Ezres tömeg várta Jane Goodall-t, hiába

Közel kétezer ember várta már nyolc óra előtt jóval Máté Bence kiállításának megnyitóján pénteken este a híres brit etológust. Spoiler alert: nem jött el, mert nem érezte jól magát, és a logisztika sem volt valami jól kigondolva. A Dugonics tér jóformán megtelt, alig lehetett mozdulni a szökőkút környékén. Az egyetem előtt, illetve a füves részeken még úgy-ahogy lehetett közlekedni, de például a Kárász utca végétől eljutni a szökőkút pereméig percekig tartott.

Én úgy negyvenöt körül érkeztem a helyszínre, ahol ennyi embert még életemben nem láttam egyszerre összetömörülve. Nem is tudom valaha láttam-e már ennyi embert egyszerre a városban, talán egyszer, amikor ingyenes Quimby koncert volt a Dóm téren még jó pár éve. Jane Goodall sztárként lett bejelentve, nyilván fele ennyien sem jöttek volna el meghallgatni Máté Bencét, de még tán Botka László sem volt egy erős név.

Hirdetés

Miután lepattintottam a bringámat, gondoltam keresek jó fotós helyeket, és útközben is lövök pár képet. Jól mozgok tömegekben, ha nem is válik szét előttem az embertenger, azért tudok gyorsan haladni. Na, itt ez nem ment. Valahogy az van, hogy eddig akárhányszor kellett nagyobb tömegeken áthaladnom, az mindig egy-egy fesztiválon volt, legutóbb például a Művészetek Völgyén. De itt teljesen esélytelen volt, egy csepp szolidaritást nem éreztem senkiben. Mindenki úgy nézett rám, mintha én galádul el akarnám foglalni az ő helyét, és direkt azt akarnám, hogy ne lásson semmit. Az emberek nagy része persze alapból olyan helyen állt, ahonnan semmit sem lehetett volna látni, de ez nem volt zavaró tényező számukra.

Botka László és Máté Bence együtt jöttek ki egy házból, és együtt sétáltak el a színpad közepéhez, ahol utóbbi kezdte beszédét, de hamar átadta a szót a polgármesternek, aki kiemelten beszélt a környezetvédelemről. Átlagos beszéd volt, nyilván belekevert egy kevés kampányszöveget is. Amit fontos kiemelni, hogy a város éveken belül (ez nem lett konkretizálva) az összes szegedi közintézményt ellátja napelemekkel. Ugyanakkor sajnos ma hálát kell adni azért, hogy egy olyan ember vezeti a várost, akinek elhangzik a száján, hogy „Az emberiség legnagyobb kihívása a klímaváltozás.”, hiszen ez nem alapvetés.

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

Ezután beszélt Máté Bence is, aki komolyan megküzdött a technikával, lévén konstans recsegett a hang. Majd belekezdett egy hosszabb történet elmesélésébe arról, hogy egyszer hogyan vállalt el egy közös fellépést példaképével, Böjte Csabával. A lényeg, hogy megígérte Böjtének, hogy felviszi a reptérre Pestre, majd amikor elbúcsúztak, hogy Böjte megy New Yorkba, Máté Bence megkérdezte, hogy mégis mikor jöjjön érte, hogy menjenek majd közösen a fellépésre, mire Böjte közölte, hogy amúgy ő nem tud menni, hiszen akkor épp az államokban misézik majd. Ezzel a sztorival vezette fel a fotós, hogy Goodall nem jött le Szegedre.

És ez egészen kínosan jött ki. Több ezer ember jött el megnézni, és a szervezők, akik jóval előre tudták, hogy nem tud eljönni, mert csütörtökön több ezer ember előtt beszélt a Szigeten, szombaton hajnalban már repül is tovább, egyszerűen nem szóltak. Persze ez teljesen érthető, hiszen végül felhívták Goodall-t, aki egy hosszabb beszédet tartott.

És annak volt hangulat, amikor ott állt több ezer ember, és egy 85 éves környezetvédőt hallgattak úgy, hogy gőzük sem volt, miről van szó. Volt fordítás a József Attila szobor előtt, de oda csak kevesen mentek át, a legtöbb ember inkább hallgatta az eredetit. Goodall mesélt arról, hogy ez a kiállítás segít megérteni az embereknek, hogy miről is szól a természet, és nem csak az a természet, ami kint van a városon túl, hanem az ami a parkjainkban, tereinkben is van. Arra is kitért, milyen, mikor megkérdezik tőle, hogy miért nem hagyja abba, és miért tart még ilyen korban is kétszáz előadást évente. Erre azt mondta, ilyenkor ő csak azt feleli, hogy ha felhagyna ezzel, az olyan volna, mintha lemondanánk a Föld megmentéséről.

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

Aztán rátért a lényegre: arról beszélt, hogy tesszük tönkre azt, ami nem is a miénk. „Láthatjuk azt, hogyan bántjuk a környezetünket. Mindenütt erdőket irtunk, mindenütt szennyezzük a folyókat, az óceánokat. És itt vagyunk mi, a legintelligensebb faj a bolygón, és éppen elpusztítjuk az egyetlen otthonunkat. És ezért töltöm a napjaimat 1986 óta azzal, hogy rengeteg helyre elutazom, és felhívom az emberek figyelmét arra. Könnyű hitet veszteni, főleg amikor azt olvassuk, hogy a kihalásunk kellős közepén vagyunk, és minél több ilyen hírt hallunk, annál könnyebb elveszítenünk a hitünket. Ha elveszítjük a hitet, az a vég, főleg ha a fiatalok veszítik el.”

A végén pedig megkérte a szegedieket, hogy emeljék a levegőbe a kezüket, és mondják el, hogy megtudjuk, és meg akarjuk menteni a bolygót, és ezzel saját magunkat. Erre azonban nem került sor, hiszen nem sokan értették, hogy egyáltalán miről van szó. Jane Goodall azonban még így is igaza van, van még remény, nem szabad feladni.