Hirdetés

Az emberek megkérték a Tiszát, hogy ne öltsön ki, és az hallgatott rájuk

 

Március 12-én volt 140 éve, hogy a Tisza elöntötte Szegedet, és ez alkalom a Szegederen is külön figyelmet kap. A cikkek elkészítése során rengeteg érdekesebb írás jött szembe, itt egy, amit muszáj bemutatni. Mikszáth Kálmán egy karcolatáról van szó, amit arról írt, hogy a környék emberei egyszer elmentek a Tiszához, és megkérték azt, hogy ne csináljon árvizet.

„Egy alföldi városból kapjuk e sorokat. A nép ajkán most a következő kis mese van elterjedve az árvízről:

A kis-tiszai zsilipszakadás után összegyülekeztek az alföldi emberek tanácskozásra, s elhatározták, hogy deputációt küldenek a Tisza folyóhoz, megkérni őt, hogy a jövő esztendőben ne öntsön ki.

A deputáció elment Mármarosba, az oláhok közé, ott lakik egy barlangban a Tisza, ebből önti ki a folyót, mely a barlang szájánál csak olyan keskeny, mint egy garasos pántlika. (Bezzel meghízik, mire Szegedhez ér.)

A Tiszát ott találták éppen munkában.

– Mi jót hoztatok alföldi emberek? – kérdi félvállról, se hidegen, se melegen.

A deputáció szónoka elöljárult.

– Megkövetjük alássan kegyelmedet, kérjük szívesen gráciáját, elég volt már nekünk a vízből, ígérje meg, hogy a jövő esztendőben nem önt ki az Alföldön.

A Tisza kevélyen félrerántotta a dolmányát, megcsördítette a sarkantyúit (mert tudják kendtek, magyar lenne ő is, magyar a gúnyája is), és így felelt:

– Bizony nem ígérem meg alföldi emberek, mert én a jövő esztendőben ki akarok önteni.

De már erre méregbe jött a nagytermészetű Börcsök János Vásárhelyről, és rárivallt nagy vörösen:

– No, ha kend nem ígéri meg, hát akkor én lekapom a kalapom, megfogom vele ezt a hitvány kis csurgót, és egy esztendeig nem mozdulok innen… kend lássa, ha a jövő esztendeig nem lesz víz a Tiszában!

Megijedt erre a Tisza, még önteni is elfelejtett – bezzeg lehet most apadás mindenütt! – és nagy hirtelen beleegyezett az alföldiek kívánságába.

Meglett az egyezség. Parolát is adtak, maga Börcsök János csapta el.

Nagy volt az öröm az egész Alföldön, mikor a deputáció hazaért és elújságolta, hogy a Tisza megígérte, nem önt ki jövő esztendőben. Mármost vígan szánthat őszi alá a gazda.

Nagy volt az öröm, csak egy ember maradt komoly, az öreg Böhő Ferenc Szentesen, aki ész dolgában tíz prókátorral is fölveszi.

– Megálljunk, emberek! – szólt az öreg. – Hát azt megígérte-e a Tisza, hogy a főispánjai se csinálnak galibát?

– Hát az minek? Biz azt nem ígérte meg.

– Nohát akkor hiába koptatták kendtek a csizmát. Mert én mindig azt tapasztalom, hogy az a másik Tisza is megígér mindent, ő meg is tartja a szavát – hanem a főispánjai mindig kijátsszák az ígéretét.

…Így történt, hogy az idén a Tisza nem áradt ki, hanem a mellékfolyói – a főispánjai -, azok bizony kiöntöttek. De kár, hogy az öreg Böhő Ferenc nem volt a deputációban!”

Nyitókép: illuszráció. Fotó: Márton Gábor / Fortepan