A valóság az, hogy tényleg nem lesz több Critical Mass

  • Április 22-én volt a Föld napja, amikor is az elmúlt közel egy évtizedben minden alkalommal Szegeden is megrendezték a Critical Mass-t.
  • A San Francisco-ból eredő, a kerékpározás népszerűsítéséért és úgy általában a környezetvédelemért szervezett esemény 2019-ben először lett nem megrendezve a városban.
  • És bár már tavaly kimondták a szervezők, hogy itt a vége, sokan reménykedtek még, hogy mégis lesz. Még pletykák is voltak arról, hogy évente csak egyszer, de folytatódik a felvonulás. Mára azonban kiderült, tényleg véget ért a Critical Mass.

 

Hirdetés
Hirdetés

Az egyik első ilyen esemény, amit számon tartanak még az 1970-es években volt Stockholmban, több száz résztvevővel. A Critical Mass kezdeteként mégis inkább 1992. szeptember 25-ét tartjuk számon, amikor is San Francisco-ban Commute Clot néven megrendeztek egy bringás felvonulást. Összesen 48-an jelentek meg. Ezt követően pár bringás eltekert egy helyi bringás boltba, hogy ott megnézzék Ted White Return of the Scorcher c. filmjét a külföldi kerékpáros kultúrákról.

Innen indult a hagyomány, hogy újra és újra összegyűljenek és tekerjenek egy jót. Negyedjére már vagy százan voltak és szépen növekedett a szám.

 

12 év alatt ért el hozzánk

 

Az első magyar Critical Mass 2004. szeptember 22-én volt Budapesten. Már itt 4000-en vettek részt, és olyan sikeresnek bizonyult, hogy 2005-ben már közel 10 000-en voltak. Ekkorra már beszállt több magyar város is, így megrendezték az első felvonulást Debrecenben, Győrben, Hajdúböszörményben, Orosházán, Pécsen és Szegeden is.

Vonulás a Belvárosi hídon 2017. április 23-án. Fotó: Török János / Délmagyarország

A felvonulás olyannyira népszerűvé vált, hogy 2006-ban a fővárosban már 30 000-en tekertek együtt, köztük például az akkori köztársasági elnök, Sólyom László is. A 2010-es évekig töretlen sikerrel zajlottak a felvonulások, egyedül 2006-ban maradt el a tüntetések végett Budapesten.

Végül aztán a Magyar Kerékpárosklub 2012-ben bejelentette, hogy a fővárosban többször nem kívánják megrendezni a felvonulást, mivel az elérte céljait, tehát felhívta Budapest főváros önkormányzatának figyelmét arra, hogy a kerékpáros infrastruktúra fejlesztése elengedhetetlen.

 

Mindig Szeged!

 

Ahogyan az több kezdeményezésnél és rengeteg társadalmi jelenségnél megfigyelhető, itt is Szeged az a város Budapest után, ahol a legjobban ki tudott bontakozni a Critical Mass. Már a legelső vonuláson közel háromszázan vettek részt, és valahogy kialakult egy olyan magja a dolognak, ami még ha meg is ingott olykor, évről évre képes volt újra megszervezni a menetet.

Szegeden éveken át növekedett a rendezvény iránti érdeklődés, majd 2009-re kifúlt kicsit, ezért újításként akkor éjszaka rendezték meg. Ezt követően azonban aranyéveket éltek, egyes számítások szerint volt, amikor 3-4 ezren tekertek együtt a városban.

critical mass drón bicikli bertalan híd f sada domonkos
A menet a Bertalan hídon. Fotó: Sada Domonkos

 

Egyszerűen látszott, hogy ez elfogyott

 

