy az egész országot bemutató turisztikai videó záróképét adta. 1930. október 24-én Horthy Miklós jelenlétével szentelték fel Magyarország egyetlen, múlt században emelt székesegyházát.
Ma 2020. október 17-ét írunk, ami azért biztosan különleges dátum, mert pontosan 140 évvel ezelőtt járt Szegeden a világ egyik leghíresebb építőmérnöke, Alexandre Gustave Bonickhausen dit Eiffel. Nem más ügyben, mint a szegedi közúti híd kivitelezéséről szóló szerződés aláírására.
Bármily furán is hangzik – Budához, Pesthez és Óbudához hasonlóan – Szeged és Újszeged sokáig nem voltak egységesek, utóbbi önálló mezőváros volt. Az egyesülés pontosan ma 140 éve, 1880. június 5-én történt meg.
Jelenleg négy villamosvonal létezik Szegeden, a múlt században azonban, amikor még ez volt a legnépszerűbb közlekedési eszköz, volt több is. Az 5-ösre és 7-esre mindenki meleg nosztalgiával mosolyog vissza, a 6-os és 8-as számmal ellátott villamoskocsik azonban már kevesebbek emlékezetében vannak csak meg. Előbbi 1950. június 1-ével kezdte meg szolgálatát.
Szegedet az elmúlt két évszázadban egy, az 1879-es árvíz pusztította csak el, több másik évszám is volt azonban, amikor komoly esélyek voltak arra, hogy a katasztrófa újra megtörténik. 1970-ben egy közel száz éves, elavult partfal és megszámlálhatatlan hősként viselkedő férfi és nő tetteinek volt köszönhető, hogy a Tisza legfeljebb faágakat, és nem a szegedi házak tetejét vitte magával dél felé.
1970 tavaszán omlott össze az utolsó szegedi szélmalom.
1970. január 19-én indult meg a forgalom a tarjáni 9-es buszjáraton.
A Szegedi Textilművek átadásakor, 1950 januárjában, a kontinens egyik legmodernebbje volt, legalábbis a propaganda sajtó ezt mondta. 1950 januárjában, azaz hetven éve adták át.
A századfordulót követően a város zeneiskolát akart építeni. Egyedül a pályázatra érkezett tervek maradtak fenn, a projektből semmi sem lett.
Daruval szedték le helyéről a gondolkodót, hogy új alapzatot faragjanak neki.
Miért épült újabb református templom Szegeden, és miért lett ilyen szögletes?
A város egyik legszebb épületeként tartják számon, szinte az összes útikönyvben szerepel must-see látnivalóként, mégis a Belváros szélén, viszonylagos távolságban épült fel Szeged többi ékkövétől. Nem turistacélpontnak tervezték ugyanis, hanem egyszerű víztoronynak, a korra jellemző külső adottságokkal. Víz azóta is van benne, néha civilek is fellépcsőzhetnek, hogy a mélybe tekintve fürkészhessék városukat a városháza tornyától a Szent Mihály utca sarkán álló foghíjtelken át egészen a távoli panelmezőkig. 1904. november 26-án töltötték fel először a Szent István téren magasodó víztornyot.
1929. november 17-én szentelték fel a mai napig a Lechner téren álló Szent Rozália kápolnát, amit egyszer, fél évszázaddal korábban már felszenteltek, és ami korábbi formájában már 1739-re elkészült. Nem mindennapi épületről beszélünk tehát, íme a története.
Még 2018 áprilisában írtam róla, hogy előkerült néhány elég menő fénykép egy makettről, ami egy meg nem épült komplexumot ábrázol. Azt, amelyet 1975-ben terveztek a Szegedi Közlekedési Vállalat számára, és amelyben összevonták volna a Pulz utcai villamosremízt a Csáky utcai trolibuszgarázzsal, értelemszerűen (mivel jóval nagyobb a területe) utóbbi helyszínen.
