6,2 milliárdot kap a költségvetésből az ELI

A Magyar Közlöny 159. számában közzétett kormányhatározatból kiderül, hogy elsősorban új lézerrendszerekre költik a plusz forrást, amivel például a “élő” koronavírust is “látják”. Ezzel egyébként a beruházás második fázisában történnek módosítások, amikről bővebben Szabó Gábor nyilatkozott a Délmagyarországnak.

Az európai uniós forrásból finanszírozott projekt eddig hatályos 42,25 milliárd forintos támogatását emelik meg újabb 6,21 milliárd forinttal 2020 július 2-án, a Magyar Közlönyben közzétett kormányhatározat szerint. Azt talán elöljáróban érdemes megjegyezni, hogy a korábbi botrányok után végül úgy tűnik sínre került az ELI ügye, miután Szabó Gábor korábbi SZTE rektort nevezték ki a kutatóközpont élére. Bár voltak kétségek a berendezések elavultságát és a szakmai munka szabadságát illetően, ez most rendeződni látszik. Továbbá egy nagyon komoly kutatási program is zajlik itt, ami talán nagyot lendít majd a központ elfogadottságán, így beindulhat a tudományos élet. Ebbe természetesen a koronavírus is jócskán beleszólt, mondhatni épp rosszkor.

Szabó Gábor erről a kutatási programról tavaly még úgy nyilatkozott, hogy „a nukleáris hulladékok kezelésében kihívást jelent a hosszú felezési idejű anyagok tárolása. A problémára a megoldást a P&T (partitioning and transmutation – partícionálás és transzmutáció) jelentheti”. A transzmutáció ötlete nem új, már évtizedek óta ismert, hogy ezzel az eljárással a radioaktív hulladék kezelése lényegesen könnyebbé válik. Az utóbbi néhány évben a lézeres részecskegyorsításban bekövetkezett jelentős fejlődésre támaszkodva Gerard Mourou (aki Nobel-díjat is kapott ezért 2018-ban) és Toshiki Tajima professzorok egy olyan javaslatot dolgoztak ki, amely a problémát lézeres gyorsításon alapuló neutron forrással kívánja megoldani. Ezzel egy óriási problémára találhatnak viszonylag olcsó, gyakorlatban is könnyen hasznosítható megoldást. Így az atomerőművek (és azok hosszútávú hatása, a nukleáris hulladékok kérdésköre) sokkal elfogadottabbá válhatnak az emberek számára, hiszen hatékonyságát tekintve még mindig ez az egyik legzöldebb, egyben stabil erőforrás, amíg nem fejlesztenek ki használható fúziós erőműveket.

Hirdetés

A kutatási programot egyébként a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) koordinálja, részt vesz benne még a párizsi Ecole Politechnique professzora, Gerard Mourou, valamint a University of California, Irvine professzora, illetve a TAE Technologies tudományos igazgatója, Toshiki Tajima munkatársaival. További partnereket is terveznek bevonni. Szabó Gábor elmondása alapján idén tavasszal már igen figyelemreméltó eredményeket ért el a kutatócsoport. „Az eredmények nagyon biztatóak, és ezt nemcsak az elfogultság mondatja velem, hanem így gondolja az egyik ötletgazda és az ELI nagy támogatója, a fizikai Nobel-díjas Gérard Mourou is. Annál nagyobb dicséretet, hogy a szék szélén ülve várom a folytatást, nem lehet tőle kapni. Mások is elismerték Osvay Károly és kollégái munkáját, hogy ennyi idő alatt értékelhető eredményre jutottak.” – lelkendezett. Ugyanezekről az eredményekről szólt az USA-ban dolgozó professzor, Toshiki Tajima is, amikor ezt írta Szabó Gábornak:

„Elméleti jóslataink nem voltak abszurdak, ezen az úton érdemes volt elindulni. Én ezzel az eredménnyel ünneplem a függetlenség napját, július 4-ét.”

Azonban a mostani támogatás nem a nukleáris hulladékok lebomlását vizsgáló, 2015-ben kifejlesztett, 1,5 milliárd forintot kóstáló SYLOS lézerrendszerre kell.

