A csongrádi falu, ami nevet akar változtatni

Csongrád megye észak-keleti csücskében, Tótkomlós és Ambrózfalva között fekszik Nagyér. A faluba érve két dolog is fogadja a látogatót, jobbra az út szélén egy „Európai falu”-tábla, balra pedig egy óriási gyárkémény (amit azóta menő kilátóvá alakítottak át), ami csak úgy magában ácsorog a település első házaihoz közel, pont úgy, mint az újszentiváni téglagyár kéménye. Beljebb érve pedig a szokásos, buszmegálló, husszúkás parasztházak és Kádár-kockák váltakozása, egy templom és a községháza, utóbbi az egyetlen, amely valamelyest városias hangulatot kölcsönöz a főutcát adó Szabadság és a Petőfi Sándor utcák találkozásából álló faluközpontnak.

Nagyér persze nem csupán ennyi, van temetője a falu szélén, ahogy fóliasátrak, de még vasút is található itt, az állomásnak nem nevezhető hullámpalás megállóhely közel egy kilométerre található a falu első házaitól. És bár a faluban mindössze úgy félezren élnek, jobban el van látva vonatokkal, mint a huszonezres Makó, itt ugyanis – a Mezőtúr – Battonya vasútvonalon – még él a kétórás ütemes menetrend.

Hirdetés
Hirdetés

Most azonban másról lesz szó, felröppent ugyanis a híre, hogy Nagyér megváltoztatná a nevét, és hamarosan szeretnék magukat Nagymajláthként látni a térképeken. Ennek az az egyszerű oka, hogy 1952-ig így hívták a falut, csak a kommunizmus idejében a Majláth Györgyről elnevezett falut átnevezték Nagyérre, mert Majláth grófi származású volt. Az meg milyen dolog már ugye, ha valaki nem ugyanolyan, mint mindenki más.

Nagyér polgármestere az elődök tiszteletéből nevezné vissza faluját. Lőrinczi Tibor a Délmagyarnak mesélt az alapításról is. „Az 1800-as évek elején a monarchia dohányellátása nem volt megfelelő. A környékben ekkor számos telepü­lést alapítottak, kimondottan dohánytermelés céljából. Köz­­ségünket minden bizonnyal mérnök tervezte meg, méghozzá sakktáblaszerűen. Nyílegyenes utcáink vannak. Voltak egyholdas, félholdas és negyedholdas porták. A település tervezése az 1820-as, 1830-as években kezdődött, hivatalosan 1843-ban alakult meg. Céltudatosan telepítették ide az embereket. Az ide érkezők telket kaptak és pénzt nagyon alacsony kamatozású, 40-80 évig törleszthető hitellel, aminek törlesztése nem lehetetlenítette el az életüket. Nagymajláth virágzó településsé vált. Szélmalmok, gőzmalom, mészárszékek, téglagyár is működött. Szépen megművelt szántók és kertek voltak a faluban.”

Nagymajláth egy régebbi térképen. Fotó: Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. / Hungaricana

A település nevében az „ér” arra utal, hogy a falu közelében van a Száraz-ér, de az emberek állítólag nem ragaszkodnak túlzottan ezen elnevezéshez, lévén a lakók jó része még majláthi születésű.

„Van egy érdekes szólásmondás, ami Tótkomlósról ered, kicsit vicces, és játék a szavakkal. Így szól: „Komlós után még a vak ló is „Majláth”, amit érthetünk úgy is, hogy majd lát, de utal arra is, hogy Tótkomlós után Majláth, vagyis Nagymajláth a következő állomás. A viccet félretéve, szeretnénk visszatérni a gyökerekhez. Az elmúlt ciklusokban az infrastruktúra-fejlesztéseken dolgoztunk, most jut egy kicsi időnk emocionális kérdésekre is. Mert a településnév az” – zárt Lőrinczi, aki már jelezte a járásnál a névváltoztatás szándékát. Nemsokára kiderül, sikerrel járnak-e.

 

Nyitókép: kilátás a nagyéri kéménykilátóból. Fotó: Bodrogi Attila / Vásárhely24