Az első világháború során, az őszirózsás forradalmat követően, illetve annak hatására több ellenkormány is létrejött Magyarországon. Az első Aradon, az utolsó Budapesten, a kettő között azonban volt három szegedi is. Így jöttek el azok a napok, amikor számos minisztérium ülte a Széchenyi téri törvényszéki palotát, melynek bejáratát őrök vigyázták.
1956. október 16-án az ország történelmének egyik legfontosabb helyszínévé változott a szegedi bölcsészkar Auditorium Maximum tanterme, amely a forradalom eseményeinek bölcsője lett.
A második világháború idején hetvenkét alkalommal fújtak légiriadót Szegeden, nem volt különlegesség a szirénák hangja a városban. Valódi veszély azonban szinte sosem volt, egészen 1944-ig, amikor is a támadásokat megtervező amerikai tisztek térképein is szerepelt már a város, mint célpont. A cél szerencsére nem Szeged elpusztítása volt, mindössze gazdasági és közlekedési szempontból történő gyengítése, hogy a város minél kevésbé tudja kiszolgálni a szövetséges hatalmakat, és elvágják a Bécs és a Balkán közötti kapcsolatot nyújtó vasúti infrastruktúránkat, de még így is hatalmas károkat szenvedett a város. Szegeden több, mint 1000 épület sérült meg, százak vesztek oda, és két híddal lett kevesebb, mire véget ért a háború.
De maga a térkép sem könnyíti meg az eligazodást, ezen a sematikus ábrán ugyanis úgy szerepel a liget, hogy azt hosszú másodpercekig észre sem lehet venni. Egyedül az úthálózat gyanús, de igen, ahol a kis jármű piktogrammok vannak, az az újszegedi liget. Az ábra az 1968. december 15-i Délmagyarország harmadik oldalának tetején jelent meg, felhívva a figyelmet arra, hogy december 20-tól változik a közlekedési rend.
Kétségkívül Szeged egyik leghíresebb régi épülete a MÁV tulajdonában álló igazgatósági épület, mely 1894. július 14-én kapta meg lakhatási engedélyét. A MÁV Igazgatóság története.
Méretes szerelvény volt, mégsem a kényelem volt rajta az első szempont. Harmadosztályúnak sem mondható fedélzetén egészen pontosan 3199 fő zötyögött azon a bizonyos vasárnapon. Másnap már Kassán haladt át, majd kedden megérkezett a végállomásra, Auschwitz-Birkenauba. 1944. június 25-ét írunk.
Azt elég nehéz megszámolni, hogy hány szegedi városrésznek van saját hídja, hiszen a hidak általában nem városrészeken belül, hanem azok között ívelnek. A Belvárosi híd nevéhez hűen a Belvárossal köti össze Újszegedet, a Bertalan híd pedig Felsővárossal. Ott van még persze az Izabella híd is Újrókus és a névtelen ipari területek között, de az azért mégiscsak egy felüljáró inkább. Olyan városrész azonban csakis egy van, ami saját pénzén vett volna magának egy hidat: Tápé.
Szegedi Atlétikai Klub néven alapították városunk első labdarúgócsapatát 1899-ben.
1944-ben felrobbantották a szegedi közúti hidat, de részben még a mai napig él.
1944. május 14-én elindult az első vonat Auschwitzbe. A Nyíregyházáról a lengyel városba tartó közel félezer kilométeres utat szűkös marhavagonokban tették meg az addigra már emberségüktől megfosztott zsidók. Ezen a héten azonban valami más is történt, pár száz kilométerre Nyíregyházától. Ugyanis 17-én Szeged városában megszületett az a polgármesteri rendelet, amely elrendelte, hogy zsidókat gettókba kell elzárni. De ne siessünk ennyire előre.
Igen, jól olvastad a címet. Egészen érdekes módon született újjá egy fémtorony valamivel több, mint ötven évvel ezelőtt. Elmeséljük, hogyan.