Balról jobbra: Gérard Mourou Nobel-díjas francia fizikus, a párizsi École Politechnique egyetem professzora, Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem prorektora és Toshiki Tajima, a kaliforniai székhelyű Tri Alpha Energy tudományos igazgatója. Fotó: MTI/Rosta Tibor

A pluszpénzből egyebek mellett úgynevezett közép infravörös lézerberendezést szereznek be. „A nemzetközi tanácsadó testület megnézte, mivel lehetne erősíteni az ELI-t, milyen eszközbeszerzések szükségesek ahhoz, hogy a következő években is a világ élvonalába tartozzon. Ma már elérhetőek olyan lézerberendezések, amelyek a tervezés idején nem. Amit a többlettámogatásból megrendelünk, az két év múlva valósul meg, és még legalább két évig a világ élvonalába kell, hogy tartozzon. Mintha mozgó célpontra lőnénk.” – fogalmazott Szabó Gábor. Az odaítélt forrásról azt mondta, hogy „a magyar kormány sem tehet pénzt magyarázat nélkül az uniós projektbe, ám most támogató volt a hozzáállás. Az ELI sikertörténet a kohéziós alapból támogatott tudományos nagyprojektek között.” Ezzel a berendezéssel olyan hullámhosszú fényt tudnak elő­­állítani, amelynek nagyon fontosak az élő tudományi al­kalmazásai. Egy sereg új alkalmazási terület nyílik meg, ha ez a berendezés megérkezik, így például az úgynevezett röntgenmikroszkópia.

Ezt a fogalmat egy épp aktuális példával magyarázta el: „Az optikai mikroszkóppal nem lehet látni a koronavírus tüskéit, ahhoz, hogy ezt elektronmikroszkóppal megörökítsék, előtte el kell pusztítani. Így arról, hogy az élő anyagban milyen változások történnek, legfeljebb csak közvetett információink lehetnek. Ezzel meg lehetne nézni úgy egy koronavírust, hogy az utána is életben maradjon. Az ilyen, úgynevezett in vivo eljárások, amelyekben az élő rendszer a vizsgálatok után is életben marad, nagyon fontos területét jelentik a tudománynak.” A berendezéssel más, izgalmas kísérleteket is lehet végezni. „Elindulunk az ultraibolya fénytől – amit nem látunk, de a napon leégünk tőle – a még rövidebb hullámhossz felé, akkor azt tapasztaljuk, a fény nagyon gyorsan elnyelődik például a szövetekben lévő vízben. Ha még tovább megyünk, akkor találunk egy kis hullámhossz tartományt, ahol a víz áteresztővé válik. Ezt hívják vízablaknak, ebben a szűk résben nagyon érdekes vizsgálatokat lehet végezni, csak igen nehéz a megfelelő fényt előállítani.” – fejtette ki Szabó a Délmagyarországnak.

A tervezett berendezések egy része már Szegeden van és működik, egy részét most állítják be, és van, amit még csak megrendeltek, például a fent említett lézerrendszert. 2022 tavaszáig mindennek készen kell lenni, ám az kérdéses, hogy a koronavírus járvány miatt tartható-e a határidő. „Az a francia cég, amelyik a legnagyobb teljesítményű lézert szállítja, már részben be is állította, de tavasszal végig dolgoztak volna a szakemberek az installáción. Ez a három hónap kiesés nagy valószínűséggel hiányozni fog.” – zárta le a beszélgetést Szabó Gábor. A kutatóközpont jelenleg egyébként a koronavírusos páciensek ellátásához szükséges ágyakkal van berendezve. Ugyanis a központ alaprendeltetéséből és szigorú biztonsági előírásaiból fakadóan kiválóan alkalmasak arra, hogy biztosítsák összesen száz vírusfertőzött beteg ellátását úgy, hogy speciális szűrőberendezésekkel negatív légnyomást létrehozva kizárják a vírus kiszabadulását az intézményből.

Nyitókép: Ruzsa István / honvedelem.hu