A szegedi Critical Mass aztán ha nem is hanyatlásnak, de mindenképpen eljelentéktelenődésnek indult. Bár a helyi sajtó gyakran úgy számolt be egy-egy tavaszi vagy őszi felvonulásról, hogy az rekordot döntött résztvevők szempontjából, nagyjából 2014-től kezdve csökkent a tekerők száma, nem véletlenül. Bár mindig nagy élmény volt több száz (néha több ezer) emberrel együtt kerekezni akár a Rókusi körúton, akár a Kossuth Lajos sugárúton, vagy a hidakon, a dolog egyszer csak átcsapott unalmasba. És talán ennek a legnagyobb oka pont az útvonal volt, ami nagyrészt ugyanaz volt minden évben: a menet elindult a Széchenyi/Dóm/Dugonics térről, onnan elkanyarkott a Huszár Mátyás rakpartra (itt mindig volt bringaemelés is), aztán tovább ment valamerre, érintve szinte mindig a Kossuth Lajost és a Rókusit, és Újszegeden át ment tovább, vissza a Belvárosba. A hidakon is volt emelés, összesen talán 3-4 alkalommal is megállt a menet, gyakran 10-15 percekre. Újszeged valahogy kétséget kizárólag a legnagyobb hiba volt a vonalvezetésben, és nem azért, mert nem szabadott volna áttekertetni ezerkétszáz embert a két hídon, hanem azért, mert ezt úgy tették meg, hogy abban semmi új nem volt. A menet ugyanis minden alkalommal a Bertalan híd – Temesvári körút – Székely sor – Belvárosi híd útvonalon haladt, és ez felért egy Újszeged – Mezőhegyes vonatút izgalmi szintjével. Annyi lehetőség volt, akár a ligeten áttekerni közösen, akár Odesszában vagy a Fő faroson vinni pár száz métert már megtörte volna a jeget. És bár egyszer valóban történt hasonló, amikor még a Bérkert utca is be volt kötve a vonulásba, többé valamiért nem változott a vezetés.

De nem csak a bringázók lettek kevesebben, maga az önkéntesek toborzása is egyre nehézkesebb lett, hiszen a legtöbb zöld mellényes fiatal volt, akik könnyen ráuntak a dologra, és mivel pénzügyi támogatás nem volt a kezdeményezés mögött, az sem tudta vonzóbbá tenni, hogy legalább egy kis zsebpénzt kapnak, vagy nem nekik kell megvenniük a zöld pólót.

 

Révbe ért a bringázás

 

Hirdetés

Az viszont kétséget kizáróan a Critical Mass érdeme, hogy végre az önkormányzat hallgat a kerékpáros szakszervezetekre, és olyan változások kezdtek végbemenni biciklis infrastruktúra-fejlesztés terén Szegeden, mint még soha. Sőt, a felhasználók száma is ugrott egy hatalmasat, hiszen míg 2006-ban alig járt valaki biciklivel, mára már úgy minden ötödik szegedi ezt a módot preferálja napja során.

Megkerestük persze a szervezőket is, akik közül dr. Csüllög Imre mesélt arról, szerinte hogyan alakult át a város az elmúlt bő évtizedben biciklizés szempontjából. „A biciklizés már túllépett hobbin, a napi közlekedés eszköze, vele járnak az egyetemi dolgozók, hivatalnokok, ügyvédek, cégvezetők, orvosok, gyárban dolgozók, diákok. Munkába, boltba, iskolába, postára is kétkerekűvel járnak sokan. Biciklivel nem kell dugóban araszolni, keresni a parkolót, majd fizetni érte, és azon aggódni, hogy mikor menjen az ember mozogni kicsit. A kerékpár a szegedi utcakép része lett, a telepített kerékpártámaszok rendre megtelnek a kétkerekűekkel. A kerékpározó tömeg már kritikusnak mondható, nem csak akkor, amikor megbeszélt időpontban egy csomóan összegyűlnek valahol és együtt tekernek, hanem minden nap, a szegedi utakon. Nincs már kerékpáros társadalom, Szegeden olykor mindenki biciklizik, vagy van olyan rokona, barátja, kollégája, vagy ismerőse, aki biciklizik.”

Az új mottó. Fotó: Critical Mass / Facebook

Azt is elmondta, hogy nem is terveznek több tömegrendezvényt a városban, hiszen most már minden nap Critical Mass van, annyian tekernek. Hozzátette még, hogy persze ha valami folytán nagy igény jelentkezne, akkor megfontolnák, hogy legyen újra egy nagyobb bringás megmozdulás Szegeden, de erre egyelőre nincs nagy esély.

 

Nyitókép: az utolsó Critical Mass 2018. április 22-én. Fotó: szeged.hu