A közvetlen Aranyhíd expressz lassabban ér a Balatonra, mintha kétszer átszállnánk

Igen, ez így igaz. Az Aranyhíd expressz menetideje egészen pontosan 17 perccel több, mintha egyszerűen felvonatoznánk a fővárosba, majd ott átkaszálódnánk a város másik végébe, és onnan egy másik vonattal mennénk tovább a magyar tengerre. Utánajártunk az igazságnak, ami egyszerre szomorú, mégis érthető.

Június 15-től életbe lépett a vasútnál a nyári menetrend, így már három módon is eljuthatunk a Balatonra közösségi közlekedéssel. Ebből egy busz, kettő pedig vonat, és ami valahogy sehogy sem stimmel, az ezeknek az egymáshoz viszonyított menetideje. Ugyanis

Hirdetés
Hirdetés

ha a vasutat választjuk, jóval több időnkbe telik a közvetlen Aranyhíd expresszel, mintha kétszer is átszállnánk a fővárosban.

És ez belegondolva eléggé morbid. Vegyük át újra, több részlettel. Van egy buszos (5 óra 40 perc) és két vasúti opciónk, mindkettőt ugyanúgy a MÁV üzemelteti, és mind a kettő pontosan ugyanazon az útvonalon megy. Az egyik az Aranyhíd, amely 5 óra és 43 perc alatt éri el Keszthelyt úgy, hogy összesen tizenhatszor áll meg, a másik pedig egy tetszőlegesen választott utazás, mely tartalmaz összesen három különböző vonatot. Vegyük azt az opciót, ami az Aranyhíd indulása (naponta egyszer indul Szegedről, 7:57-kor) előtt pár perccel (7:45) esedékes. Ezen változat szerint egy hagyományos budapesti InterCity-vel felvonatozunk Kőbánya-Kispestig, ott leszállunk, öt perccel később egy S36-os személlyel továbbutazunk Buda irányába, ahol is Kelenföld állomáson szállunk át a Keszthely felé robogó – és szintén csak a nyári menetrendben szereplő – Balaton expresszre úgy, hogy van 30 (!) percünk is. Ennek menetideje 5 óra és 26 perc, tehát veri az átszállásmentes buszt és az Aranyhidat is. De ez a félórás átszállás még nem is a legdurvább. A leghajmeresztőbb tény, hogy utóbbi opcióval összesen tizenkilenc megállót kell átvészelnünk, ami a legtöbb (a busz tizenegyszer áll meg, és szintén Budapest érintésével közlekedik (bár a városban nem megy be (M0), majd később a Balaton déli partján halad).

Tehát gyorsabb az a vonatút, ami tartalmaz két átszállást, összesen 35 perc várakozást különböző budapesti állomásokon, és 16 helyett 19 megállója van. Egyszerűen érthetetlen. Ráadásul ha a két átszállásost választjuk, akkor a harmadik vonaton még büfékocsi is lesz, tehát egy jót lakmározni is tudunk majd, miközben zötyögünk a Balaton-parti városokon át.

Aranyhíd expressz indul Keszthelyről Szegedre a társaság online térképén. Fotó: MÁV

Itt erősen elkezd gondolkodni az ember, hogy mi a fenéért van egyáltalán Aranyhíd expressz, ha lassabb, és még csak büfékocsi sincs rajta. Nem elhanyagolható persze, hogy sokan beáldoznának tizenhét percet azért, hogy ne kelljen Budapesten kétszer is átszállniuk (ami egyébként nem vészes, mivel egyszer sem kell elhagyni a MÁV területét). Akkor bizonyos, hogy az Aranyhíd expressz sokkal olcsóbb, és ezért a legkézenfekvőbb megoldás. És igen, telitalálat. Az Aranyhídra egy út egy irányba 5770 forint, míg a bonyolultabb, átszállásos-büfékocsis út 6215 forintot kóstál, nem beleszámolva a büfékocsiban elfogyasztott mustáros virsliket és söröket.

Ezen a ponton úgy gondoltuk, hogy már nem lehet tovább pedzegetni ezt az ügyet anélkül, hogy rákérdeznénk a MÁV-nál, mi is áll a menetidők mögött.

 

A vasúttársaság kérdésünkre azt felelte, azért van az eltérés, mert az Aranyhíd expresszt gyakran úgymond hátrányban kell részesíteni. Ez azt jelenti, hogy mivel jórészt egy vágány van a Balaton és Szeged között, több helyen az Aranyhidat várakoztatják meg a rendes vonatokkal szemben. Így például nem a Szeged-Budapest IC menetrendjét kell kicsit átszabni, és növelni a menetidejét.

„Útjuk során több esetben menetrendben tervezetten félreállnak az alapütemben közlekedő vonatok elől, hogy a többi, egész évben közlekedő vonat menetrendjét ne legyen szükséges megváltoztatni; valamint, hogy ne induljon el olyan késéssorozat, ami esetlegesen hálózati szintű problémát is okozna” – írják.

Így máris tisztább az ügy, és örülhetünk hogy van választási lehetőségünk. Én személy szerint nem ajánlom a buszt, mivel lassabb és kényelmesebb. A MÁV-nál viszont jó, hogy van módunk gyorsan és biztosan is menni. Aki nem szeret átszállogatni, annak ott a sima, de én személy szerint biztosan az átszállós-büfékocsis variációt választanám.

Ha a kedves olvasónak van valamilyen érdekes története vagy tapasztalata idén a balatoni vonatozásról, feltétlenül ossza meg velünk a hello@szegeder.hu e-mail címen.

 

Nyitókép: Éberling András